Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
☀️
Másnap ugyanúgy indítottam a reggelem, mint tegnap. Mindenkinél korábban keltem, kávét főztem, és az ablakból bámészkodtam. Úgy döntöttem, hogy ma nem reggelizem egyedül, tegnap is bűntudatom volt, amiért anyu reggelit akart nekem készíteni. Szóval egyszerűen nem reggeliztem. Ma reggel már nem volt köd, a párás levegőt viszont éreztem az arcomon. Gyönyörködtem, szívtam magamba minden cseppjét Floridának, aztán megrezdült a telefonom.
-Jó reggelt, Evelin. - vettem föl a várt hívást.
-Jó reggelt, Melanie. Átismételted a tegnap felhagyottakat? - kezdett bele a kikérdezésbe.
-Igen, átismételtem. - bólintottam újfent.
-Rendben. A mai napot angollal kezded, reggeliztél már?
A szám szélét rágva néztem ki az ablakon, aztán úgy döntöttem, nem kérem az engedélyt hogy később egyek, inkább hazudok, úgysem tudja meg.
-Igen, az imént. - mondtam végül.
-Rendben, szép napot. - köszönt el ridegül, és le is rakta.
Sóhajtva ittam meg a kávém. Annyira jó lenne minden reggelem, ha nem jönne ez a hívás, és rontaná el a nyárról alkotott képeim! De magamnak tanultam, hogy bejuthassak álmaim egyetemére, így megérte minden időmet erre szentelni.
Ma egy fekete rövidnadrágot, és lila garbót vettem föl, egyszerűen imádtam a garbókat. A kanapén ülve az angol mappámmal észrevettem egy sebet a térdemen, amit addig nem is tudtam, hogy ott volt. Biztos tegnap horzsoltam fel, mikor fölborultam. És az a tökkel ütött még le is cafkázott.
Nem tudtam, hogy az a srác amiatt volt mérges, mert majdnem elütöttem, vagy csak rám nézett, és megállapította, hogy elkényeztetett cafka voltam. Minden esetre elég megkeseredett lehetett. Ráadásul nem volt idevalósi, mert bakancsot hordott. Csak irigy volt a garbómra.
-Tudod, hogy nem kell ilyen korán kelned, ugye? - jelent meg anyu, reggeli álmos arccal, piros selyem pizsamában.
-Tudom, de megszoktam már. - mosolyogtam rá.
Ma reggel végül velük reggeliztem, aminek nagyon örültek, és én is, mert pirítós volt teával. Nagyon rosszallták, hogy tegnap eláztam, és hogy kint hagytam a biciklit az esőben. Azt hittem szoba fogságot kapok, ahogy apánál megszoktam, de beérték egy annyival, hogy a szavam adtam, máskor jobban figyelek az időjárásra.
-Nem olvasol ma reggel? - harapott a pirítósba Chris - Ja, nem tudsz, mert elázott az esőben! - nevetett fel teli szájjal, mire anyu vállon bökte.
-Ne szemétkedj! - szidta meg anyu, és lágyan felém nézett. Jól esik, mikor így néznek rám. - Van egy könyvtár, nem túl messze innen. Biztos van ott olyan könyv. Adok pénzt, és nézd meg. - simította meg az arcom gyengéden.
