Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☀️
Gondolom miután megunta az álldogálást, gyengéden ellököt magától, és jeges szemeit az enyémbe véste. A szeme tényleg olyan világoskék volt, mint a jég, nehéz volt elhinni, hogy nem kontaktlencse, én viszont ezúttal melegséget éreztem tekintete láttán. Az arcán valami szomorúság suhant át, de hamar összeszedte arcvonásait, és köhintve levette rólam a kezeit. Vajon megint rá emlékeztettem?
Előgurította a masszív motorját a ház mellől, átvetette egyik lábát a járművön, és némán nézte mit csináltam. Az arcomat megtörölgettem a pulcsi ujjában, meghúztam a copfomat, majd mélyet lélegezve, mögé ültem. Óvatosan átöleltem a derekát, kezem lüktetett a félelem, és az izgalom keverékétől. Sokkal karcsúbb volt, mint Matt. Callum fejét ledöntve követte a kezem mozgását, szaggatottan vette a levegőt. Tudtam, hogy Amiere emlékeztettem, biztos sokat motoroztak együtt. Matt csapta ki hirtelen az ajtót, lendületétől a szitaajtó a falnak csapódott. Kérdőn nézett ránk, összevont szemöldöke alatt homályos barna szemeket láttam. Nem volt már józan.
-Miért issza le itt mindenki magát? - buggyant ki belőlem a gondolat, alig hallhatóan.
-Se szó, se beszéd lelépsz? - kiáltotta a küszöbről - Még egy helót sem kapok? - mosolygott rám, de ahogy a kinti lámpa fényében megcsillant a szeme, láttam, hogy könnyes volt.
Bántotta valami, de nem tudtam egy szót sem váltani vele, mert abban a pillanatban Callum begyújtotta a motort, és elhajtott onnan. Hátranézve még láttam, ahogy Matt a szájához emeli a kezében szorongatott üveget, és lerogy a lépcsőre. Én tényleg nem illek ide. Fáradtan lehunytam a szemem, hagytam hogy a szél fölszárítsa a könnytől ázott arcom, és röpítsen haza. A fiú hátának döntöttem a fejem, el akart fogni az álom, de nem hagyhattam, fáradtan nyitottam szét pilláim. Egyre sötétebb volt, meg akartam nézni a időt, féltem hogy anyu keresett engem. Callum egyik bőrkesztyűs kezét éreztem meg az enyémen, így kért meg hogy fogjam szorosabban. Szótfogadva kulcsoltam össze a kezeim a hasán, tűzforrónak éreztem a testem, kislányos zavarom nem hagyott nyugodni. Örömmel és bánattal keverten mosolyodtam el, mikor betértünk az ismerős utcánkba. Bágyadtan emeltem föl a fejem hátáról, és kihúzva magam, engedtem hogy a szél fölébresszen. Callum félrehúzott a járda peremén, lábával kitámasztotta a járművét, de a motort nem állította le. Tudtam hogy sietett vissza, gyorsan lemásztam, lábam elzsibbadt, és gyengének éreztem magam, megszédülten tántorodtam hátra. Fáradtságnak titulálva megráztam a fejem, de csak rosszabb lett.
-Jól vagy? - hallottam meg Callum aggódó hangját, elmosolyodtam kedvességétől.
A szemeim egyszerűen leragadtak, sötét pöttyök jelentek meg mindenütt, fülem zümmögni kezdett, a következő pillanatban pedig elengedtem magam.
🌙
Ijedten ugrottam le a motorról. Melanie arca teljesen elfehéredett, teste erőtlenül feküdt a járdán. Az adrenalin az agyamba ugrott, hol magam próbáltam nyugtatni, hol pedig a lányt felébreszteni.
