Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

22.

Amint Haeun eltűnt az emeleten, Hoseok azonnal előre hajolt, megtámaszkodott a térdein és kérdő szemekkel nézett rám. Pontosan tudtam, hogy mit akar tudni, mit fog kérdezni, mégis megpróbáltam annyira bamba képet vágni, amennyire csak lehetett.

-Mit nézel már? - csattantam fel dühösen, miután nem szólalt meg, csak bámult mint hal a szatyorban. 

-Szóval komoly a dolog - intett fejével a lépcső fele, Haeunra utalva. 

-Erről nem fogok veled beszélgetni. Még senkinek nem tártuk fel a kapcsolatunkat úgy igazán...

-Aha. Igazából, nem is kell. Elég nyílvánvaló amit műveltek. Csak azt nem tudom, honnan jött ilyen váratlanul. Én, aki évek óta a legjobb barátod vagyok, nem tudok semmiről. Aztán hirtelen megjelensz egy lánnyal, kézenfogva, teljes l'amourban és a csaj még meg is menti csicska életed. 

-Még annyira nem vagyunk komoly...

-Jin, ne hazudj nekem - mondta komolyan, mélyen a szemembe nézve. Pontosan tudtam, ha valakinek, akkor neki nem tudok füllenteni, ha nem magamtól mondom el a teljes sztorit, valahogyan biztosan kideríti majd. - Ismerlek, talán jobban, mint a saját anyád, akiből kipottyantál. Te soha nem becsülted meg a nőket, végigkefélted a fél várost, majd otthagytad őket mint egy üres tányért vacsi után! Most meg, nem hiszek a szememnek! Udvarias vagy, előzékeny és ami a legdurvább, kedves. Te, SeokJin, kedves vagy valakivel. Mit titkolsz előlem? Igazából nem is a menyasszonyod, igaz? - kérdezte, teljesen beletrafálva a lényegbe. 

-Nem - ismertem be halkan. - Tényleg nem. 

Megerősíteni a valóságot sokkal fájdalmasabb volt, mint gondoltam. Annyira szerettem volna azt mondani, hogy hozzám tartozik, de nem tehettem meg. Tudtam, bár viszonozta a csókot, rohadtul de nem sikerült elnyernem a bizalmát annyira, hogy arra az ominózus kérdésre igent mondjon. 

-Akkor? Escort? 

Fejem felkaptam a szóra és irgalmatlan düh kerített hatalmába már csak a gondolat miatt is, hogy Hoseok lotyónak gondolja a lányt. Az pedig, hogy belőlem csak ennyit néz ki, külön rosszul érintett. 

-Nem! Fúj, Hoseok! - ráztam meg a fejem indulatosan. - Eddig nem süllyedek, én csak olyan nővel hetyegek, aki valamihez konyít! 

Haeun tökéletes volt, minden tekintetben. Okos volt, kifinomult, büszke, volt tartása, nagy szája, éles nyelve és frappáns beszólásai. Igazi kihívás volt a számomra, minden szava és tette rendesen megizzasztott. Ha nem szólt vissza valami durvát, rendesen aggódtam, hogy miért nem önmaga. Alig ismertem pár hete, és mégis a szívem minden ceniméterét elvette magának. 

-Egy orvos? Hol találkoztál te orvossal? Nem értelek! 

-Nem tudtam, hogy orvos! - védtem magam ösztönösen, ezek után azon sem lepődnék meg, ha kiderülne róla, hogy magának az elnöknek dolgozik.

-Akkor? Honnan szedtél össze egy ilyen nőt? Aki még nem hagyott el azonnal, miután megismert? 

-Úgy, hogy nincs más választása! - veszítettem el a türelmem. - Csak miattam éli túl ezeket a napokat. A csaj, egy csöves! Egy koszos, utcán élő hajléktalan. Ott találtam rá! 

Csend fogadta vallomásomat. Amint viszont kimondtam a szavakat, kegyetlenül meg is bántam őket, hiszen hatalmas hazugság volt mind. Haeunnak rohadtul nem volt szüksége rám, hogy éljen. Lett volna más választása, mégis mellettem maradt, hogy megmentse azt az ótvar seggemet anyámék elől. És én ilyen stílusban beszélek róla...szégyenletes és szánalmas vagyok. 

Hoseok gúnyosan elmosolyodott. 

-Mi? Mit csináltál, hogy tartozol neki? Elütötted? 

-Nem - hajtottam le a fejem. - Én...csak véletlenül futottam vele össze, de te..ha akkor láttad volna. Pillanatok alatt húzott fel, egyetlen mondattal, majd döbbentett meg a következővel. Elképesztő magabiztos volt. Úgy beszélt velem, ha hallottad volna, fetrengtél volna a nevetéstől. Leszarta, hogy ki vagyok, mi vagyok, mennyi pénzem van, milyen fullos, luxus autó cipel bárhova. Olyan tartása volt te...és még van is. Egyezséget kötöttünk, ő lakik nálam, és eljátssza a páromat a szüleim előtt. Eleinte tartottam magam a megállapodáshoz, de...a fenébe is! Úgy elcsavarta a fejem...Hoseok...én szeretem ezt a lányt - hajtottam le a fejemet, félve mit fog szólni ehhez. Nem csak neki volt ám új folyós, romantikus énem, sosem tápláltam igaz szerelmet senki iránt. És erre jött ő, kisujja köré csavart, ott is tart, dróton mozgat mint valami bábot, ugyanakkor töri a szívem millió darabokra, mert tudom, ő nem érez úgy, mint én.