Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
-Milyen könyvet akarsz kivenni? - sétáltunk a sorok között.
Dylanéket megfenyegették, hogy ha nem mennek el a könyvtártól, akkor rájuk hívják a rendőrséget, így szófogadóan elkullogtak, de persze nem tudta megállni a kopasz, hogy ne köpjön felénk. Én ezt úgy értelmeztem, hogy ennek a rivalkodásnak koránt sem volt vége.
-Nem tudom. - vontam vállat a könyveket nézegetve.
-Mutassak jót? - jött szorosan mögöttem, zsebre dugott kézzel.
A vállam fölött hátranéztem rá, és elmosolyodva bólintottam. Olvasni szeret legalább. A szája bal széle volt fölhasadva, vér már nem folyt belőle, de azért fájdalmas volt ránézni. Callum előrement a polcok között, és lehajolva kezdett keresni valamit. Amíg keresgélt, én tovább mentem, a kezembe fogtam egy sötétkék borítójú jog könyvet, és fellapoztam. Ha minden igaz, ilyen könyvből fogok tanulni a Yale-en. A számat beharapva olvastam a címtárat hátul, negyvenhét lecke volt feltüntetve, oldalszámmal. Erretényleg időben fel kell készülni.
-Megvan. - nyújtotta a könyvem fölé a sajátját, mire összerezzenve tértem magamhoz - Megijesztettelek? - nevetett föl a viszonylag üres könyvtárban.
-Nem, csak épp...Belemerültem. - mutattam fel a jogkönyvet, és összecsukva visszaraktam a helyére.
-Jog. Tényleg azt akarod tanulni? - adta át a fekete borítójú könyvet.
A türelmetlenséget kis dühvel keverve pillantottam fel rá, de láttam rajta, hogy nem gúnyból kérdezte, hanem tényleg érdekelte.
-Igen. Ügyvéd szeretnék lenni. - húztam ki magam, és le is vettem róla a tekintetem, mivel zavart, hogy nagyon közel volt az arca az enyémhez.
Fellapoztam a könyvet, és fél szemöldököm felhúzva néztem újra Callumra.
-Versenyző szívek? - idéztem fel a könyv címét.
-Racing hearts, úgy jobban cseng. - vont vállat - Amúgy miért? - jött utánam, ahogy a könyvbe olvasva araszoltam a polcok között.
-Mit miért? - kérdeztem, fel sem nézve a könyvből.
-Miért akarsz jogot tanulni?
Meglepett a kérdése, még soha senki nem kérdezte meg ilyen konkrétan. Válaszra nyitottam a szám, de elakadt a szó. Megtorpanva felkaptam a fejem, és rájöttem, hogy nem tudtam miért akartam ügyvéd lenni. Mert soha nem mondtam, hogy az álmom ügyvédnek lenni, agy bejutni a Yale-re. Hisz az egyetlen dolog amit szerettem volna, hogy megfeleljek apám elvárásainak, és ezt a szakot tanuljam. Amit ő választott nekem. Fejbe csapott a felismerés, és hogy ez nem az én döntésem volt, de mégis annyira sokat belefektettem már ebbe, hogy a jog már teljesen az én szakmám lett. Mivel hírtelen álltam meg, Callum hátulról nekem ütközött, a lendülettől elejtettem a könyvet, ami hangosan csattant a padlón. Behúzott nyakkal kaptam utána, a sorok közül valaki le is pisszegett. Vörös fejjel fordultam Callum felé, aki visszafojtott nevetéssel vigyorgott le rám.
