Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

Prológus

Kapucnim a fejemre húzva lépkedtem a hidegben, próbálva nem foglalkozni a pillantásokkal, amiket kapok. Megszoktam már és mégis minden egyes alkalommal úgy érzem, hogy jobban bántanak, mint legutóbb. 

A leggyakoribb tekintet az undor. Szájhúzogatva, grimaszolva néznek rám, csak mert én más vagyok. Néhányan megvetnek, mások szánalommal néznek rám. Van aki sajnál és felajánl nekem egy két apróságot, amivel megkönnyíthetné az életem, de ezeket soha nem fogadom el. Igyekszem erős lenni és független, aki nem mások maradékából vagy kárából éli túl az utcai életet, hanem magamnak keresem meg amire szükségem van, ha pedig nincs...akkor nincs. 

Mosolyogva hajoltam le, felkapva a járdáról egy ismeretlen lány által gondolom véletlenül elejtett hajgumit. A francba is, régóta kerestem már valahol egyet, a legutóbbi sajnos elszakadt. Gyorsan felkontyoltam fejem tetejére hosszú, koszos hajam majd ismét felhúztam a kapucnit és haladtam tovább. Nem volt annyira hideg, de ősszel, késő este, mikor nem sok ruha van az emberen megérzi, milyen is az időjárás, vaskosan. Így hát nem meglepő, hogy vacogtam, s bár a testem hozzászokhatott volna, mégsem tette. Nem akartam fázni, szerettem volna egy kicsit melegedni valahol, de nem volt hová mennem. Kuncsorogni pedig nem fogok. 

Nagyot sóhajtva néztem a sötét égre, miközben gondolkodtam. Sokkal inkább kívántam. Azt kívántam, ha csak egy rövid időre is, de legyen olyan életem, mint korábban volt. Lehunytam a szemem s magamban még vagy háromszor kimondtam eme kívánságomat, majd csendben, nem foglalkozva a felém intézett sértésekkel, tovább baktattam az utcán, keresve egy helyet, ahol megpihenhetek éjszaka s legalább annyira van takarásban, hogy akár csak egy kicsivel is melegebb legyen, mint a nyílt utcán.