Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
Másnap reggel Callum hozott haza, és a kérésemre nálunk maradt. Anya furcsán méregette a fiút az étkezőasztalnál, engem viszont csak az érdekelt, hogy szerezzek magamnak egy bögre kávét. Fáradtan ültem le Callum mellé, a kávémba kortyolva néztem fel Chrisre, aki idegesen, csípőre tett kézzel járkált fel-alá. Kérdőn pillantottam anyára, de el volt foglalva a mellettem ülő fiú megfigyelésével, ezért én kellett megszólalnom.
-Nem akarsz leülni? - kérdeztem.
Chis megtorpanva fordult felém, látszólag mérges volt, és nagyon gondolkodott.
-Nem bírok leülni, egyszerűen nem hagy nyugodni ez az egész! - kezdett ismét járkálni.
-Szívem, fölösleges ezen idegeskedni. Úgysem tehetünk semmit. - szólalt meg anyu is, majd szomorúan nézett rám - Sajnálom, kincsem.
Gombóc keletkezett a torkomban a szavai hallatán, sűrűn pillogtatva próbáltam eltűntetni a könnyréteget a szememről. Kinyílt már a csipám nekem is, idegesen rágcsáltam a szám belsejét, és a barna lakkozott asztalt bámulva doboltam a térdeimen. Nem figyeltem arra, hogy mi történik körülöttem, csakis azon járt a fejem, hogy ma apa haza fog rángatni magával Ohio-ba, és minden jónak végeszakad. Viszlát tenger, viszlát Florida, viszlát nyár, viszlát anyu, viszlát Callum, Amanda, Chris, Matt. Tudtam, hogy a nyár végén ígyis-úgyis haza kell majd mennem, de addig még lett volna olyan sok időm! Annyi mindent szerettem volna még átélni itt!
-Minden oké lesz. - rakta a kezét az enyémre Callum, ezzel leállítva a dobolásom.
Meleg kezével megszorította az enyém, ebben a szorításban pedig több üzenet volt, mint a szavakban. Mintha próbálta volna levenni a vállamról a súlyt, jelezni hogy itt volt mellettem, és hogy szeretett. Keserű mosollyal néztem rá, kissé másnaposan, kócos hajjal ült mellettem egy fekete pulcsiban és melegítőben. Lenéztem a kezeinkre, és megpillantottam a bőrkarkötőt a csuklóján. Anyára néztem, aki furcsán méregetett minket, szerintem már tudta mi volt köztünk, csak valahogy mégsem hitte el, vagy nem értette. Nem kérdezett rá, én sem szerettem volna magyarázkodni, és így bemutatni a barátom, ezért Callum kezét fogva fölálltam, majd fölvezettem a fiút a szobámba.
A lila kavalkád rendetlenül fogadott minket, ruhák a földön, vetetlen ágy, nyitott szekrény ajtók, és füzetekkel telerakott íróasztal. Normális esetben nem szerettem volna ha Callum látja a rendetlen szobám, de ez nem volt normális eset, teljesen ki voltam merülve lelkileg és testileg is, csak az érdekelt, hogy ő velem legyen. Leültettem az ágyamra, és az asztalomhoz léptem hogy megkeressem az ajándékdobozt. Megkaptam két füzet alatt, kinyitottam, és a kezembe fogtam a karkötőm. A fekete bőr ékszer belső felébe pirossal bele volt vésve egy C betű, elmosolyodva húztam a csuklómra, majd Callum elé álltam. A csuklójáért nyúltam, és megnéztem rajta a karkötőjét. Az övébe egy M betű volt vésve pirossal.
