Olimposz Hősei fanfiction

28. Annabeth

Alternatív befejezés

   Szeretném azzal kezdeni, hogy sajnálom. Egyszerűen nincs életkedvem folytatni ezeket a fanfictionöket.
   Valahányszor neki kezdenék csak lefagy az agyam. Szeretem a riordanverse-t, de őszintén szólva már évek óta nem köt le.
   Talán majd egyszer, amikor talán nem állok egy évvel az érettségi előtt, egy hajszálon múlott matek kettessel, amikor kijött a sorozat és talán visszajött az ihletem akkor majd újra írom és befejezem a könyveimet úgy ahogy azt szerettem volna.
És most hogy valami normálisat is kapjatok:

Aurora halála után a hónapok gyorsan teltek.
Annabeth, a tükörbe nézve pedig tudta, hogy jól döntött, hogy megfogadta a tanácsát.
Augusztus 31 volt. Az esküvője napja.
Pontosan másfél órával az oltárhoz vonulás előtt. Majdnem minden barátja mellette állt, a Félvér Tábor nagy része, a római táborból egy jó páran, akikkel a hónapok során jóban lettek (a halandók sajnálatosan erről lemaradnak).... meg néhány isten. Bár mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére, összesen csak hét jött el. A jegyespár isteni szülei természetesen, Hesztia, aki mindig kedvelte őket, az iker istenségek ragyogó pompájukban, Írisz, hozva a bio sütijeit (a kelleténél, ami Percy álláspontja szerint nulla, úgy harminccal többet) és maga Aphrodité, aki a ceremóniát vezényli.
....És ne feledkezzünk meg a váratlan vendégről sem.

Piper éppen Annabeth hajával bajlódott, amibe igyekezett bele tűzni a díszvirágokat. Sally és Annabeth nevelőanyja, Emily a saját esküvőiket elemezték a szoba egyik sarkában, egy-egy pezsgőspohárral a kezükben (Estelle, Percy húga, az apja karjaiban szunyókált a fiúknál.... elméletileg). Hazel, Kalüpszó és Sadie Thaliát zaklatta, hogy hadd vessenek egy gyors pillantást a beszédére, amit a mennyasszony tanújaként a fogadáson fog előadni, nem sok sikerrel mivel a lány nem volt megtörhető. Zia és Rachel pedig az ablakon kibámulva próbáltak ismerkedni egy kicsit.
A helység elég csendes volt, amíg az árnyékok össze nem gyültek Piper mögött egy alakot formálva. Az alak nem keltett nagy feltűnést (többek között mert még láthatóan is átlátszó volt), hanem csendbe bámúlt át Piper válla felett a szenvedését vizslatva.
-Segítsek? - kérdezte hírtelen.

Na szóval... ilyet nem csinálsz egy szobában tele képzett harcosokkal... Ha a lány nem lett volna füst Piper ökle elég csúnya monoklit hagyott volna a szemén. Ám így az ököl csak átment rajta. Az összes hatás amit elért annyiból állt, hogy a lány arca elmosódott, majd amint Piper visszarántotta a kezét a füst szemcséi azonnal újra összerakták.
-Hát így kell köszönteni a halottat? - kérdezte Aurora a megszokott mennyiségű szarkazmussal.
A füstös testet leszámítva ugyan úgy nézett ki mint amikor meghalt, csak elegánsabban. Egyenetlen hosszúságú haját kontyba kötötte és mindössze egy aranyos fekete, de színes virágokkal díszített ruhát és topánkát viselt.
A szobában minden szempár rászegeződött, ám mielőtt bárki is megszólalhatott volna, a lány feltette a kezét.
-Mindent elmondok, de előbb had vessek egy pillantást a mennyasszonyra! - neki is megvan a fontossági sorrendje. A mutatóujjával karikákat rajzolt a levegőbe, jelezve Annabethnek, hogy forduljon körbe.
Annabeth, túl döbbent, hogy ellenkezzen, pontosan azt is csinálta.
Hófehér, fodros aljú sellő ruhája tökéletesen simult a testére, kiemelve izmos alakját. A ruha ejtett válla csakis csipkéből állt, egy szívalakú dekoltázsból indulva, le egészen a csuklójáig.
-Lélegzetelállító! - mondta drámaian.
-Ro- hogy- mi...
-Mindenre válaszolok, Annabeth, de idehívhatjuk Cartert is? A többi fiút meglátogatom később, de rá most szükségem van - kérte, majd gyorsan hozzá tette: - Már ha nem probléma! Nem vagyok tisztában az államokbeli esküvői szokásokkal.

Annabethnek természetesen nem volt problémája a dologgal, hisz mindenki el volt készülve.

Amikor Carter megérkezett, elbőgte magát. Próbálta megölelni a legjobb barátját, de persze, sikertelenül, ami érthető okokból még jobban összetörte.
-Hogy... - kérdezte miután végre lenyugodott, elfogadva a zsepit a barátnőjétől.
-Először is, tudtam, hogy kibékültök - kacsintott, ahogy mindenki helyet foglalt körülötte. Emily és Sally időközben elhagyták a szobát, hogy egy kis teret adjanak a siránkozóknak (nem Carter volt az egyetlen aki elérzékenyült). Ezután elmondta, hogy a fogva tartója nem is olyan vészes. Persze, rabszolga, dolgoztatják meg minden, de ellentétben a többi szolgával (akik megérdemelték a büntetésüket) őt nem bántalmazzák napi szinten. Ami az ő álláspontja szerint elfogadható munka körülmény. Sosem félt a kemény munkától, hisz egy farmon nőtt fel.
-Nem annyira vészes - nyugtatgatott minket. - És Sztüx egész kedves ha megismered.
-Sztüx?! - Hazel kérdezte. - A gyűlölet?
-Most már érted miért volt olyan haragos anyámmal és Artemisszel. Valami régi viszály. Anyám megszegte a rászegett esküt... Artemisz meg.... őszintén szólva arra már nem figyeltem... mert elterelődött a figyelmem - vallotta be kínosan köhögve egyet. - Szóval mondtam neki, hogy örülnék ha eljöhetnék meglepni, és egy kis rásegítéssel Perszephonétól, aki kölcsön adta nekem ezt a ruhát, sikerült meggyőznöm, hogy elengedjen. Persze, ezek után be kell majd fejeznem az összes munkám, meg vinni neki egy szeletet a tortából, de....
Mind furán néztek rá. Ennyi és megbocsátott neki?
Ám Carter gyanakodva méregette a lányt, akit régen úgy olvasott mint egy könyvet. Az arckifejezése egy pillanat alatt unottra változott, amint Ro ráharapott az alsó ajkára.
-Te belezúgtál, nem igaz?
-Soha! - kérte ki magának, mire a srác csak az egyik szemöldökét húzta fel és Ro válla beesett. - Oké, talán egy kicsit - mutatta a mértékegységet két ujjával.
    Annabeth homlokon csapta magát, Sadie röhögni kezdett, Thalia csúnyán meredt a lányra, a többi lány sóhajtva forgatta a szemét, Carter meg egyszerűen felállt és elkezdte ütemesen verni a fejét a falba.
-Mindig is tudtam hogy mazochista vagy - sóhajtotta amint végzett. Aurora pofákat vágott az irányába, amíg nem találkozott a tekintete Artemisz helyetteséével.
-Héj! Meghaltam, az esküm már nem érvényes! - ellentkezett a morcos pillantások ellen.
-Jogos - mondta Hazel, az Alvilág gyermekeként szakértőnek számított ilyen téren. - Az eskü tényleg csak a halálig szól.
Thalia az ajkába harapott, de azért biccentett.
    És ekkor beállt a kínos csönd..... Senki sem tudta mit kellene mondani.
-Nos... - pattant fel Aurora először, két és fél másodperccel később, ami még egy hiperaktív hulla számára is rekord türelmetlenség. - Én megyek és ráhozom a frászt a fiúkra. A ceremónián találkozunk!
    Ezzel eltűnt.
    Kevesebb mint fél perccel később pedig egy fülsüketítő, magas hangú, ötéves kislányéra emlékeztető sikoly hangzott fel az ajtókon túlról.
    Kalüpszó oldalra biccentette a fejét, ahogy Annabeth felé fordulva feltette a kérdést:
-Szerinted ez melyikünk pasija volt?
   A kellemetlen hangulat azonnal megtört, amikor a lányok mind röhögésben törtek ki.