Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
☀️
-Callum, utoljára mondom hogy nem! - vitatkoztam vele telefonon keresztül.
A szobámban ülve próbáltam a földrajzot memorizálni, mikor azzal az ötlettel állt elő, hogy el kéne mennem vele az egyik hülye motorversenyére, ahol a banda is ott lesz, nameg Dylanék is.
-Én ebből már kaptam eleget, köszönöm szépen, de elég volt! - zártam le a témát.
Egyáltalán nem értettem, hogy miért akarta ennyire, mikor ő volt az aki ellenezte, hogy a bandával vegyüljek. Ő volt az, aki tudta hogy nem illek közéjük, és ebben teljesen igaza is volt.
-Nem! Szó sem lehet róla! - ráztam a fejem.
-Jólvan. - sóhajtott feladva - De jössz ma a fesztiválra, ugye?
Sóhajtva félretoltam a földrajz könyvem. A Lakewood Ranch-i kertvárosi fesztivál. Nagy zenés rendezvény, a lakosok standokat állítanak föl, és limonádét, süteményeket, meg ilyen-olyan megvehető cuccokat árulnak, a pénzt pedig minden évben valamilyen nagy alapítványnak adományozzák. Idén a kerületi gyerekothonnak ajánlották fel az összegyűjtött összeget. Természetesen imádtam az ötletet, anyu és Chris is főszervező volt a dologban, még egy kis vidámparkot is föl fognak szerelni a parkban. Lesz vattacukor, hullámvasút, rémálmok folyósólya, ahol mindenféle ijesztegethet minket, lingispír, körhinta. és még sok más. Ez az egyik legnépszerűbb nyári fesztivál ebben a kertvárosban, egyrészt mert jó célból jött létre, másrészt pedig mert hahó, vidámpark! Este pedig tánc, és tüzijáték.
-Persze hogy megyek! - vágtam rá.
-Anyukád standja jól szokott menni. Az almáspitéit mindenki imádja. - nevetett föl, mire majd elolvadtam tőle.
Callum iránti érzelmeim cseppet sem csillapodtak, sőt már hiányolni kezdtem amikor nem hívott egy nap egyszer sem, vagy ha nem találkoztunk sokáig. Az őrületbe kergetett a kék szemeivel és fekete hajával, egyszerűen beleestem, és nem tudtam hogy másszak ki. Ő ezt nem sejtette, vagy nem akarta észrevenni, de mégis mintha tudta volna, hogy mennyire zavarba tudott engem hozni, és direkt ezt kihasználta volna. Utálom, és imádom egyszerre!
-Akkor majd a fesztiválon találkozunk, szia! - nyomtam ki gyorsan mielőtt bármi kicsúszhatott volna a számon arról, hogy milyen szexinek találtam a nevetését.
Ezen a ponton már nem is tudtam, hogy mégis miért segítettem neki még mindig, hisz sosem volt szükségem semmire cserébe, azon kívül hogy néha elvitt a könyvtárba. Abban sem voltam biztos, hogy tényleg segítettem-e valamit is neki. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a közelemben akart lenni, ahogy én is az övében, és beleképzeltem mindenféle badarságot a dolgokba. Ennyit a földrajzról.
