12.

2.7K 240 13
                                    

Egy mély levegőt véve toporogtam az ajtó előtt, miközben Haeun kezét szorongattam, amit sok veszekedés után engedett megfogni csak. Nem tudom miért, de úgy éreztem szükségem van a jelenlétére, mikor bemutatom őt a szüleimnek. Egy részem félt attól, hogy mit fognak szólni a hirtelen bejelentésemnek, attól pedig duplán tartottam, mi lesz, ha esetleg rájönnek a kapcsolatunk csavarjára. 

-Nyugodj meg - fordult hirtelen felém a lány. - Nem lesz semmi baj. Eljátsszuk a turbékolókat, beveszik mint a cukrot, majd szépen távozunk. 

-Miért vagy ennyire biztos a dolgodban? És miért nem félsz egy cseppet sem? 

-Mert nekem nincs mit veszítenem. Utálnak? Akkor elhagylak, úgysem találkozunk többet. Megkedvelnek? Megkapod majd miattam a cégedet, én elválok aztán megint utálnak és megint nem találkozom velük többet. Nem magam miatt csinálom ezt, éppen ezért nincs mitől tartanom. 

-Értem mégis megteszed - haraptam be az alsó ajkam, ahogyan tudatosult bennem, hogy most tényleg csak az én kedvemre tesz rá, teljesíti amit megbeszéltünk korábban. 

-Ne legyenek illúzióid, még mindig kétes érzéseim vannak veled kapcsolatban - rombolta le bennem a boldogság falát, majd kihúzta magát mellettem s mire észbe kaphattam volna, már meg is nyomta a csengőt. - Most pedig kapard végre össze magad és legyél férfi végre. 

Már készültem volna neki valaki szaftossal visszavágni emiatt az odapörkölő megjegyzése miatt, de az ajtó hirtelen kinyílt, felfedve anyámat, így inkább visszanyeltem a szavaim és félve pillantottam az előttem álló nőre, aki mosolyogva nézett ránk, viszont mikor Haeunra tévedt tekintete, a mosoly az arcára fagyott és csendben vizslatott minket. 

-Szia - törtem meg a csendet óvatosan, majd megszorítottam a lány kezét, aki illedelmesen meghajolt. 

-Igen..igen, sziasztok - tért anya magához, és fejét megrázva végignézett a mellettem állón. - Sziasztok! Gyertek beljebb - állt félre, azonban egyszer nem nézett rám, tekintetét folyamatosan a lányon tartotta, mintha csak elvarázsolták volna. Tartottam a reakciójától, mert nem volt túl boldog első látásra, sokkal inkább döbbent volt és szótlan, ezt pedig nem tudtam hova tenni. 

-Taehyung? - tettem fel hirtelen a kérdést, hátha valahogy kizökkenthetem és kevésbé kínossá tehetem a szituációt. 

-Már úton vannak. Kicsit késnek, mert a kicsik nem keltek fel, és nem akarták őket erőszakkal felzavarni. Úgy gondoltam elkezdhetjük a vacsorát addig, de előtte most inkább innék. Valami erőset - meredt maga elé és elindult a nappali fele, mielőtt megtorpant volna. - Ti kértek valamit? - fordult hátra, inkább Haeunt nézve ismét. 

-Nem, köszönöm - rázta meg a fejét a lány, velem egyszerre. 

Anya csak bólintott, majd elsietett, Haeun pedig rám nézett. 

-Ez nem megy valami fényesen.

-Tudom, nem erre számítottam. Lehet menthetetlen az egész...

-Ne add fel, még itt az este. Hátha lesz belőle valami - vont vállat, mire bólintottam. Egy mély levegőt véve még jobban megfogtam a kezét és a nappaliba indultam vele. Az egész helyzet új volt számomra, nem tudtam mit kellene mondanom, hogyan kellene közölnöm a szüleimmel a szándékomat, s anyám reakciója a lányra egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat. Azt hittem a nyakába ugrik majd, kiöleli belőle a lelket, kifaggatja mindenről ami csak az eszébe jut és boldog lesz mindenki. Hát rohadtul de nem jött össze. 

A nappaliba beérve már meg is pillantottam a rám uszított, asszisztens névvel illetett boszorkányt és apámat, amint valamiről diskuráltak. Pontosabban Yuna beszélt, apám ásított. Azonban mondanivalója elakadt, amint meglátta, hogy nem egyedül érkeztem, egy másik lánnyal az oldalamon, nem mellesleg kézen fogva és összehúzott szemekkel nézett ránk. 

-Jin! - állt fel apám a fotelból és széttárt karokkal indult meg felém, hogy megölelhessen, amit azért találtam furcsának, mert 18 éves korom óta, a legtöbb érintés amit nekem adott, az egy vállveregetés volt. - Ha még egy pillanatot egyedül kell vele lennem, belefojtom magam egy pohár konyakba. Ha pedig el mered venni, esküszöm az égre, hogy kitagadlak! Csinálj vele valamit! - suttogta a fülembe kétségbeesetten, majd elengedett és szomorúan visszahuppant a helyére. 

-Jin! - indult meg felém Yuna hirtelen, mire magam elé toltam Haeunt és úgy indultam el vele, szorosan mögötte haladva a kanapé fele, ahova a kezét fogva leültettem, majd elhelyezkedtem mellette én is. 

-A világ leghaszontalanabb asszisztense - biccentettem egyet felé, majd kezemet Haeun térdére vezettem. Tudtam, hogy ezért otthon kapni fogok tőle, de mindent meg kellett tennem annak érdekében, hogy hiteles legyen a dolog kettőnk között. 

-Így fogsz beszélni velem? - kérdezte, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy ül mellettem valaki, vészesen közel hozzám, akinek a kezét fogom, akit előbb választanék mint őt. 

-Ha majd egyszer azt látom, hogy teszed ami a feladatod és nem idegesítesz akárhányszor csak meglátlak, talán megdoblak egy körömnyi tisztelettel - közöltem vele rezzenéstelen arccal, mire apám felé fordult segítségkérés képpen, aki viszont nem nézett rá, csak a plafont bámulta miközben ijesztő gyorsasággal vedelte a pohara tartalmát. 

-Nagyon feszült itt a levegő - lépett be anyám, kezében egy üveg borral. 

-Persze hogy az, egyesek tönkreteszik a minőségét - forgattam meg a szemem. 

-Ne legyél modortalan fiam - ült le anya apa mellé és ismét Haeunnak szentelte a figyelmét. - Nos, ahogyan látom, nem egyedül érkeztél - hozta fel végre a témát, amit mindketten feszülten vártunk már. - Fiam, nem gondolod hogy esetleg mondanod kellene valamit? Vagy bemutatni valakit? 

-De, már megtettem volna, ha nem azt látná szegény, hogy az őseim vedelnek, mintha nem lenne holnap - jegyeztem meg szárazon, hogy egyik sem köszönt neki még úgy rendesen, de az alkoholt már most leöntötték. 

-Igazad van, elnézést kérünk - tette le anyám az üveget a kezéből végre. - Nem tudom, mit gondolsz most rólunk, de ne higgy a látszatnak, nem szoktunk inni, csak...ha valami nagyon...meglep minket. 

-És most mégis mi volt akkora meglepetés? - csattantam fel, életemben talán először úgy igazán. 

-Az, édes fiam, hogy mindenféle szó nélkül hazaállítasz egy lánnyal, akivel láthatóan intim kapcsolatban vagy. Te, a nagy Kim Seokjin, aki folyamatosan csak egy éjszakára keresett magának nőt, most egy gyönyörű teremtéssel az oldalán hazajött. Mégis miért várod el tőlünk, hogy vegyük természetesnek? 

Nem válaszoltam, csak farkasszemet néztem a nővel, aki életet adott nekem, szemében pedig szomorúságot véltem felcsillanni. Amennyire okos, jóképű és ügyes voltam a cég terén, annyira voltam nekik egy szégyenfolt a családi képen. A szoknyapecér, szingli igazgató, akinek semmilyen tekintélye nincs az ilyen ügyei miatt. Elszégyelltem magamat, mert hirtelen megértettem mi is a problémája. Tetszik neki Haeun, de már előre tart attól, hogy ez sem fog sokáig tartani. Szegény, ha tudná, hogy mennyire de nem fog sokáig tartani....

Álmaim nője(Jin) ~ BefejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora