Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

3.

-Micsoda meglepetés! - nyitotta ki előttem a ház ajtaját anya. - Biztos te vagy az fiam, vagy már csak képzelődöm? - célozgatott gúnyosan arra, hogy nagyon ritkán látnak az utóbbi időben. Nem méltattam már válaszra sem, hozzászoktam hogy a mai nap alkalmával porig aláznak a nők. Minden tekintetben. - Köszönöm. - enyhült meg az arca, ahogyan a kezébe adtam a csokrot és adtam neki egy puszit. 

-Fáradt vagyok, most is gyors leszek. - törtem össze benne az idilli képet, majd míg ő a konyhába ment vázáért, addig én beléptem a nappaliba. Időm sem volt arra, hogy észbe kapjak, amint megjelentem az ajtóban már két kar át is ölelte a lábamat. Mosolyogva pillantottam le a kislányra, a térdemig nem ért a gyerek aki megrohamozott. - Szia. - hajoltam le hozzá, majd megemelve az ölembe vettem. Egy gyors puszit nyomtam az arcára, majd körbepillantottam a helységben. Taehyung és a felesége a kanapén ültek a legkisebb gyerekkel aki pár hónapos lehet, nem igazán tartom fejben a dolgaikat.

-Jin! - intettek nekem mosolyogva, amire egy biccentéssel válaszoltam. - Örülünk, hogy itt vagy. - mosolygott Tae, s bár nem mondtam ki, magamban azért megjegyeztem én nem igazán örülök annak, hogy itt kell lennem. Mehettem volna haza dolgozni vagy valami értelmeset csinálni, de így most várhatom apám mikor fog megjegyzést tenni arra, hogy míg Taehyung a családjával foglalkozik addig én nekem miért nincsen még senkim és egyébként is csak akkor adja nekem teljesen a céget ha lesz egy feleségem aki hátulról támogat. Tae megkapta az ő részét hiszen minden kívánságát kielégítette apának, de az én helyzetem még kérdéses. Dolgozok, igazgatom a vállalatot de ténylegesen még nem az enyém. S nevetségesnek tartom, hogy független férfi létemre így meg van kötve a kezem s minden amit szeretnék egy nőhöz van kötve. 

-Fiam. - biccentett felém apám mikor belépett az ajtón. - Örülök, hogy eljöttél. - ölelt meg és ellépett tőlem, de azért a közelemben maradt. - Van valaki, akit szeretnék, ha megismernél. - suttogta, a következő pillanatban pedig belépett az ajtón egy ismeretlen lány, vagyis úgy néz ki csak én nem láttam még soha, mert rajtam kívül mindenki boldogan üdvözölte, mintha csak egy régi barát lenne. Csak én álltam ott kínosan és vártam, valaki végre avasson be a helyzetbe. 

-Khm. - céloztam finoman arra, hogy úgy érzem magam a saját családom körében, mint valami kívülálló. 

-Ó, igen. Jin! - fordult felém anya. - Ő itt Yuna. - mosolygott az alacsony lányra, aki csillogó szemekkel nézett rám. Nagyon sötét, majdnem fekete haja a derekáig ért. Vékony volt, arca kicsit csontos, de nem mondanám csúnyának. Nem az ideálom, de biztosan nem marad majd gyűrű nélkül. - Az új asszisztensed. 

-A mim? - vontam fel a szemöldököm, majdnem a hajamig szaladt. - Van asszisztensem. Nincs szükségem másikra.

-A régi helyett van. - pontosított, mire az arcszínem változni kezdett. - Yuna japán. Nagyon fontos, hogy az asszisztensed jól beszéljen idegen nyelveket, hogy tudjon neked segíteni a külföldi kapcsolatok terén. És ő tökéletes erre a pozícióra. 

-És mégis mióta? - tettem a karjaim keresztbe. - Illetve ha asszisztens, miért itt van? Miért nem mondjuk a feladatait látja el, ahogyan most tennie kellene? 

-Ne legyél modortalan. - sziszegte anya. - Meghívtuk vacsorára, hogy egy kicsit ismerkedjen össze veled.

-Semmi szükség rá. - ráztam meg a fejem. - Ahhoz, hogy együtt tudjunk dolgozni, nem kell ismernünk egymást, elég ha ő tudja, hogyan kell a kedvemben járni. Akkor talán minden rendben lesz. És már most nem tetszik, hogy a munka helyett itt szórakozik, ez idő alatt egy heti munkát meg tudna tervezni előre. 

-Menj csak be az ebédlőbe, mindjárt megyünk mi is. - tolt egy aprót a lányon, aki mosolyogva bólintott és eltűnt. Pár másodperc múlva anyám állt előttem, dühösen meredve rám. Unottan lehajtottam a fejem, hogy a szemébe nézzek, hiszen túlnőttem az évek során, s ha nem tisztelem meg azzal, hogy ránézek, akkor maximum a nyakkendőmnek öntheti ki sérelmeit. - Na idefigyelj édes fiam! - morogta halkan, de mégis határozottan. - Az összes papucsom tele van azzal, hogy úgy válogatsz a nők között, mintha csak gatyát vennél a boltban. Ha továbbra is ezt fogod csinálni, akkor a végén egy zsémbes Dagobert lesz belőled. A pénzed nem fog örökké boldogítani. Én unokákat akarok, te pedig saját céget. Mindkettőnk megoldása ez a nő! 

-De már van unokád, arra neveltél, ne legyek telhetetlen! És most te milyen vagy? Egyébként is, nem fogok hetyegni a titkárommal. - hőköltem meg, úgy pillantva az előttem állóra, mintha csak két plusz feje nőtt volna. - Hogy gondolod? 

-Ez csak kezdetleges állapot. - legyintett. - Megismeritek egymást, aztán ha elveszed úgysem kell majd dolgoznia. - vont vállat. Alattomos kis némber, ugyanezt teszi és milyen rohadtul élvezi ezt az életet! 

-Nem kényszeríthetsz engem oltárhoz vele. - nevettem el magamat kínosan. 

-Kell a cég vagy nem?  - csattant fel s tudta, megfogott. Morogva indultam el az ebédlő fele, hogy odakényszerítsem magamat a családomhoz, akikre most egyébként haragudtam, mert alattomos módon belekevertek egy ilyen kínos szituációba. 

-Hé. - bökött meg Tae, majd fejével a lány fele mutatott. - Ha nem válik be, majd én szerzek neked valakit. Nem kell magadra erőltetned. - mosolygott s tudtam, ezt jó szándékkal mondja, de valójában senki nem értette az igazi problémám. Nem fogok beleszeretni valakibe, csak mert a családom azt mondja, tegyem meg. Egyrészt talán nem látszik, de vannak érzéseim, van bennem empátia és nem akarok egy lányban reményt kelteni, tudva hogy teljesen alaptalan. Másrészt felnőtt férfi vagyok, ha annyira akarok, szerzek magamnak nőt, nincs szükségem kerítőkre. Az más dolog, hogy nem akarok, mert számomra a munka és a karrier az első.

Dühösen lapátoltam magamba az ebédet, s bár a francért nem vallottam volna be, nagyon jól esett a sok éttermi és rendelt étel után anya főztje. Halkan méregettem a velem szemben ülő lányt, várva a varázsra, ami hirtelen megcsap és azonnal úgy érzem magam, mint aki szerelembe esett. Sajnos, nem sajnos elmaradt, csak a harag maradt bennem, a csalódottság s az elszántság. 

Szerezni fogok magamnak valakit. Valakit, akit én választottam, én akarom és akit megszeretek. Igen, megmutatom a családomnak, hogy képes vagyok önálló döntésekre s mire észbe kapnak, addigra olyan nőt találok magamnak, hogy szavak nem lesznek rá. 

-------------------------

Sziasztok! ^^

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy alig van időm rátok. Bármikor le akartam ülni írni azonnal közbevágott valami, amit nem tudtam halasztani. Ez a rész már mióta félbe volt hagyva s nem haladtam vele. Tudom, nagyon késő van, nem nagyon van már erőm, de nem tudok mit tenni, ezt nagyon meg akartam írni. Nagyon fáradt vagyok, elolvastam kétszer is de ha valami hiba van benne, elnézést kérek!

Remélem nem lett nagyon nagyon rossz, nem vagyok elégedett s most nem is történt benne semmi érdekes, de így van a vázlatom, majd minden történik szép sorban. 

Amiért még gyorsan bocsánatot szeretnék kérni, az a fogalmazásom. Minden nap angolul tanulok, egyre többet kell írnom angolul és észrevettem, hogy romlott a magyar fogalmazásom, szarom el az anyanyelvem XD Na mindegy, ha úgy látjátok, hogy rosszul írom a magyart, szóljatok nyugodtan, borzasztóan szégyellem, mert én mindig nagyon jó magyaros voltam, de most.....na mindegy. Remélem azért tetszett, igyekszem majd a következővel <3