Csak még egy percig... ✓

🌙21

🌙

Mel ittasan táncolt a szoba közepén, kezében egy piros műanyagpohárral hadonászva énekelte torka szakadtából a hangszórókból dübörgő dalt. A falnak dőlve tartottam figyelemmel, ha akartam volna sem tudtam volna levenni róla a szemem. Vonzotta a tekintetem, és egész testemel érdeklődve, betelhetetlen kíváncsisággal néztem őt. A húgommal jól összebarátkoztak, egymás nyakát átkarolva mosolyogtak egy telefon kamerájába. Elmosolyodtam idétlen mozgásukon, és grimaszoló fejükön, hiszen ez még csak a harmadik italuk volt, mégis úgy csináltak, mintha teljesen kirészegedtek volna.

-Haver, mit álldogálsz itt? - ugrott elém Lewis, mire leszakadt a tekintetem Melről a szőke haveromra - A szülinaposnak a parketten a helye, baszki! - nézett hátra válla fölött a tömegre.

-Tudod hogy nem táncolok. - ittam bele a sörömbe, ami már langyos volt a kezemben.

-Még a szülinapodon se? Baszki, haver! Ne csináld már! A semmiért hoztunk neked össze egy bulit? - próbált a lelkemre hatni.

Mély sóhaj kíséretében bólintottam. Igazat adtam neki, baszottul a születésnapom volt, összehoztak nekem egy hatalmas bulit, én meg lógattam a lompost egy falnak dőlve. Lewisnek nyomtam a poharam, és mellette ellépve, a tömeg közepén táncoló Melhez léptem. Ahogy észrevett, azonnal átölelte a nyakam, és egy csókot nyomott a számra. Hazudnék ha azt mondanám nem izgatott fel. A karcsú derekába markoltam, majd mélyen az aranybarna szemeibe süllyedtem. Ajkunk ismét találkozott, hosszan szántottuk végig egymás száját, összeolvadva mozogtunk a ritmusra. Rettentően, kibaszottul kívántam ezt a lányt, nem tudtam parancsolni magamnak, a hormonjaim elszabadultak, a farkam keményedni kezdett a farmeromban. Melanie orgona illatú haja sem segített rajta, nyakánál apró csókokat szórtam szét, meg-megszívtam a vékony bőrt, mire még inkább eldöntötte a fejét, teret adva nekem. Ujjaim csípőjéről a fenekére vánszorogtak, puha teste kiszorított belőlem egy morgást. A hajamba vezette vékony ujjait, és szorosabban vont magához, ezt annak vettem, hogy tetszett neki amit a nyakával csináltam. Levezette a kezét a karomon, majd ujjaink összekulcsolva kezdett el húzni az emelet felé. Nem hittem a józan eszemnek, hogy Melanie rángatott engem fel a szobánkba. A szülinaposnak külön szoba járt, nagy kétfős ággyal, amire Melt fektettem, és az ajkait vettem támadásba. Egy lila ruhácskát viselt, a pántos felsője hagyott elég helyet a vállán hogy a kulccsontját kezdjem kényeztetni. Szaporán vette a levegőt, mellei újra és újra a mellkasomhoz értek. Kezemmel felsimítottam a combján. Úgy kívántam ezt a lányt, mint valami tiltott gyümölcsöt, megbolondultam a bőrétől, úgy hatott rám az egész éne, mintha valami drog lett volna, én pedig függője voltam ennek a drognak. Ujjbegyeim a bugyijához értek, amitől egy pillanatra megálltam. Elvettem onnan a kezem, és kicsit felemelkedve szembe néztem az alattam fekvő gyönyörűséggel. Barna íriszei az én arcom vizslatták, mellkasa fel-alá mozgott, keze a hajam simogatta. Halványan elmosolyodva, és minden fájdalmam ellenére, minden vágyam ellenére, nemet kellett mondanom a farkamnak. Kemény volt már mint a kő, de mégsem volt ez így rendben. Melaniet ismerve tudtam, hogy nem így szeretné megélni az elsőt, nem egy buliban, részegen. Az ital felcsigázta, feltüzelte az érzelmeit, de féltem hogy másnap reggelre megbánta volna az estét, nem akartam hogy rossz emlék legyen ez neki. Mert a mennybe repíteném, olyan gyönyört adnék neki, amiről még álmondi sem merne, de inkább várom meg türelmesen amíg készen áll, minthogy elvegyem a szüzességét nem józan állapotában.

-Szeretnél aludni egy kicsit? - simítottam meg az arcát.

Egy percig némán nézett engem, nem tudtam mi járhatott a fejében, de egy kis gondolkodás után elmosolyodva bólintott. Lefeküdtem, és karjaim közé vontam apró testét, szorosan hozzám simult, ki sem látszott a takaró alól. Selymes haját cirogatva bámultam a sötét szoba mennyezetét, a lenti zene tompa dübörgése megtöltötte a helyet. Nem voltam álmos, csupán csak éltem ennek a nyugodt pillanatnak. Nem ünneplem a szülinapom, nem kötött hozzá semmi jó amióta a szüleim elváltak. Azóta nem volt az igazi. De most, a huszadik évemre, úgy éreztem, hogy újra igazán boldog lehetek. Minden barátom engem ünnepelt, és itt feküdt mellettem a lány akit szerettem. A lelkem békére talált hosszú idő után.