Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Йой! Нажаль, це зображення не відповідає нашим правилам. Щоб продовжити публікацію, будь ласка, видаліть його або завантажте інше.
☀️
A legjobb szülinapi reggel! Az hogy az életem romokban hevert, kissé túlzás lett volna kimondani, de úgy éreztem mindent elrontottam azzal, hogy Floridába jöttem. A szobámban ültem a telefonnal a kezemben, egyszerűen nem tudtam elérni Callumot. Miután azt kívánta bárcsak Ohioban maradtam volna, elszakadt bennem valami, bepattant a fülem, és megkértem Mattet, hogy hozzon haza, a büszkeségem nem engedte, hogy ott maradjak a parton. Le akartam szállni a motorról, bocsánatot akartam kérni tőle, de miután kiejtette ezeket a szavakat "Maradtál volna Ohio-ban", egyszerűen már nem volt okom maradni. Kikapcsolta a telefonját, Amanda azt mondta, hogy fölvette a pénzt amit nyert, és elhajtott valahova. Callum hírtelen haragú volt, és hamar elrobbant az agya, én pedig büszke és állhatatos létemre fölvettem a szavait. Igaza volt, meg kellett volna hallgatnom őt is, bántotta hogy Katherinek hittem, és nem kenni. Ebben igaza volt, és abban is, hogy nem oldok meg semmit azzal, ha folyton elfutok, viszont amiket a fejemhez vágott, azok annyira sértőek, és spontánok voltak, hogy nem bírtam ott maradni. Reméltem, hogy majd lenyugszik, és meg tudjuk beszélni, de egyszerűen eltűnt, és senki sem tudta hol volt. Kisírtam a szemeimet, a gondolatok miatt nem tudtam aludni, csak forgolódtam az ágyamban. Aggódtam, hogy hol lehetett, nem tudtam, hogy hogyan tovább. Végül a fáradtság hajnali kettő körül úrrá lett rajtam, és elaludtam.
Reggel úgy éreztem magam, mint egy szakadt rongy. Fölkeltem, majd beálltam a tusoló alá. A pizsamámat vettem vissza magamra, nem volt kedvem felöltözni, és amúgy sem készültem sehova. A szemem alatt karikák húzódtak, sápadt voltam, és fáradt. A vizes hajamat egy törülközőbe csavartam, aztán lementem a konyhába kávét főzni. Nem jött egy üzenet sem Callumtól, szomorúan törődtem bele, hogy ez volt a szülinapi ajándékom. Boldog tizennyolcat!
-Ma matekot, történelmet, és franciát kell ismételned, a jogot nézd át. Reggeliztél már?
Ma reggel nagyon nem volt kedvem ehhez a telefonhíváshoz, nem vallott rám, de szemforgatva lecsaptam a bögrém a márványra.
-Nem, még nem reggeliztem. Nem mintha érdekelné apát vagy téged! Nem értem miért kell minden reggel ez a beszélgetés, nekem is meg van a programom, és torkig vagyok vele! Lassan itt vagyok már egy hónapja, és egy telefonhívást sem kaptam apától, leterheltek ezzel az egész tananyaggal, nem azért jöttem ide anyához, hogy az egész napom joggal és matekkal töltsem. Szóval felesleges ilyesmikkel zargatni minden reggel, ha akarom megcsinálom a feladataim, ha meg nem akkor nem! És legközelebb majd akkor fogom felvenni a telefonom, ha apa fog keresni, és meg fogja kérdezni, hogy hogy vagyok. Tudja egyáltalán, hogy ma vagyok tizennyolc? Nem hinném. Ne raboljuk tovább egymás idejét ilyen felesleges dolgokkal. Viszont hallásra! - kinyomtam a hívást, ledobtam a telefonom a márványpultra, és egy darabig meredtem magam elé.
