Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🌙
A ház belseje elkészült, viszont rá ment minden pénzem, úgyhogy keményen ráálltam a gyűjtésre, hiszen még a ház külseje hátra volt. Továbbra is pincérkedtem tíztől-hatig, aztán esténként Ed versenyeket szervezett. Valami nagy és csalogató tétje kellett legyen a versenyeknek, amivel oda tudtuk csalogatni a motorosokat. Én általában a motoromat raktam meg nyereménynek, magabiztos voltam a győzelmeket illetően, viszont tudtam hogy ha valami rosszul sül el, és elvesztem a motorom, akkor buktam az egész renoválós, megjavulós dolgot. Ezért volt egy részről szívás, hogy már nem voltam jóban Mattel, mert a problémák előtt minden verseny napján az apja garázsában raktuk a mocikat pacekra, hatalmas szerepet játszott a fiú szerelői ügyessége minden megnyert versenyben. Ed többször is kért, hogy menjek, és beszéljem át a dolgokat Mattel, ha másért nem is akkor azért, hogy a motoromról gondoskodjon, de hallani sem akartam erről. Nem volt itt mit megbeszélni, a srác hajtott az én barátnőmre, és ez már nem csak egy kis baráti viszálynak számított.
A tábortűznél ültem a homokban, közben az üveges söröm iszogattam, és hallgattam a többiek beszélgetését. Háttal ültem az út túloldalán morajló tengernek, de attól még tökéletesen hallottam. Tudatosan ültem neki háttal, és inkább a narancsos-vöröses lángokra figyeltem magam előtt. A tenger Melaniera emlékeztetett, és valahányszor eszembe jutott, éreztem hogy a hiánya felmarcangolt.
-Min eszed magad megint? - ült le mellém a homokba Ed, és átkarolta a vállam.
Elmosolyodtam a kérdésére, majd újabbat kortyoltam a sörömből.
-Tudom, hogy azt mondtam, nem fogok úgy lecsúszni mint Amie után, de...Megint minden olyan. - néztem a barátom világosbarna szemeibe, közben le kellett nyelnem a gombócot a torkomból - Minden rá emlékeztet, és érzem hogy a hiánya felemészt belülről. Tudom, hogy ott van tőlem két utcányira, meg sincs fogalmam sem róla, hogy hogy van. Biztos vagyok benne, hogy nagyon bántja a dolog, és azzal tölti el a nyara hátralévő idejét, hogy kalácsokat süt egész nap, és az ágyában fekve őrlődik. Én nem ezt akartam.
Ed mélyen beszívta a nedves levegőt, aztán a tüzet kezdte bámulni. Rosszallóan megcsóválta a vörös fejét, mire kínomban elvigyorodtam. Tudtam mire gondolt, nem is tartotta sokáig magában.
-Tudod, pont ettől akartalak megóvni! Ettől akartam megvédeni mindkettőtöket! De titeket annyira elvakított a rózsaszín felhő, hogy nem láttatok, és nem hallottatok egymáson kívül senkit! Ki voltál borulva mikor idejött, Amanda is nem tudott annál jobbat mint hogy közénk hozza, úgyhogy akárhányszor találkoztatok, annak mindig vita, és sírás lett a vége. Én elmentem Melaniehoz, és meséltem neki Amieről, kértem hogy maradjon távolt tőled, ő a szavát adta, amit nyílván nem tartott be! - tárta szét a karjait hisztérikusan, és egy pillanatra megszusszant.
-Te elmentél hozzá? - sandítottam rá összevont szemöldökkel, mire vörös barátom idegesen az égre emelte a tekintetét, és a tarkójára kulcsolta a kezeit.
