Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 39: Hogyan tovább...?

Ő, AKIT NEM NEVEZÜNK NEVÉN, VISSZATÉRT

Cornelius Caramel mágiaügyi miniszter péntek este rövid nyilatkozatban beszámolt róla, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén, visszatért hazánkba, és folytatja egykori tevékenységét.

„Mélységes sajnálatomra kénytelen vagyok megerősíteni a hírt, miszerint az önmagát nagyúrnak nevező varázsló - tudjuk, kire gondolok - él, és újra köztünk jár - nyilatkozta újságírók előtt a zaklatottnak tűnő Caramel. - Ugyancsak mély sajnálattal arról is be kell számolnom, hogy azazkabani dementorok fellázadtak, kiléptek a minisztérium szolgálatából, és meggyőződésünk szerint csatlakoztak... Izé nagyúrhoz.

A varázslótársadalom tagjait ezúton is éberségre intjük. A minisztériumban szerkesztés alatt áll egy alapfokú ingatlan- és személyvédelmi kalauz, amit a jövő hónap folyamán térítésmentesen eljuttatunk minden varázslóháztartásba." A miniszter nyilatkozatát a varázslónépesség rémülettel és felháborodással fogadta - annál is inkább, mivel a minisztérium egészen szerdáig arról biztosította a közvéleményt, hogy „a Tudjukki újbóli tevékenykedéséről szóló híresztelések minden valós alapot nélkülöznek".

A minisztérium pálfordulását megelőző események részleteit egyelőre homály fedi. Meg nem erősített hírek szerint Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén és híveinek egy válogatott csoportja (közismert nevükön a halálfalók) csütörtök este behatoltak a Mágiaügyi Minisztérium épületébe. Albus Dumbledore, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola nemrég újra kinevezett igazgatója, a Mágusok Nemzetközi Szövetségének visszahívott elnökségi tagja és a Wizengamot újbóli főmágusa egyelőre nem nyilatkozott a történtekről. Dumbledore köztudomásúlag egy éve hangoztatja, hogy Tudjukki, szemben az elterjedt vélekedéssel, él, ismét híveket toboroz, s újból hatalomra tör. Információink szerint „a kis túlélő páros"...

- Na tessék, itt vagytok! - pillantott fel Hermione az újságból. - Biztos voltam benne, hogy titeket is belerángatnak valahogy.

A társaság a gyengélkedőn gyűlt össze. Harry Ron ágyának végében ült, és barátjával együtt hallgatta Hermionét, aki a vasárnapi Próféta vezércikkét olvasta fel nekik. Lucy és Ginny, akinek a bokáját Madam Pomfrey egykettőre meggyógyította, Hermione ágyának végében kuporogtak; az eredeti orrformáját visszanyert Neville a két ágy között ült egy széken; Luna, aki szintén csak látogatóként tévedt be, a Hírverő legfrissebb számát olvasta, és látszólag még fél füllel sem figyelt Hermionéra.

- Érdekes, a feltűnési viszketegségben szenvedő téveszmés bolondokból hirtelen megint „a kis túlélő páros" lett - jegyezte meg epésen Ron, és belemarkolt az éjjeliszekrényét elborító csokibékahalomba. Dobott egyet-egyet Harrynek, Lucynak, Ginnynek és Neville-nek, aztán foggal kibontotta a magáét. Az alkarján még mindig csúnya hurkák emlékeztettek rá, hol tapadtak a bőrére az agy polipkarjai.

Madam Pomfrey kijelentette, hogy a gondolatok különösen makacs nyomot hagynak, és a Dr Ubbly-féle Feledtető felcserfőzet nagy dózisú alkalmazását írta elő Ronnak.

- Igen, most nagyon hízelgő dolgokat írnak rólatok - szólt Hermione, miközben átfutotta a cikk további hasábjait. - „Az igazság magányos hirdetői"... „beszámíthatatlannak bélyegezték őket, mégsem hátráltak meg"... „nevetség és gúny tárgyává tették őket"... - Hmmm... - Hermione összeráncolta a szemöldökét. - Valamiért elfelejtik megemlíteni, hogy ők maguk tettek titeket nevetség és gúny tárgyává a cikkeikkel.

Hermione fájdalmasan felnyögött, és megfogta az oldalát. Dolohov átkának még ez a gyengített, varázsige nélküli változata is - Madam Pomfrey szavaival élve - „épp elég nagy galibát csinált odabent". Hermionénak tíz különböző elixírt kellett szednie, de már sokkal jobban volt, és unatkozott a gyengélkedőn.