Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
-Huh, oké! - kopogtattam be izgulva a bejárati ajtón.
-Mhm. - jelezte Callum is mellettem a létezését kedvtelenül.
Amandáék emeletes házának a küszöbén álltunk, és arra vártunk, hogy Callum apja, vagy Halan ajtót nyisson nekünk. Nem volt már idegen a zöld cserepes ház számomra, hisz voltam itt Amandához a szülinapomon. Akkor látni sem akart engem Callum, most pedig együtt álltunk az apja lábtörlőjén, mert szüksége volt rá, hogy itt legyek mellette. Tudva hogy ma ebédünk volt itt, Callum már morcosan ébredt a reggel. Kínlódva vett magára egy fekete galléros pólót, fekete farmert, és fekete sportcipőt, ami tőle szokatlan volt, öltözés közben hümmögve ki is fejezte nem tetszését. Bár nem tudtam elérni azt, hogy valamivel színesebb ruhákat vegyen fel, de legalább le tudtam beszélni a motoros bakancsról, és bőrdzsekiről. Én egy fehér, rövid derekú, hosszú ujjú felsőt vettem fel, feszülős, fehér-babarózsaszín kockás szoknyával, fekete harisnyával, fehér bőrcipővel, babarózsaszín válltáskával, és babarózsaszín hajpánttal. Callum szerint fölösleges volt így kiöltöznünk azért, hogy elhozzuk innen a cuccait, de nekem valahogy szürreálisnak tűnt melegítőben, vagy pulcsiban megjelenni egy ebédre. Talán szokásból, vagy belém nevelt illemből éreztem így, hisz Ohio-ban nagyon sok vacsorán, és találkozón kellett részt vennem Joseph Heartswicz üzletvezető lányaként, ezekre a rendezvényekre pedig szigorúan giccsesen ki kellett öltözni. A mostani szettünk meg sem közelítette a giccsest, de azért legalább illedelmes volt, és nem azt sugalta, hogy semmi kedvünk nem volt ide eljönni. Ha jobban belegondoltam viszont, teljesen felesleges volt hogy mit sugalt a ruha, ha a benne szobrozó fiú olyan arcot vágott, mint aki a saját temetésére volt hivatalos.
-Megebédelünk, fogjuk a cuccaid, aztán már itt sem vagyunk. Nyugi. - néztem bíztatóan a mögöttem magasló fiúra.
Sóhajtva a derekamra simított, és lehajolt hogy egy lenge puszit nyomjon az arcomra.
-Ha azt hiszed, hogy ilyen egyszerű lesz az egész, akkor el kell hogy szorítsalak, baba. - duruzsolta kedvtelenül a fülembe, mire ijedten kérdeztem volna meg hogy ezt hogy értette, de ekkor nyílt az ajtó.
Egy körülbelül Callumal egy magas, negyvenes férfi nyitott nekünk ajtót. Fekete őszülő haja, és őszülő arcszőrzete frissen vágottnak tűnt, Amanda kerek szemére hasonlító barna tekintetét vidáman vezette végig rajtam, mosolygás közben ráncok jelentek meg a szeme sarkában. Aztán fiára nézett, mosolygó száját összecsukta, a ráncok pedig eltűntek, helyettük semlegesség maradt arcán.
-Áh, örülök, hogy itt vagytok! Gyertek beljebb! - tárta ki nekünk az ajtót.
Beléptünk az előszobabába, a férfi pedig becsukta utánunk az ajtót. Zavartan pillantottam fel Callumra, akit lekötött a régi otthonának megfigyelése, ezért nekem kellett cselekednem.
