Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

15.

A plafont bámulva gondolkodtam azon, hogyan tudnék ürügyet találni ahhoz, hogy Haeunnal beszélhessek. Nem akartam a szomszéd szobába csak úgy, ok nélkül beállítani azzal a szöveggel, hogy jöttem beszélgetni, nyíljunk meg egymás előtt, tárjuk fel lelkünk titkos bugyrait és mélyítsük el kapcsolatunk egy beteges szintre. Nem akartam erőszakos, rámenős lenni, ugyanakkor majd megzavarodtam, annyira akartam, hogy a közelembe legyen, hogy lássam, ha akarja a földig alázhat kegyetlen beszólásaival, addig is oka van arra, hogy rám gondoljon. 

Hallotam a fürdőszoba ajtaját nyílni, ezt pedig jelnek vettem, hogy itt az idő megmutatni magamat és jófej énemet. Kinyitva a szobám ajtaját, kiléptem a folyosóra, ahol szemben is találtam magamat a lánnyal. Pizsama volt rajta, fején pedig törölközőből kialakított kis turbán, körülötte kellemes illat és meleg mindenfele, biztos olyan forró vízzel fürdött, ami nekem még a lelkem is kisütné belőlem. Unottan nézett végig rajtam, tekintettel arra, hogy én ugyanabban a ruhában fetrengtem az ágyon, amiben a vacsorára is mentem, míg ő már teljesen készen állt az alvásra. 

-Mit bámulsz? - kérdeze a szokott, barátságos hangnemében, mire elmosolyodtam. - Mi jár abban a kevés elmédben? 

-Nem vagy éhes? - kérdeztem hirtelen, én magam sem tudva, hogy miért. 

-Nem - válaszolta kurtán és elindult lefelé. - Most vacsoráztunk a szüleidnél. 

-Tudom, de most kedvem támadt egy kis esti zabáláshoz. És megkívántam a pizzát. Kérsz? - jutott hirtelen az eszembe eme nemes gondolat. 

Haeun megtorpant, majd a válla fölött visszanézett rám. Elgondolkodott, majd megvonta a vállát. 

-Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára pizzát. Legyen, rendelj valamit - mondta, miközben lefelé haladt a lépcsőn. - Mindegy milyet, viszont hagyma ne legyen rajta. Gyűlölöm a hagymát. 

Bólintottam egyet, főleg inkább magamnak, s ameddig ő levágta magát a TV elé és bekapcsolta azt, addig én a kis asztal fiókjában kezdtem matatni szórólapok után, amikkel mindig megajándékoznak az éttermek ha akarom, ha nem. Addig nézegettem a lapokat, amíg nem találtam olyat, ami szerintem mind a kettőnknek megfelelt, majd gyorsan megrendeltem és leültem Haeun mellé a kanapéra. 

-Mit nézel? - fordultam a képernyő fele, amin valami kabaré mehetett, mert folyamatosan vihorásztak az események alatt, még akkor is, mikor amúgy rohadtul de semmi vicces nem hangzott el. 

-Nem tudom. Csak megtetszett és itt hagytam. Szeretnél talán valamit? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire gyorsan megráztam a fejem. Haeun csak meredten bámult rám, majd sóhajtott egyet és letette a távirányítót. -  Nézd. Ez a te házad. Ez a te életed. Csak azért, mert hirtelen egy kis időre belecsöppentem, még nem kell mindent az én kedvem szerint alakítanod. Ha te a hagymás pizzát szereted, nem gáz, leszedem róla. Ha van sorozat, amit szeretsz vagy film, nézd nyugodtan, maximum elmegyek aludni. Nem kell úgy tenned, mintha mindig a kedvemben akarnál járni, mintha mindig az számítana, én mit akarok. Mert nem szeretem az ilyet. Olyan, mintha a saját házadban nem mernél önmagad lenni, csak mert én itt vagyok. Nem kell folyamatosan tekintettel lenned rám, oké? - kérdezte egy fokkal kedvesebb hangnemben, mint ahogyan általában kommunikál velem. Hirtelen meg is lepett ez a nem megszokott stílus tőle, de azért bólintottam. Jól esett, hogy képes az alkalmazkodásra. 

-Elmegyek zuhanyozni. Ha addira megjönne a pizza, átveszed? - tettem le a pénzt az asztalra. 

-Nem félsz, hogy elmenekülök vele? - nevetett fel szórakozottan, mire elmosolyodtam. Eszem ágába sem jutott ez a gondolat. 

-Nem. Nem tudsz hátrahagyni engem - kacsintottam rá, mire csak felhorkantott.

-Inkább ezt a kis szépséget nem tudom - simított végig a kanapén. Megértem az érzést, életem eddig legjobb döntése volt az a kanapé. Sietve mentem fel az emeletre, hogy én is hamar pizsamába vághassam magam és kényelmesen tudjak utó-vacsorázni a lánnyal, akit úgy tűnik sikerült lenyűgöznöm most estére. Nem tudtam, mit fogunk csinálni közben, lehet lesz alkalmam beszélgetni vele, lehet inkább egy jó filmet választ majd. A lényeget így is megkaptam, vele leszek a továbbiakban. 

Soha nem végeztem zuhanyzással olyan hamar, mint akkor, nem igazán akartam most magamat csodálni a tükörben, sem pedig azon gondolkodni, mennyire ragyogó elmém van. Most az egyszer félretettem önzőségem minden darabját és valaki másnak adtam a figyelmem. Új volt az érzés, amit a lány kiváltott belőlem, de nem éreztem kellemetlennek. Tetszett, olyan volt, mintha mindig is tapasztaltam volna. 

-Köszönöm szépen - hallottam meg hirtelen Haeun hangját, gondoltam megérkezett a pizza. Sietve szedtem a lépcsőfokokat, de meglepve tapasztaltam, az ajtót nem hallottam becsukódni. Amint kiértem az előszobába, megpillantottam Haeunt, ahogyan a szokásos, modoros stílusában áll az ajtóban, vele szemben pedig a pizzafutár, aki mosolyogva méri végig tetőtől talpig. 

-Egyedül fogod beburkolni ezt a szép, nagy adagot? Nem kell segítség? 

-Igazán nagyvonalú a segítséged, de szerintem van akkora belem, hogy ezt elbírja. 

-Biztos? Erről a testről nem mondanád meg. 

-Ezért ne ítélj a borítóról. Nem tudod milyen vagyok belülről, hála az égnek én sem tudom, hogy milyen a kinézetem odabent. Viszont, ha te sem vagy kíváncsi a sajátodra, jobban teszed, ha most elvonszolod magad. 

-Bizony haver. Ki ne fordulj önmagadból - jelentem meg Haeun mögött, kihívóan bámulva az ismeretlen srácra. Karjaim összefontam a lány hasa előtt, miközben kivettem a kezéből a dobozt. Tenyerét váratlanul az enyémekre simította, szívem pedig hevesen kezdett verni a váratlan érintésre. Nem számítottam arra, hogy meg fogja engedni és még szinte bele is bújik ölelésembe. 

-Tartsd meg a maradékot. Szedj fel útközben valakit, látom már benne vagy a dolgokban - mosolyodott el Haeun, majd a futár képébe vágta az ajtót. Megfordult, így kezem a derekára csúszott, és felnézett rám. Viszont tekintetétől, hangnemétől szinte megsemmisültem. - A te fejed meg minek virul? Örülj, hogy a kezed még a helyén van. Nem erről volt szó, itthon felesleges fogdosnod. Itt nem kell elkamuznunk, mennyire szeretjük egymást.  

Kivette a kezemből a dobozt, majd kikerülve otthagyott az ajtóban. Még pár pillanatig belélegeztem az illatát, majd az is elillant, ahogyan ő maga és minden pozitív érzés ami bennem volt. Csak ő képes arra, hogy a remény apró szikráit meggyújtsa bennem, majd azzal a lendülettel el is oltja. 

______________________________

Gyerekek, durva Stranger Things fanatikus lettem, valaki nem akar fangörcsölni velem a következő évadig?