Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

46.

Izgatottan toporogtunk Haeunnal a fa előtt, ahogyan az ajándékok kiosztásra kerültek. Nagyon kíváncsi voltam, mit fognak szólni az ajándékokhoz a többiek, mert sokat gondolkodtunk, kinek mit kellene venni. A gyerekekkel nem volt probléma, hiszen játékokkal meg édességgel letudtuk az egészet, a felnőttek viszont nagyobb kihívást jelentettek. A legjobban viszont Taehyung arcát szerettem volna látni, saját véleményem szerint az ő ajándéka volt a legkülönlegesebb. Nem vettem neki úgy semmit, amit tőlem kap sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint egy kifizetett tárgy. Tűkön ülve vártam, hogy kinyissa az apró borítékot, amin a neve szerepelt. Bár látszólag nem volt nagy ajándék, a tartalma többet ért az összesnél együttvéve. 

-Wellness utazás? - vonta fel a szemöldökét Haeun édesanyja a jegyeket bámulva. - Két főre? Mégis kivel kellene mennem? 

-Szeretném, ha kibékülnétek apával - válaszolt a lány kissé csalódottan, ugyanakkor komolyan. - Nem akarom, hogy olyanért haragudjatok egymásra, ami végül megoldódott. Tény, hogy sokáig voltam tőletek elszakítva, mégsem szeretném, hogy haragban éljetek, főleg mert Haesung is ott van. Szeretetet kell neki mutatni, nem pedig örökös viszályt. 

-Igen, jó lenne ha nem egyedül kéne aludnom esténként a közös ágyunkban - ivott bele a poharába az apja is. 

Mosolyogva karoltam át a mellettem álló lányt, miközben azon agyaltam, vajon milyen lesz vele együtt élni amíg meg nem halok. Remélem, mi nem fogunk ennyire összeveszni soha és mindig szeretni fogjuk egymást, ahogyan az én szüleim teszik. Mondjuk ha lesz is gyerekem, tuti nem fogok úgy beleszólni az életébe, ahogyan ők tették velem és az öcsémmel. 

-Fiam, mi áll abban a borítékban? - fordult apám hirtelen Taehyung fele, aki megvonta a vállát.

-Még nem nyitottam ki. 

-Akkor itt az ideje, kíváncsi vagyok, vajon mit rejthet magában - magyarázta, mire Tae óvatosan feltépte a leragasztott részt, és kíváncsian húzta ki a papírt a borítékból. Haeun mosolyogva pillantott fel rám, én pedig viszonozva a gesztusát húztam közelebb magamhoz, tekintetem visszavezetve Taehyungra, aki kerek szemekkel olvasta a sorokat. 

-Mi ez? - hajolt mellé az ő felesége is, mire Tae csak szó nélkül odaadta neki a papírt, majd felállva sietve odajött hozzám. Haeun addigra elhúzódott, így ölelő karját Taehyung keze váltotta fel, aki szorosan vont magához, és éreztem magam előtt enyhén rázkódó vállait.

-Miért? - kérdezte halkan, mire megveregettem a hátát. 

-Mert megérdemled - suttogtam lehunyt szemekkel, boldogan. - Hálás vagyok Neked, szeretlek és azt akarom, hogy mindenből jusson neked pont úgy, mint nekem - válaszoltam meg kérdését. 

-Köszönöm - motyogta megilletődötten. 

-Mi az? Mi az, mi van benne? - nyújtogatta apám is a nyakát, hogy lássa, vajon mi állhat a titkos papíron, ami az öcsémet karácsony este megbőgette. 

-Neki adtam a cég felét - közöltem a tényeket minden jelenlévővel, akik döbbenten néztek rám, kivéve Haeunt, aki ott volt mikor intéztem az iratokat. - Az utóbbi időben annyit állt mögöttem, annyit segített s támogatott, hogy úgy éreztem, nem tudnám jobban kifejezni szeretetem felé mint szabad kezet adni neki a cég ügyeiben. A testvérem, nem sajnálok tőle semmit. Bánt a tudat, hogy nem gondoltam erre hamarabb. 

-Olyan büszke vagyok Rád - sírt anyám szemét törölgetve, nekem pedig a kimondott szavak melegséggel árasztották el mellkasomat. Nem gyakran hallottam ezt a mondatot tőlük, s most nem is én kértem, mondja ki. Végre elismert valamit, ami a saját fejemből pattant ki. 

-Lehetsz is - húztam ki magam boldogan, s óvatosan eltoltam Taehyungot magamtól, kezemmel pedig Haeun keze után kaptam, majd mögé lépve finoman átöleltem. - Gyerünk, mutasd meg nekik, te mit kaptál - suttogtam a fülébe, mire nevetve felemelte kezét, és a kisebb sokaság elé tárta a jegygyűrűjét, amit tőlem kapott. Anyám visítva ugrott fel a kanapéről, miközben kezeivel szüntelenül tapsolt, Taehyung és a felesége mosolyogva, bólogatva örültek a várva várt pillanatnak, amikor megtudta mindenki, álmaim nőjét hivatalosan is eljegyeztem, s ez alkalommal nem kamu, nem csak játék, teljesen komolyan el fogom venni feleségemül. 

-Istenem! Istenem! - táncolt anyám boldogan, s csak felvont szemöldökkel figyeltem, ahogyan a szemem láttára, finoman szólva megkettyósodik, s kiránta a lányt ölelésemből, hogy aztán ő fojtsa meg a karjaival. - Istenem, a fiam vőlegény! Végre, megházasodik a másik fiam is! Köszönöm égiek! - sírt hangosan. Számat elhúzva figyeltem a reakcióját, értem én hogy boldog, de azért nem kéne ekkora ügyet csapni abból, hogy eddig szingli voltam, s már nem vagyok az. 

-Gratulálok Fiam - karolt át apám olyan nem túl nyálas, de mégis szeretetteljes stílusban. - Jól választottál, örülök Nektek. 

Elpillantva a feje mellett, dobogó szívvel figyeltem menyasszonyom, aki szegény már ki tudja hanyadik ölelésben volt részes, s bár mosolyogva fogadta a rá zúduló szeretetet, láttam rajta, kissé bosszantja már a dolog. Telefonom megrezzent a zsebemben, s láttam, hogy Hoseok üzent. Az utolsó ajándékom a lány számára megérkezett.

-Elnézést, bocsánat - húztam el Haeunt a szorongató kezek közül, aki hálásan és levegő után kapkodva nézett rám. - Örülök, hogy nagy az öröm. Mindenki érezze jól magát, egy pillanat és vissza is jövünk, csak meg kell még ejtenünk pár szót egymással - húztam ki őt a nappaliból a kezénél fogva. 

-Szerintem a fülbevalóm valaki hajában hagytam - nyúlt a bal füléhez, amiből tényleg hiányzott az ékszer, ami korábban ott volt. 

Felnevettem bamba arckifejezésére, majd egy puszit nyomtam az arcára. 

-Majd megkeresem. Most viszont...van még egy meglepetésem a számodra. 

-Jin! - fújtatott. - Nem megmondtam, hogy egymást már kihagyjuk? 

-Ez más. Nem került semmibe, viszont annál többet fog jelenteni - léptem vele a bejárati ajtóhoz, majd feltépve azt, mosolyogva intettem Hoseoknak, aki kacsintva bólintott felénk, mögüle pedig hirtelen kilépett egy lány és kíváncsian nézett rám, majd a mellettem állóra. Szemei elkerekedtek s azonnal könnybe lábadtak, ahogyan Haeunnak is, aki lassan elengedte a kezemet s egy lépést lépett a vendég fele. Hoseok finoman belépett, hogy ne legyen útban, miközben a két lány szó nélkül meredt egymásra. 

-Haeun - szólalt meg halkan a lány, kezét megemelte, hogy megtörölje saját arcát. - Én...

Haeun nem válaszolt csak előre lendült és olyan hévvel vetette magát legjobb barátnője nyakába, azt hittem kiborulnak a járdára. Zokogás tört fel az ismeretlen lányból, akivel annak idején a kórház portáján találkoztam, s nagy érdeklődést tanusított felém, miután megtudta, infóim vannak barátnőjéről. Haeun apjának a segítségével pedig megszereztem az elérhetőségeit s elhoztam ide, mintegy ajándékot. 

Hoseok mosolyogva pillantott felém tenyerét feltartva, amibe belecsaptam, s hevesen dobogó szívvel néztem a síró menyasszonyom, aki olyan erővel szorítja régen látott barátnőjét, mintha félő lenne, hogy eltűnik előle, s elkönyveltem magamban, ezek után nincs semmi, amit ne adhatnék meg neki.