Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
☀️
Erősen szexuális rész..!
Fogalmam sincs mikor láttam utoljára a bandát, vagy beszéltem velük. Egy idő után már nem számoltam a napokat amelyeken Callum nem keresett. Az elején hiányzott, emésztett belülről, nem értettem, és nem is szándékoztam megérteni. De egy idő után a hiánya tompult, kezdtem elfogadni hogy ez ennyi volt, kezdtem az egészre úgy gondolni, mint egy megélt nyári emlékre, ami szép volt, jó volt, de az ősz következtével elmúlt. Anyának köszönhetően kikapcsolhattam a gondolataim, mert annyit sütöttünk, és ukuleléztem, hogy a hűtő megtelt pitével, a hangszeremen pedig már el tudtam játszani a Lost On You-t. Nem mentem ki a házból, csakis a hátsókerti hintához és vissza. Nem mentem könyvtárba, nem vásároltam új ruhát, nem bicikliztem el a parkba, és nem mentem kocogni. Még véletlenül sem akartam összefutni senkivel, amit ezen a kis kertvárosi részen csak úgy érhettem el, ha egyáltalán ki sem léptem az utcára. Esténként a takaróm alatt el-el sírtam magam, a bőrkarkötőt a csuklómon foszlásig markolásztam, a Versenyző Szívek-et pedig többször is újraolvastam. Ezt a két dolgot kaptam tőle, és úgy ragaszkodtam hozzájuk, mintha ez a karkötő és könyv lett volna az utolsó reményszálam. Nem bírtam epres fagyit enni, mert a hozzá kötődő emlékektől összeugrott a gyomrom, a parton gyűjtött kagylókat elrejtettem az ékszeres dobozomba, a ruhát pedig amiben voltam utoljára a könyvtárban, amikor is...A szekrényem mélyébe raktam. Abban biztos voltam, hogy Callum nem csak kihasználni akart, hogy nem félvállról vette, nem önző célból vette el a szüzességem. Pusztán csak fájt, hogy nem volt elég mind az, amit adtam. Hogy nem tudott szeretni annyira, hogy ne inogjon meg Amie szavaira. Nem bántam meg. Egy csöppjét sem bántam meg az eltöltött idő tengerének, örültem hogy így történt, örültem hogy megtörtént, csupán csak keserédesen szúrta a szívem mikor Callumra gondoltam. A kökény fekete hajra, a jeges szemekre, a játékos, gödröcskés mosolyra, a görög tetoválására, a keresztre a fülében, a nyakláncra a nyakában, a fekete ruháira, a bakancsára, az ádámcsutkájára, a karcos hangjára, na meg a mentás illatára.
-Kincsem? Kincsem?
Anya hangjára tértem vissza a gondolataimból, mire Callum eltűnt a szemem elől, és anya aranyszínű konyhájában találtam magam, miközben kibámultam az ablakon, és a víz folyamatosan csobogott a csapból. Anya a vállamra simította a kezét, és megállt mellettem.
-Minden rendben? - vizslatta az arcom aggódóan, mire feleszmélve bólintottam, és folytattam tovább a mosogatást. Ennyire elbambultam volna?
Letisztáltam egy újabb fehér tányért, és a borogatóba helyeztem.
-A francba! - mordult fel Chris mellettem, és kibújt a mosogatóból.
Anyával mind ketten lenéztünk a férfira, aki miközben kimászott a gépből, beverte a fejét. Idegesen sziszegve kapott a tarkójához, másik kezében egy csavarhúzót szorongatott.
