Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

5.

A mosdókagylóra támaszkodva figyeltem a tükörképemet, majd tenyeremet a víz alá helyezve, megmostam párszor az arcomat. Nem ez volt az első alkalom, hogy volt egy éjszakás kalandom egy ismeretlennel, de soha nem éreztem szégyent, ellenben a mostani alkalommal. Nem tudom, mi váltotta ki belőlem, mindenesetre bántott amit az éjjel műveltem s legszívesebben visszatekertem volna az időt, hogy figyelmeztethessem magam és nemet mondjak az ismeretlen hölgynek. 

-Kérsz reggelit? - támaszkodott meg az ajtóban a lány, akinek még a nevét sem tudtam és mosolyogva nézett rám. Miközben törölgettem az arcom, ránéztem a tükörből és úgy válaszoltam. 

-Nem.

Csak bólintott egyet és mögém lépve karjait átkulcsolta a hasamnál, majd fejét a hátamnak döntötte. Egy mély levegőt véve lehunytam a szemem és óvatosan ráhelyeztem kezemet az övéire, majd finoman lefejtettem azokat magamról. Megfordultam, hogy vele szemben legyek s amíg ő felnézett rám, addig én a számat húzva figyeltem meg őt jobban magamnak. Úgy látom, már volt bennem pár pohár, ha őt választottam magamnak...

-Jól éreztem magam - közöltem vele halkan és határozottan, míg egy picit toltam rajta. - És te is nagyon jó voltál. 

A lány felnevetett és kirántotta magát az ujjaim közül. 

-Most jön a "de" része, nem igaz? - kérdezte gúnyosan és keresztbe fonta a karjait maga előtt. 

-Igen. - vontam vállat, mire a száját eltátotta és úgy nézett rám, mintha csak valami hihetetlent mondtam volna. 

-Most komolyan? Le sem tagadod? 

-Mit kéne letagadnom? 

-Hát, hogy kihasználtál, hogy csak egy lyuk voltam, amit hirtelen be kellett tömnöd, mert nem volt más. Hogy semmit nem jelentett az egész, hogy nem hagysz itt azonnal, vagy valami...

-Ezek tények - vontam vállat. - Semmit nem jelentett az egész. Én ittam, te ittál és megtörtént. Nincs mit szépíteni rajta, még a neved sem tudom. 

-Paraszt! - nézett rám könnyes szemekkel, majd akkora fülest adott, hogy szerintem az arcom oldala behorpadt tőle, aztán kisietett a fürdőszobából. 

-Ez a teljes vagy a beceneved? - kiáltottam utána, miközben folyamatosan röhögtem. Felkaptam a zakómat, egy kósza almát a kinti pultról és kilépve az ajtón a fülemhez emeltem a telefonomat. 

-Igen? 

-Remélem bent vetted fel a telefont, a mai program az asztalomon vár egy kis reggelivel kiegészíteve, te pedig úgy, ahogyan egy titkárnőnek kell, haptákba vágva magad lesed az ajtót, hogy mikor toppanok be rajta. 

-Téves. Most vasalom a hajam. 

-Tényleg? - húztam egy mosolyra a számat, legszívesebben felrobbantam volna. - És mégis miért, ha szabad tudnom? Tetszeni szeretnél netalán valakinek? 

-Igen. Neked. 

-Ezt buktad, akkor sem néznék rád, ha az anyám szemtől-szembe összekötne minket, inkább kivágnám a szemeim. Mire beérek a cégbe, nagyon ajánlom, hogy bent legyél és minden kész legyen, amit mondtam, mert különben repülsz. 

-Nem rúghatsz ki. - nevetett fel a vonal túlsó végén, amitől a kezem is ökölbe szorult. - Anyukád vett fel melléd. 

-A lusta dögöket a szüleim sem tűrik - tettem le a telefont, majd az autóba ülve hazavezettem. Mivel tudtam, a reggeli kávémat már nem fogom tudni elkészíteni, a titkárnőmre meg várhatok akár ezer évig, úgy döntöttem egy kávézó mellett megállok és veszek egyet.