Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
Idővel feloldódtam a csapatban, Amanda próbált nyitni felém, de még nem éreztem magam készen arra, hogy jópofizzak vele, ezért hamar megértette a helyzetet, és a nap további részében inkább Katherinnel, meg a másik lánnyal, akit Kimnek hívtak, beszélgetett. Matt volt az, aki folyton hozzám szólt és próbált felvidítani, ami sikerült is neki. Csiklandozni kezdett mint a parton, és nem bírtam ki nevetés nélkül. Felültünk a körhintára, a hullámvasútra, Lewis még vattacukrot is vett a lányoknak, úgyhogy jól elvoltam. Viszont nem volt egy olyan perc, amikor ne találkozott volna a tekintetem Calluméval, folyton engem keresett a szemével, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Nem akartam, hogy azt higgye bármilyen hatással is volt rám az, hogy Katherine minden percben próbált közeledni hozzá, vagy hogy flörtölős vicceket sütöttek el egymásnak. Bemeséltem magamnak, hogy nem érdekelt, és inkább Mattre összpontosítottam, aki mintha megértette volna mi történik, próbálta elterelni a figyelmem. De magamnak nem hazudhattam, nagyon is zavart hogy Callum és Katherine ilyen közel kerültek egymáshoz, lány vagyok, és látom amikor egy lánynak tetszik valaki. Katherine itta minden szavát Callumnak, minden viccén felnevetett, amikor csak lehetett hozzá ért, sokszor kalandozott el a szeme a fiú szájára, aki látszólag élvezte a figyelmet. Szemforgatva téptem egy darabot a rózsaszín vattacukromból, és nézelődve megettem.
-Hánytól lesz a koncert? - nézett Matt velem együtt a színpad irányába, amin már a fényeket állították.
-Nem tudom. Gondolom olyan nyolc körül. - vontam vállat - Vattacukrot? - nyújtottam felé a pálcikát, amiről letépett egy darabot.
-Köszike cukorzsák. - csípte meg az arcom.
-Callum, tegyél le! - nevetett föl Katherine valahonnan, mire odakaptam a fejem.
Callum fölkapta a lányt a vállára, és úgy forgott vele. A lány nevetve csapkodta a hátát, miközben a fiúval kiabált. Összeugrott a gyomrom ahogy a tengerparti jelenetünkre emlékeztem vissza. Callum pont így fölkapott és forgott velem, aztán bedobott a vízbe. Olyan különlegesnek éreztem magam akkor, elhittem hogy lehet ilyen is, lehet hogy én és Callum jól néznénk ki együtt, de látva hogy Katherinel is ugyanazt csinálta, rádöbbentett, hogy bizony nem én voltam az első, és nem is az utolsó, akihez ennyire közel fog kerülni. Nem nézett rám, tudta hogy néztem őt, de nem nézett rám. Jól elszórakozott a lánnyal, és az én érzéseimmel is. De ha neki tényleg nem jelentettem semmit, akkor miért akart mindig a közelemben lenni, miért akarta hogy elmenjek a versenyére, miért nézte az ajkaim mikor a homokban fekve babának hívott, az a pillanat, amikor sírva átöleltem a könyvtár előtt, nem mondott neki semmit? Vagy ma, amikor azt hittem meg fog csókolni, olyan közel jött? Vagy én értettem félre ezeket a kis jeleket? Tudja kivel szórakozzon!
-Mel, jól vagy? - hajolt oda hozzám Amanda, mire visszazökkentem a gondolataimból.
