Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
-Igen? - vettem föl a telefonom hajnali ötkor bágyadtan.
-Jó reggelt! - hallottam meg Callum mély hangját, mire azonnal kipattant a szemem.
Fölültem az ágyban, és ijedten meredtem az időre, ami hajnali öt óra, és két percet mutatott.
-Callum, hajnal van! És honnan szerezted meg a számom? - ráncoltam a szemöldököm.
-Amanda adta meg.
A lány neve hallatán elhúztam a szám, és szomorúan bambultam magam elé. A drogos eset után nem keresett, és az Ednek tett ígértem miatt én se őt. Pedig az már két hete volt. Azért rosszul esett, hogy még egy üzit sem dobott, hogy hogy vagyok vagy valami, nem érdeklődött utánam, mintha teljesen megfeledkezett volna a kis túránkról, vagy a motorversenyről. Vannak barátságok, amik hamar kimerülnek, és nem tartanak soká, ugyanis két ember energiája nem passzol egymáshoz. Amanda számomra kibogozhatatlan maradt, olyan kedves volt a parkban, sosem néztem ki belőle hogy részegen fogom látni egy motoros bandában. Nekem az ilyen sok, nem értettem sose az ivást, a cigizést, meg a drogozást. Bár miután Ed beavatott a banda sötét múltjába, gondoltam így enyhítették a fájdalmat, vagy valami ilyesmi.
-Remélem nem terveztél semmit mára. - zökkentett ki gondolkodásomból Callum.
-Miért? - súroltam a szemem ásítva.
Egy hete beszéltük meg, hogy segítek neki elfeledni az exét, azóta róla sem hallottam.
-Mert ma megyünk a tengerpartra. - jelentette be, mire hitetlenül fölnevettem.
-Miért mennénk a tengerpartra? És miért kell hajnalok hajnalán közölni?
-Mert nyár van, jó fürödni, és azért hogy legyél kész hétre.
-Szó sem lehet róla! Nekem tanulnom kell, nincs kedvem reggel hétkor fürödni, és nem fogok a bandával találkozni! - háborodtam fel, szerintem jogosan.
Callum Preston a ,,rosszfiú", aki mindennek lehordott, megszerezte a számom, és hajnali ötkor elhívott a tengerpartra. Helyesbítve kijelentette, hogy megyünk.
-Baszki, Mel, nyár van, minek kell tanulni? Nem tudsz kihagyni egy napot? Reggel a legjobb a víz, a part sem zsúfolt, és nem a bandával megyünk, nyugi. Így sem felel meg? - nevett fel a túlvonalról, amibe beleborzongtam.
-Oké, talán egy nap kihagyás nem a világ vége, de Callum Prestonnal menjek a tengerpartra kettesben? Ez még rosszabb, mint a banda. - forgattam meg a szemem, mire sértődötten morrant fel.
-Tudom mennyire oda voltál a tengerért a múltkor is. Egyedül akartam menni, de féltem, hogy megtelik a fejem mindennel, és gondoltam elhívlak.
-Egyedül a parton? Elég magányos. Majd gyűjtesz kagylókat. - húztam az agyát, de közben sunyi mosolyra húztam a szám.
