Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
☀️
Valamikor az éjjel közepén ébredtem fel. Callum annyira kifárasztott délután, hogy egyből elszunyókáltam utána, így most éjjeli bagolyként gubbaszthattam a sötétben. Ásítva dörzsöltem meg a szemem, aztán felültem az ágyban. Egy szürke, pihe-puha pokrócon kívül nem volt rajtam semmi, teljesen meztelenül aludtam el. A sötétítő nélküli ablakon át bevilágított egy utcai lámpa fénye, így a szürkületben elég jól láttam a szobát. Egy gyengéd érintés simított végig a karomon, mire lenéztem a mellettem fekvő fiúra. Egy szál boxerben feküdt a hátán, egyik kezét a feje alá téve. Fekete haja a szemébe hullt, szálkás teste még ilyen látásviszonyok között is kívánatos volt szemeimnek.
-Szia, baba. - suttogta nekem mély, duruzsoló hangon, amitől a pillangók felébredtek a hasamban.
-Szia, szívem. - suttogtam neki vissza.
-Szívem. - ismételte meg a plafonra nézve, majd felült az ágyban, és fáradtan megvakarta a tarkóját.
-Nem tetszik? - mosolyogtam rá szelídem, mire megcsóválta a fejét, és közelebb hajolt hozzám.
-Imádom. - lehelte halkan az ajkaimra, majd egy gyengéd csókot adott rájuk.
Újra elérte hogy elvörösödjem, hogy zavarba jöjjek, és hogy felgyorsuljon a szívverésem. Callum Preston tökéletlenül tökéletes...
-Mióta vagy ébren? - kezdtem el kikászálódni az ágyból.
A ruhásszekrényhez léptem, elhúztam az ajtaját, és Callum ruhái között kutakodva, megtaláltam amit kerestem. Kivettem a fekete pólót, aztán szó nélkül felé mutattam, hogy megértse. Fölvettem a darabot magamra, aztán megkerestem a bugyim a földön, és visszavettem magamra. Így már takart valami. Visszaléptem az ágyhoz, ahol Callum már az ágy szélén ült, oldalas mosollyal fogadott a két lába, és két karja közé. A combomra simította a kezeit, és egy puszit nyomott a hasamra, mire kuncogva beletúrtam a hajába.
-Úgy szeretlek, baba. - nézett fel rám bágyadtan.
-Én is téged. Mindennél jobban. - mosolyogtam rá elérzékenyülve, majd lehajoltam egy hosszú csókra.
Ennek így kellett lennie. Így kellett történnie. Az volt a sorsunk, hogy egymásra találjunk, és egymással tapasztaljunk meg új, és jó dolgokat. Egymást kell meggyógyítanunk, egymásnak kell felnyitnunk a szemét. Elvállaltam a feladatot, hogy begyógyítsam Callum szívén a sebeket, ő pedig bevezetett az igazi, élettel teli életbe. Mert a tanuláson kívül rengeteg felfedezésre váró dolog van az életemben, olyan dolgok, melyektől engem kiskoromtól kezdődően megfosztottak, és amelyeket Callum igyekszik nekem megmutatni. Neki pedig szüksége van valakire, aki mellette áll, akiben megbízhat, aki szereti őt, és aki párja jóban-rosszban. Vagyis rám.
