Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
-Biztos nem reggelizel velünk? - nézett rám anyu az étkező asztal másik feléről, mire megráztam a fejem.
-Nem, köszönöm. Már reggeliztem. - pillantottam feléjük a könyvemből.
-Mit olvasol? - kérdezte Chris, mire az ujjamat könyvjelzőnek használva összecsuktam a kötetet, és fölmutattam a borítót.
-A büntető jogok enciiii - próbálta kiköbözni résnyire húzott szemekkel, mire nevetve kisegítettem.
-Enciklopédiája. A büntető jogok enciklopédiája. - nyitottam ki újra.
-Belőled aztán tényleg komoly ügyvéd lesz. Még reggeliben is ezt tanulod. - kuncogott fel, aztán folytatta a reggeliét.
Anya mosolyogva forgatta meg a szemét, amolyan ,,Ne is foglalkozzak Chris-el, olvassam csak tovább" legyintéssel. Így is tettem.
☀️
-Biztosan megleszel itthon? - simogatta a vállam anyu az ajtóban.
-Persze. - bólogattam hevesen. Mondtam volna, hogy hozzá szoktam már az egyedül léthez, de az rosszul vette volna ki magát, úgyhogy csak mosolyogtam és hallgattam.
-Rendben kincsem. Bármi van, hívj! - adott egy puszit a homlokomra, aztán el is indultak munkába.
Hiányzott már a törődés. Oly annyira, hogy az örömtől egy kis könny buggyant ki a szememből, miután eltűnt a kocsi a kanyarban. Apától sosem kaptam se figyelmet, se óvó szavakat, se szeretetet, még csak egy elismerő pillantást se. Na de majd ha elismert ügyvéd leszek! Akkor majd büszke lesz rám! Ez ami hajtott engem.
Miután átismételtem a leckéim, úgy döntöttem sétálok egyet. Fölvettem a fekete bakancsom, és tárcsáztam anyut. Meglepett hogy feltudta venni, apa sosem tudta munka közben. Örült, hogy fel akartam fedezni a kis kertvárost, de megkért, hogy ne legyek soká, és ne menjek el messzire. Megígértem neki, majd a garbóm mellzsebébe helyeztem a készüléket, a jogkönyvem pedig a garázsban lévő, orgona színű biciklim kosarába helyeztem. Majd keresek egy jó kis helyet, ahol olvasgatok. Bezártam a házat, aztán elindult a felfedező túra.
A biciklin tekerve jutott eszembe, hogy be kellett volna kennem a karom és az arcom naptejjel, mivel Florida, azon belül Lakewood Ranch, nem kímélt a napsütésével. A kijelölt bicikliúton tekertem lefele, a nagylombú fák árnyékában. A legtöbb ház ugyanúgy nézett ki, ugyanolyan kertes házak voltak, mint a miénk. Néhányan locsolták a gyepüket, nehogy kiégjen a fű, néhol ablakot pucoltak, mások napszemüvegben, papucsban, és lenge ruhákban beszélgettek vagy sétálgattak, két kisgyereket is láttam egy medencében pancsolni a házuk előtt. A nevetésük engem is mosolyra késztetett. Meg bántam, hogy nem papucsban jöttem el én is otthonról, a bakancsban kellemetlenül megizzadt a lábam. Otthon furcsán néztek volna, ha papucsban járkáltam volna az utcán, ez viszont Floridában teljesen megszokott volt.
