Csak még egy percig... ✓

☀️4

☀️

Hétvége, már nagyon vártam! A hét további része is jól telt, viszont már nem jártam el sehova, a hétvégére tartogattam a felfedezést. A napjaim legnagyobb részét a kertben töltöttem jogot olvasva, és merengtem csak úgy a semmin. Anyukámmal és Chris-el is imádtam időt tölteni, szerettek volna elvinni fagyizni a hétvégén, de bűntudattól keseregve kellett elnapolnunk, mivel a mai napon Amanda akarta megmutatni nekem Floridát! Vagyis csak ezt a részét.

Úgyhogy boldogan szökkentem ki az ágyból, és magamra öltve az újonnan vett ruhám, copfba kötöttem a hajam, fogtam a lila táskám, amiben egy napszemüveg, naptej, törölköző, papucs, és fürdőruha foglaltak helyet. Izgatottan trappoltam le az emeletről, anyuék boldogan nézték a vigyort az arcomon.

-Máris mész? - mosolygott anyu.

-Amanda még nincs kész, úgyhogy még nem. - mosolyogtam izgatottan.

-Mit fogtok megnézni? - érdeklődött Chris is a tévéből fölnézve.

-Nem igazán tudom, néhány tavat, egy fürdőt, parkokat, könyvtárakat, turistai látványosságokat... És még nem tudom.

-Cipőt húzol, ugye? - vonta föl a szemöldökét anyu, mire bólintottam.

-Igen, és a táskámban van egy papucs. - mutattam a vállamon lévő táskámra.

-És.. - fordult meg, és a hűtőben kezdett keresgélni - Mindig legyen nálad egy palack víz! - adott át egyet, amit beraktam a táskámba.

Fölcsendült a telefonom, amit izgatottan kotortam ki a táskámból, és fölvettem.

-Ha eltaláltam a címet, akkor itt vagyok a házatok előtt. - lihegett a telefonba.

-Rendben, két perc és kint vagyok! - tettem le, és gyorsan átöleltem anyut, meg Chris-t, majd átmentem a garázsba a bicómért.

-Szóval jó a cím! - tárta szét a karját boldogan a bicóján ülve.

Hosszú barna haját copfba kötötte, egy kék, lenge pólót,  és fekete rövidnadrágot viselt, a hátán pedig kék hátizsák pihent. A kezével árnyékot adott a szemeinek, úgy nézett engem.

-Túlöltöztem? - néztem a ruhámra, mire nevetve legyintett - Szóval hol lesz az első állomás?

-Egy szép kis tavat nézünk meg, ha pedig szerencsénk van, akkor tudunk is rajta csónakázni. - kacsintott rám, és elindultunk valamerre.

A melegben tekerés hamar leizzasztott, ki is fulladtam, mire odaértünk. Leraktuk a bicikliket, és igaza volt anyának, mindig legyen nálunk víz Nagyokat kortyoltam bele, jól esett a hűvös víz. A tó nagyon szépen terült szét a napfény alatt, a parton öblítette a köveket. Amanda izgatottan fogta meg a kezem, és a pallóhoz rohantunk. Többen is csónakáztak, páran hattyút etettek, piknikeztek, és napoztak. Valahonnan zene is szólt, nem igazán tudnám megmondani milyen. Amanda kibérelt nekünk egy csónakot, és vetkőzni kezdett. Zavartan néztem rá, nem is jutott eszembe, hogy a ruhám alá kellene húznom a fürdőruhám. Mikor észrevett, kérdőn mért végig, majd mikor leesett neki, akkor egy kis nyilvános öltöző felé mutatott. Egy nagy kerek bádognak tűnő valami állt a füvön, elhúztam az ajtaját és elővéve a bikinim, átöltöztem. Egy fekete bikini volt, bár nem voltam egy nagy bombázó, de tetszettem magamnak benne. Mire visszaértem, Amanda már a vízben rakta fel a mentőmellényét, egy férfi pedig az én kezemért nyúlt, hogy besegítsen a vízbe. Kellemetlenül ért a hideg víz, szisszenve lélegeztem, és összeszorítottam a fogaim. A férfi rám adott egy mentő mellényt, aztán besegített minket a csónakba. A kezünkbe adott egy-egy evezőt, majd megmutatta, hogy hogyan kell evezni. Amanda látszólag már tudta, én viszont nehezen éreztem rá. Elmondták, hogy ne menjünk túl közel a bólyákhoz, mert az áradás miatt onnan nehéz visszafordulni. A barna hajú lányt utánozva próbáltam evezni, közben nagyokat nevettünk, mikor próbáltunk megfordulni, vagy amikor bepánikoltam, hogy felborulunk. Annyit nevettem, hogy már fájt a hasam, közben még Amanda is ijesztgetett a hírtelen mozdulataival. Egy röpke órácskát csónakáztunk, majd valahogy a partra érve megcsókoltam volna a földet is örömömben. Jöhetett a következő állomás.

A környék botanikus parkja. Nem volt drága a belépő, egy csoporttal raktak össze minket, és egy idegenvezető mutatta be az egzotikus növényeket nekünk. Ittam minden szavát a férfinak, Amanda viszont unta, úgyhogy leváltunk, és magunkra néztük a virágokat. Leopárdmintás hatalmas orchideák, indák, húsevő növények, kaktuszok, minden volt itt. A nagy üvegházban hamar melegünk lett, ezért kimentünk a kertbe. Ott is különböző mohákat, fákat, gombákat nézhettünk meg, mindegyik előtt egy kis táblán írta a növény nevét, és egy kis leírást. Kis szobrok is díszítették a kertet, és ott volt egy nagy bódé is, ahol lehetett venni kis növényeket. Sajnos nem tudtunk venni, mert drága is volt, és az sem volt hova rakni. Boldogan nézelődtem a szép nagy kertben, talán anyu hintája hiányzott csak innen.

-Nézd, egy festő! - mutatott valamerre Amanda, és el is kapta a kezem.

A festő portrékat csinált, persze nem hagyhattuk ki, egymást átkarolva egy padon pózoltunk be, kétszer is, mivel mindketten haza akartunk vinni egyet. A papírt összetekerve a táskámba raktam, majd mentünk is az uszodába. A lábaim már sajogtak a sok tekeréstől, a meleg is lefárasztott, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy most megyünk fürödni egyet, hátha az felüdít. Leraktuk a bicikliket, aztán jegyet vettünk, és beraktuk a cuccaink a szekrényekbe. Fölkonytoltam a hajam, és a napszemüveget a fejemre raktam. Törülközővel magamon, és papuccsal a lábamon lestem egy árnyékos helyet, meg is pillantottam egyet a füvön távolabb a medencéktől, úgyhogy Amandát siettetve toporzékoltam, nehogy elfoglalják.

-Jövök már, jövök! - cibált ki a táskájából egy pokrócot.

-Egész nyáron vigyázol a húgodra? - terültünk szét a pokrócon.

-Igen. Volt egy bébiszitterünk, de...- elakadt, és kelletlenül kezdte tépkedni a füvet maga mellett - Felmondott, apuék meg nem akarnak újat fogadni, mondván én itthon vagyok, tudok vigyázni rá. Ne értsd félre, szeretem a húgom, de nekem is voltak terveim a nyárra, és puff, mind oda. A bátyám meg egyáltalán nem akar vigyázni rá. - forgatta a szemét, mire beharaptam az ajkam, nem tudtam mit mondjak.

-Hogy hívják a bátyád? - ültem föl törökülésbe, az embereket pásztázva a napszemüvegem mögül.

-Callum. - sóhajtotta - Szeretem, és Zel is nagyon, de... Nehezen nyílik meg mostanában. Mindegy, nem terhellek le ilyenekkel, ez amúgy is családi ügy. - nevette el magát zavartan.

-Ugyan. Ha bármiről beszélgetni szeretnél, csak hívj fel, vagy gyere át hozzánk, hisz már tudod hol lakom.

Amanda elmosolyodva nézett rám, láttam a szemében hogy sokat jelentett ez neki. Nekem is sokat jelentett, hogy találtam végre egy barátot, miért ne mondhatná el mi bántja a lelkét?

-És hiányzik Ohio? - kérdezte, mire megcsóváltam a fejem.

-Csöppet sem. Tudod, nincs otthon sok barátom, és nagyon zsúfolt beosztás szerint élek, úgyhogy az hogy most itt lehetek, itt fekhetek melletted, egy igazi mennyország. - mondtam őszintén.

-Hogyhogy nincs sok barátod? Olyan szép vagy, és kedves. - nézett a szemembe csodálkozva, mire vállat vontam.

-Nincs túl sok időm barátokkal lenni, saját magamra is alig tudok időt szakítani, nem hogy másokra. - sóhajtottam.

-Olyan szépen beszélsz amúgy. Vagyis olyan szépen fogalmazol. - jegyezte meg, mire elvörösödve megköszöntem.

-Sokat olvasok. - magyaráztam a szókincsem.

-Na de mostmár nézzük meg a vizet is. - pattant fel, én pedig utána.

Itt a víz már nem volt olyan hideg, mint a tónál, de annál zsúfoltabb. Mivel nem nagyon tudtam úszni, úgy a gyerekmedencébe próbáltam bemerészkedni, de a barátnőm nem hagyta, és a nagy medencébe akart berángatni.

-De ez két és fél méter mély! - pánikoltam miközben befelé húzott.

-Ne aggódj, csak kapaszkodj meg a vasakban. - és tényleg voltak elhelyezve vasak a medence falain.

Lassan bemerészkedve kezdtem el csapdosni, mire Amanda a víztől prüszkölve próbált nevetve lefogni. Az egész fürdőzés úgy telt, hogy én a vasra voltam felcsimpaszkodva, ő pedig távokat úszott. A körülöttünk lévő fiúk füttyögtetve nézték végig a gyönyörű, napbarnított lányt, én pedig... Rólam ne is beszéljünk a falfehér bőrömmel a medence falára tapadva. Végezetül vettünk egy-egy hotdog-ot, és hazaindultunk. Ennyi elég volt mára. Boldogan fecserészve tekertünk haza, a házunk elé érve Amanda közölte, hogy lesz egy program este is, öltözzek fel kicsit melegebben, és ha lehet feketébe. Nem értettem, de bólintottam, és egy öleléssel megköszöntem neki ezt a csodálatos napot.

Tiktok:
@ditikonyvek

Ha tetszett a rész, kérlek hagyj magad után visszajelzést, csillagot, kommentet. Amivel motiválhatsz engem is. ❤️