Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

23.

Álmosan lépkedtem lefelé a lépcsőn, miközben orrom csak úgy járt, a finom illatot követve. Nem is magamtól mentem, szinte lebegtem a kellemes illatokat követve, amik a konyhából áradtak szét mindenfele. Szám mosolyra húzódott, ahogy megláttam a pult előtt ténykedni a lányt, sürgött-forgott, fogalmam sem volt, mit készít ilyen vehemensen, de jól esett a gondoskodása. Tekintettel arra, hogy a kis incidens a vacsorán ágyba kényszerített, nem tudtam bemenni dolgozni, laptopról intéztem minden feladatot, illetve Yuna szedett-vedett segítségét használtam fel a boldogulásra. Nagyon zavart ez a kiszolgáltatott helyzet, hiszen Haeun folyamatosan azon dolgozott, hogy nekem minden fullos legyen. Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám meghálálni amit értem tesz, de szomorúan ismertem be magamnak...igazából fogalmam sincs, hogy mit szeret. Sok mindent tudtam már róla, mégsem eleget ahhoz, hogy meglepjem valamivel, így nem sok ötletem volt a dologgal kapcsolatban. 

Kezem csípőjére siklott, ahogyan megálltam mögötte. Úgy éreztem magam, mintha valami romantikus, amcsi film közepébe csöppentem volna. Előttem az asszony, aki reggelivel vár, én pedig boldogan megpuszilom...

-El a mancsokkal, vagy a következő dolog amit feldarabolok, a kezed lesz - üdvözölt igazán...bájos módon, korán reggel. Sértetten húztam vissza karjaim, majd a szekrényhez léptem, hogy igyak egy kávét, de a csészém nem volt sehol. Márpedig én abból voltam hajlandó csak inni, hiszen az volt mennyiségben elég ahhoz, hogy fel bírjak kelni annyira, míg munkába mentem, viszont nem volt elég arra, hogy ne utáljak mindenkit. Tökéletes. 

-Hol a csészém? 

-Az asztalon - válaszolt hátra sem pillantva, figyelmét teljesen lekötötte a főzés. 

-És miért van ott? - indultam az asztal fele. 

-Mert már főztem neked kávét. 

-Honnan tudod melyiket szeretem? 

-Csak egy féle van. 

-Jó, de honnan tudod, hogyan iszom? 

-Egy olyan fekete lelkű ember mint te, csak feketén ihatja. 

-Utállak - vágtam le magamat az asztalhoz szórakozottan. 

-Nálam nem jobban - vágott vissza, mintha csak erre várt volna ki tudja mióta. Mosolyogva ittam bele az előttem lévő italba, azzal a reménnyel, hogy felébredek tőle, míg Haeunt figyeltem. Annyira jó feleség lett volna belőle. Pont olyan volt, mint amilyet mindig is megálmodtam magamnak, ha nem jobb. 

-Mit nézel? - fordult meg hirtelen, mire döbbenten összeszorítottam a számat. Honnan tudta, hogy én őt néztem? 

-Mi bajod van, tök csúnya vagy, nem néz rád senki - ittam bele a kávéba, kinézve az ablakon. Olyan lány volt, akit egyáltalán nem tudtam hova tenni vagy akár megérteni. Én magam sem voltam igazán önmagam mellette, mert egy ilyen beszólásért vagy stílusért már régen kivágtam volna az embereket akár a házamból, akár a cégemből. Viszont benne, valamiért tetszett. Tetszett, hogy nem fél tőlem csak azért, mert hatalmam és pénzem van. Tetszett, hogy bárhol képes volt beszólni nekem, nem igazán foglalkozott azzal, ha társaságban voltunk. Tetszett, hogy mennyire szívügye az igazság, mennyire fontos volt számára az egyenlőség és a megfelelő bánásmód. Annyira tudta, kinek hol a helye, hogy megdöbbentő volt számomra. Kivívta minden tiszteletemet és megbecsülésemet, elképesztő erős lány volt. 

-Te meg olyan vagy, mint egy kihányt lekvár - tette le elém a tányért, amin fogalmam sincs mi volt, de annyira jól nézett ki, hogy már attól jól laktam, hogy csak ránéztem. 

-Ez mi? 

-Nem tudom - vont vállat, majd leült velem szemben, előtte azonban nem volt semmi. - Csak egyél.