Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
Erősen szexuális tartalom!
Szeretem a nyarat. És szeretem Floridát. Szeretek anyukámmal és Chrisel időt tölteni, szeretem a meleget, a fagyit, a biciklizést, a fesztiválokat, a tengerben fürdést, a parkban olvasást, a méheket hallgatni anya kertjének az orgonafája alatt, a barátaimmal szórakozni, bulizni, motorozni, nevetni.... Viszont Callum mellett ébredni lett a kedvenc dolgom a nyárban. Kinyitni a szemem, és látni őt egy szál alsóneműben feküdni a hasán, ahogy a nappali ablakain át rávetül a napfény a kanapéra, a kanapén pedig ránk. Amióta kijelentette, hogy a barátnője vagyok, azóta szinte minden este nála aludtam, és annyi időt töltöttünk együtt, amennyit csak tudtunk. Apa látogatása óta mindketten újrabecsültük az időt és a napokat, igyekeztünk minél több dolgot csinálni, minél több helyre elmenni, minél több időt eltölteni együtt még a nyár vége előtt. Sosem tudnám megunni Callumot, minden percben amikor nem vele vagyok rá gondolok, amikor nem vele alszom, hiányzik. Amikor meg együtt vagyunk a szívem repes a boldogságtól, mindig csak hozzá bújnék és nevetnék vele, sokszor pedig rettenetesen kívánom őt, a szexuális feszültség az egekben van közöttünk valahányszor hosszabbra nyúlik egy csók. Magam sem értem mire vártam, annyi de annyi alkalom lett volna még közelebb kerülni hozzá, neki adni magam, de valahogy sosem történt meg, mindig félbeszakítottam, ő pedig sosem erőltetné, ezért türelmesen, bár kicsit szenvedve várta az alkalmat, hogy magáévá tegyen.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogy a hasán fekve egyenletesen vette a levegőt, közben a csuklójához nyúltam, és megsimítottam a bőrkarkötőjét. Az én csuklómon is ott volt, a C betűvel együtt, ami bele volt vésve. Megsimítottam az arcát, az enyhe borostáját, aztán fölkeltem. A konyhában bekapcsoltam a kávégépet, és amíg vártam hogy lefőjön, elmentem a fürdőbe megmosdani és fésülködni. Szőke hajam kócosan állt össze-vissza, elaludtam az arcom. Rengeteg cuccom volt már a barátom házában, köztük egy fogkefe, és ruhák. Bekötöttem egy szoros copfba a hajam, felvettem egy babakék szoknyát, és egy fekete toppot, aztán visszaindultam a konyhába. Boldogan láttam meg Callumot, ahogyan egy szál boxerben éppen három csészébe öntötte ki a lefőtt kávét. Észvesztően festett a reggeli napfényben, a konyhában állva. Mögé sétáltam, és hátulról szorosan átöleltem napbarnított testét, mire fölnevetett.
-Jó reggelt! - köszöntöttem a hátának nyomva az arcom.
A kezeimre simította az övét, majd megfogta őket, és gyengéden lehámozta magáról, hogy szembefordulhasson velem. Kék íriszei ragyogtak, majd' elvesztem bennük, megbabonázva élveztem ahogy a hüvelykujjával megsimította az arcom, csókjától pedig majd' elolvadtam.
-Jó reggelt, babám! - nyomta a homlokát az enyémnek a csókunk után, majd önelégülten figyelte, hogy levakarhatatlan mosolyt varázsolt az arcomra.
Bárcsak minden reggelünk ilyen lenne! És bárcsak örökké tartana! A szülinapi buli óta minden olyan tökéletes, nem is kívánhatnék sem jobbat, sem többet ennél! Egy nyugodt reggelnél, amikor a szerelmem mellett ébredek, és aki minden reggel boldog mosollyal, és édes csókkal köszönt. Sosem gondoltam, de tudat alatt mindig is erre vágytam. Hogy fontos legyek, hogy figyeljenek rám, hogy szeressenek, és hogy elismerjenek. Gyermekkorom óta hiányoltam ezeket az életemből. Apa sosem mondta hogy büszke lenne rám, sosem adott jóéjt puszit a homlokomra, mint ahogy más apák teszik a gyerekükkel, sosem figyelt rám, mindig a munka volt a fontos, a személyzettel kellett felnőnöm, mert ő sosem volt ott. Hiába voltam jeles mindenből az iskolában, mindig többet várt el tőlem. Tökéletesre akart formálni minden téren, a számításait viszont keresztbevágta a Floridai nyaram. És Callum.
