Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
-Hiányoztál. - font karjai közé anyu boldogan.
Jól esett az ölelése, biztonság érzetet adott, és megmelengetett. A jól ismert karamelles parfüm illata csapta meg az orrom, majd felváltotta egy kellemes férfi kölni. Lassan kibújtam anyu karjainak a szorításából, és belemásztam a nevelő apukáméba.
-Örülünk, hogy hazajöttél, Melanie! - mosolygott rám meghatódva Chris.
Mondatára csak egy mosolyt villantottam, nekem is hiányzott ez a hely, de azért mégsem volt az otthonom. Megmarkolva az egyik bőröndöm, azonnal az emeleten lévő szobámba vettem az irányt. Felkínoztam a súlyos darabot, aztán boldogan nyitottam be a rég nem látott szobámba. Orgona színű és illatú álomvilág nyitotta meg kapuit. Imádtam, hogy anyu milyen stílusosan rendezte be a ház minden szegletét, figyelve arra, hogy a kedvenc színemben pompázzon a szobám. A lila világosabb, sötétebb árnyalataiban táncolt, pasztell lila falak, orgona színű függöny az íróasztal feletti ablakon, a bútorok sötét lilák, az ágyneműm, és a babzsákom pedig már-már ibolya színű. Mélyen beszívtam az illatkavalkádot, majd leraktam a bőröndöt ágyamra. Nagyot szusszanva tettem csípőre a kezem, és már azon gondolkodtam, hogy hogyan pakoljam ki a cuccaim, hogy ne rontsam el a szobám harmóniáját. A kis zöld kaktuszom fekete cseréppel még belefért, nade a piros ékszeresdobozom, meg a könyveim?
Sóhajtva fordítottam hátat a szobámnak, aztán letrappoltam a nappaliba, ahol anyu már ebédnek terített, Chris pedig csípőre tett kézzel magyarázott neki valamit.
-Hogy tetszik a szobád? Így emlékeztél rá? - karolta át a vállam Chris, mikor mellé álltam.
-Úgy volt, ahogy hagytam. Hiányzott már. - ismertem el mosolyogva, mire megsimította a hátam.
-Üljetek le! Kicsim, ugye még szereted a lasagne-t? - ült le anyu izgatottan az asztalhoz.
-Még mindig imádom! - foglaltam helyet vele szemben, miközben a lasagne hallatára összefutott a nyál a számban.
Anyu ugyanolyan gyönyörűen festett, mint bármikor. Sárgás-szőke, vállig erő haja ide-oda lobogott beszélgetés közben, kék íriszei csak úgy ragyogtak, sima kerek arcán pedig gyönyörű mosoly terült szét. Nagyon boldognak tűnt Chris mellett, aminek én is nagyon örültem. Nem volt mindig így...
-Sok mindent kell mesélned nekünk ám! - bökte felém a villáját anyu - Hogy megy a suli?
-Nagyon jól. Az eredményeim nagyon jók, az igazgató szerint nagy eséllyel megkapom az ösztöndíjat, és őszre már tanulhatok jogot a Yale-en. - húztam ki büszkén magam, jól esett, hogy az ő szemükben is láttam a büszkeséget.
-Yale egyetem. Hmm. Az New Heaven-ben van, nem? - nézett anyura Chris két falat között.
