Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

38. (+16?)

Némán vezettem hazafele, fél kezem a kormányon pihent, másikat Haeun fogta. Bár nem szólt hozzám egyszer sem, ujjai szorosan kulcsolták az enyémeket, ujjával néha megsimította bőrömet. Egy félmosolyra húzódott a szám attól a nyugalomtól ami belőle áradt, ahogyan a közelemben volt. Olyan természetességgel ért hozzám, olyan kényelmesen ölelt át vagy csókolt meg, mintha mindig is ismerük volna egymást. Kicsit aggasztott csendessége, de úgy voltam vele, meg kellett ezt tennem, ha problémája van vele, ha nincs. Soha nem lett volna nyugodt a lelkiismeretem, ha eltitkolom a szülei elől a dolgokat. 

Leparkolva a ház előtt, leállítottam a motort de nem szálltam ki, ahogyan Ő sem. Nagyot nyelve fordultam félig felé, egyik térdem felhúzva az ülésre, mire rám nézett. Csak bámultam a szemeibe, miközben megcsóváltam a fejem. 

-Ne haragudj rám - szólaltam meg halkan. Haeun furcsa arckifejezéssel nézett rám, nem tudta hova tenni a problémám. - Tudom, mennyire bonyolult a kapcsolatod az apáddal és arra is emlékszem, mikor azt mondtad, nem is vagy a történtek után kíváncsi. De... - sóhajtottam, mielőtt folytattam volna. - De amikor azt hittem, hogy meghaltál, elmentem hozzá - nyögtem ki, szavaimtól pedig teljes testében megfeszült. - Én...én csak annyira magam alatt voltam, annyira el voltam keseredve, annyira rettegtem, hogy igaz amit a hírekben mondtak...tudnom kellett az igazat. Egyszerűen...hallanom kellett rólad még. Nem akartam, hogy ennyi legyen, volt egy kis beszélgetésem apáddal. Mesélt rólad, a gyerekkorodról...elmondta, mekkorát hibázott, mennyire sajnálja és mennyire félt attól, hogy soha többé ezeket nem mondhatja el neked. Én nem kérem, hogy békülj ki vele, én ugyanúgy szeretlek, bármilyen kapcsolatban állsz a szüleiddel. Csak annyit kérek, ne ítélj el, amiért a hátad mögött intézkedtem. Én csak...meg akartam óvni az emlékeket, amiket rólad kaptam, mert úgy éreztem nem volt elég, amit rólad tudtam, többet akartam. És...tudom, nem lett volna szabad beleavatkoznom, de... - hunytam le  a szemeim. - Még sosem voltam annyira szerelmes, mint most. Tényleg. Voltak alkalmi kapcsolataim, kemény egy éjszakai távra, de olyan lány az életemben mint Te, soha de soha nem volt. És a tudat, hogy azelőtt veszítettelek el...bele sem akarok gondolni. És mivel tudtam, hogy apád mit él át...tartoztam neki annyival, hogy legalább tudatom vele, jó kezekben vagy. Ha azt kéred, akár a házba sem kell beengednünk. Ez már a te otthonod is, ugyanolyan beleszólásod van mindenbe. Én csak...nem akarom, hogy emiatt neheztelj rám, mindent a te érdekedben tettem. Érted. Tudnod kellett az igazat arról, hogy igenis hiányzol nekik, hogy nincs egy nyugodt percük azóta, mióta elmentél. Így volt a legjobb mindenkinek - hadartam el a monológom, mire Haeun keze arcomra siklott és közelebb hajolt hozzám.

-Jin - kezdte nyugodt hangnemben. - Semmi baj. Nincs gáz - mosolygott szelíden. - Szeretlek én is. És hálás vagyok. És köszönöm. Köszönök mindent. Nálad jobb férfit magam mellé nem is kérhetnék. És mindenképpen gondolkodom azon, hogyan hozzuk rendbe a kapcsolatunkat a szüleimmel. Értékelem az erőfeszítésed. Csak annyi...csak szimplán nem számítottam rá. Meglepődtem, kicsit furcsa volt az egész. Teljesen abban a hitben voltam, hogy nem akarnak többé látni, s apám hallani, ahogy bocsánatot kér... - sóhajtott. - Jobban fájt mindennél. Soha az életben nem kért bocsánatot. És úgy érzem, a makacsságom miatt túl nagy hasadék keletkezett közöttünk. Talán ha hamarabb hazamegyek, nem kerülök ilyen helyzetbe - mondta, majd eltűnődött. - Bár akkor veled sem találkoztam volna, szóval azért jó oldala is van a kemény éveknek - kuncogott, mire én is felengedtem és elmosolyodtam. - Egy percig se aggódj azon, nekem mi okoz fájdalmat. Bizonyítottál. Nyertél - közölte, majd egy puszit adott az arcomra és kiszállva az autóból egyedül hagyott a gondolataimmal. Vigyorogva néztem utána, ahogyan a bejárathoz tipeg, bár fogalmam sem volt, hogyan akar bemenni, ha a kulcs nálam van. Úgy döntöttem, a hideg miatt nem váratom, sietve utána mentem és benyitva az ajtón, magam elé engedtem. Csendben vettem le a kabátomat és fordultam a lány felé, mikor váratlanul nekilökött az ajtónak, az ingemen lógó megkötőket pedig kezére csavarta. Pajkos mosollyal lépett közelebb hozzám, s mire kettőt pisloghattam volna, addigra már le is csapott, úgy csókolt meg, ahogyan eddig még egyszer sem. Nagyra nyílt szemekkel figyeltem csukott pilláit, de nem sokáig gondolkodtam, hajába túrva húztam közelebb magamhoz, egyik kezem pedig lecsúszott derekára, ahogyan szilárdan tartottam magam előtt. Lábam oldalánál megéreztem felhúzott térdét, mire elváltam tőle, s kezemet combjai alá helyeztem. 

Egy aprót ugrott, mire elkaptam és mosolyogva hajoltam közelebb hozzá. Nyakamba kapaszkodva pihent az ölemben, amikor elindultam felfelé a szobába. Fogalmam sem volt, mi fog történni, vajon meddig enged elmenni, de nem is akartam akkor foglalkozni vele, csak óvatosan fellépkedtem vele az emeltre. Lábammal berúgtam a szoba ajtaját, de olyan hévvel, hogy az visszacsapódott ránk. 

Haeun felnevetett, ahogyan kicsit meginogtam a csapódástól.

-Micsoda vadság - sutyorogta, miközben ujjai elkezdték kicsomózni az ingem felső részét. - Tetszik. 

-Nekem is tetszik, amit most csinálsz - dobtam le az ágyra. Sietve lekapta magáról a magassarkúkat, majd feltérdelt elém és leházmozta rólam a zakómat. - Mit tervezel? - kérdeztem lihegve egy újabb csók közben. A zakó lekerült rólam és sietve dobta el valamerre, kezei pedig már ingem aljánál jártak. 

-Én is megleplek valamivel, a mai nap örömére - hunyta le szemeit, ahogyan ajkaimról áttért az arcomra. - Jobban teszed, ha élvezed - suttogta, s már a hátamra is lökött, majd fogta magát és egyszerűen rám ült. Csak bámultam gyönyörű arcát, hosszú haját ami két oldalt lógott lefelé, s csak csodáltam azt a határozottságot és dominanciát amit most megmutatott nekem. Egy aprót mozdult rajtam, mitől egy mély levegőt vettem s lehunytam a szemeim, nagyon nem jó helyen dörgölődzött nekem, de nem bántam. Csak vártam, ezek után történjen valami. 

-Hehe, segíts - emelkedett meg, mire kinyitottam a szemem. Akkor láttam, a ruha cipzárját nem tudja levenni. Nevetve szenvedtem le róla a ruháját, amiből gyorsan ki is bújt, s bár gyönyörű volt alatta, gyomrom görcsbe rándult, ahogyan végignéztem rajta. Ha valaki nem ismerne minket, azt hinné vagy verem, vagy éheztetem, mert olyan vékony volt, féltem egy kicsit erősebb vagyok hát összetörik alattam! 

Kezemet felvezettem a derekán át egészen a melltartója aljáig, amitől elmosolyodtam, végig libabőrös lett az a része, ahol tenyeremmel végigsimítottam. Lehunyt szemekkel hajolt közelebb hozzám, mire nyaka köré fontam a karom s próbáltam úgy helyezkedni alatta, hogy érezze, jobban teszi ha nekikezd a dolognak, vagy én irányítok de azt nem felejti el. Kuncogva mozdult egyett rajtam, mitől egy sóhaj hagyta el a számat. Sokszor csináltam már, de ilyen érzést egy nő sem váltott ki belőlem.

Kétségem sem volt afelől, meg vagyok bolondulva ezért a lányért.

-----------------------------------

Aki ismer, tudja, nem kenyerem a szaftos ágyjelenet, szóval nem tudom hogyan kell írni xd Remélem nem lett túl gyászos :D