Olimposz Hősei fanfiction

20.Hazel

Én: *Felmegy wattpadra, megnézni mikor volt utoljára update.*
Wattpad: november 1.
Én: Upsz, I did it again.
Köszönöm az 5K megtekintést! Istenek, szuperek vagytok. Nem tudjátok elképzelni mennyire jól esik.

Ahoz, hogy értsétek, mit keresünk reggel kilenckor a Goode Középiskola igazgatóijában, ugorjunk vissza pár hetet az időben.

     -Hazel szeretnéd, hogy mégegyszer elmagyarázzam? - kérdezte Frank türelmesen.
-Nem! - makacskodtam. - Megoldom.
Nico fáradtan sóhajtott fel.
-Hazel.... tíz perce azzal szarakodsz!
-Nico! - szóltam rá.
-A káromkodás bizonyítottam egészséges - tette fel a kezét.
-Na persze - grimaszoltam.
-Igaza van - szólt közbe Will. - Segít levezetni a stresszt.
-Oh, tényleg? - lepődtem meg.
-Igen - mondta Will, Frank és Nico pedig helyeslően bólogatott. - Ez esetben, még is hogy a ki-bebaszott fenébe kell játszani ezt a szart? - dobtam a játékpénzem az asztalra.
A fiúk döbbenten néztek rám.
-Mi van?
-Semmi - mondta Will és Nico egyszerre.
-Néha nem tudom eldönteni féljek tőled vagy megöleljelek - vágta rá velük egyszerre Frank, mire felnevettem.
-De most komolyan, ráléptem arra a szarra miért nem tudom megvenni? - durciztam.
-Mert azt nem lehet megvenni, az a parkoló - mondta Will.
-De hát a való világban is áll emberek tulajdonában parkoló!
-Hazel ez csak Monopoly! - fejelte le az asztalt Nico. - Nincs benne sok értelem!
-Miért? Mindennek van értelme. Kell hogy legyen különben....
-Értelmetlen lenne? - vágott a szavamba Frank.
-Pontosan! - bólintottam.
-Szerintem mára elég volt - mondta Will.
-Neeee! - biggyesztette le az ajkát Nico. Istenek de cuki tud lenni néha.
-Tizenegy óra - nevettem.
-Ne már! - hitetlenkedett Frank. - Mostmár tényleg aludnunk kellene, holnap szenátusi ülés nyolckor!
-Ó te szentséges! Teljesen kiment a fejemből - pattantam fel.
-Ez hanyadik a hónapban? - kérdezte Nico.
-A tizenhetedik - nyögtem fel fájdalmasan. - Octavianus gyakorlatilag kifosztotta a Légiót, felélte a készleteket, begyűjtött minden tartozást, sokakat alaptalanul börtönbe zárt, másokat kilakoltatott, és a legrosszabb, hogy sokan még most is hősi halottként emlegetik.
-Sokan támadnak engem és Reynát, mert mi vagyunk a preatorok és miért nem intézkedünk gyorsabban - sóhajtotta Frank. - Emellett ott vannak az edzések, a Zászló Vadászat, mert hiába a sok szarság az embereknek azt kell hinniük, hogy minden rendben, különben pánikba esnek és a végén fellázadnak, vagy mitől retteg a tanács - forgatta meg a szemét.
-Ha engem kérdeztek, kicsit paranoiások - jegyeztem meg kinyújtóztattva elgémberedett végtagjaimat.
-Nekem is úgy tűnik - mondta Nico.
-Ha kell segítség... - ajánlotta fel Will.
-Sajnos nincs sok dolog amiben segíthettek - sóhajtotta Frank. - Nem vagytok légiósok. Még Nico sem teljes tag.
-Igaza van, nekem nem égettek a húsomba tetkót - biccentett. - Csak Pluto követe vagyok.
-Ez esetben kitartást - mondta szomorúan Will. - Mi megyünk, aludjatok csak.
-Jó volt látni titeket - búcsúzkodtunk. - Jövőhétvégén megyünk a gördeszkázni?
-Igen - felelte Nico. - Imádni fogjátok Jenéket.
-Ha te mondod akkor biztos - kuncogtam. - Sziasztok!
-Sziasztok! - intettek, majd beleolvadtak az árnyékba.
-Szerinted meddig fog még ez az egész hócihő tartani? - kérdeztem.
-Minimum hónapokig - sóhajtotta Frank miközben kikisért a szobájából. - Lehet karácsonyig végzünk.
-Valaki nagyon optimista - sétállt el mellettem Reyna. - Nicoék csak most mentek el?
-Igen, de te miért vagy még ébren? - kérdeztem.
-Választhatsz - ásította. - Rémálmok, koffein túltengés, inszomnia, rémálmok....
-Mindent értek - döntöttem a homlokom a vállának fáradtan. - Sokkal kevesebb dolgom van mint nektek, de így is kivagyok.
    Reyna fáradtan megsimogatta a vállamat, majd elindult a szobája felé.
-Ha ennek vége, szabadságot veszek ki - motyogta.
-Ránk férne - értett egyet Frank.

     De nem lett vége egyhamar. Annyi mázlik volt, hogy látva a borzalmas helyzetett, Peter Brown egy korábbi preator és még néhány unatkozó veterán segítségünkre sietett. Ezen a hétvégén is csak miattuk tudtunk elmenni pár órára.
     Délután kettőkor találkoztunk a többiekkel a Central Parkban. Arion hátán két perc alatt odaértünk Frankkel, de Reyna ragaszkodott Guidohoz, így ő hat perccel később jelent meg.
    A többiek a park közepén lévő gördeszkapályán vártak minket. Díszes kis társaságot alkottak. Percy, Annabetht átölelve beszélgetett két idegennel, akik gondolom Jen és Rayen. Leo a bundakabátba öltözött Kalüpszót (szegénykém nem nagyon bírja a hideget, bár a trópusi börtönsziget után ez nem meglepő) tartotta, miközben a lány egy gördeszkán próbált egyensúlyozni. Jason és Piper pedig egy ugratón ültek és szendvicset ettek, Willel és Nicoval.
-Sziasztok! - köszöntem hangosan, mire mind felém fordultak.
     Nico leugrott az emelvényről és megölelt, Frankkel meg kezet fogott. Reyna viszont nem hagyta, hogy a fogadott testvére ilyen könnyen megússza, gyakorlatileg megfojtotta, miközben kicsit el is emelte a földről.
-Reyna, ne öld meg a pasim! - röhögött Will.
-Előbb volt az öcsém, mint a pasid - érvelt Reyna.
    Eközben a többiek is köszöntöttek minket.
-Srácok ők itt Rayen és Jen. Reyna és Jen, ők itt Hazel, Frank és Rayna - mutatott be minket Percy.
-Ember - fogott kezet Rayen Frankkel. - Téged mivel etetnek?
-Az ellenségeimmel - vigyorgott Frank.
-Hőőő! - kiáltott fel Leo. - Ez a gyerek most viccelt? Nico rossz hatással vagy rá!
     Nico büszke mosollyal az arcán vereggette meg a pasim vállát, aki miután jellőképp ráhozta a frászt Rayenre, elpirult és zavartan felnevetett. Gondolom nem kérdés, melyik oldalát szeretem jobban, de a légió előtt jó ha néha ijesztőre veszi a formát.
-Gyakoroltam - nevetett Frank.
Amikor Rayen rájött, hogy a srác egy farkasbőrbe bújt bárány, elmosolyodott.
-Menő tetkó - nézett a barátom karjára. Hiába volt hideg Frank ritkán fázik. Most is csak egy pulcsi volt rajta aminek felgyűrődött az ujja. - Mit jelent.
-Oh, csak egy sablon tetkó - motyogta zavartan.
-Kétlem - vette szemügyre Jen. - Sőt nekem tök ismerős valahonnan.
-Tényleg csak egy sablon tetkó, nekem is van - mutattam meg a sajátom, ugyanúgy Reyna, Jason és Percy.
-Ember, anyád nem ölt meg? - kérdezte Rayen, Percy tetkójára meresztve szemét.
-Az én anyámról beszélünk? - vonta fel a szemöldökét Percy.
-Ott a pont.
-Meg van! - kiáltotta Jen a telefonját bújva. -SPQR. Latinul Senatus Populusque Romanus - olvasta borzalmas kiejtéssel. - Vagyis a szenátus és Róma népe. Benne volt a töri esszémben tavaly. Tudod az a hülye római kultúrás fogalmazás, vagy mi - ütötte meg Percyt.
-Öhm, nem emlékszem rá, nem is jártunk egy osztályba - felelte zavartan a srác.
-De egy csomót nyafogtam miatta edzésen, biztos..... Ja várj, te akkor már apáddal voltál! - csapta magát fejbe a lány, mire felvont szemöldökkel meredtem Annabethre, aki csak intett, mondván később elmeséli.
-Mi lenne, ha mutatnátok egy pár trükköt? - terelt gyorsan Piper.
-Oké - vont vállat Rayen.
-Szerintem inkább kezdjük azzal, hogy hogyan kell rajta maradni a deszkán - ajánlotta Leo.
-Értesz hozzá? - kérdeztem.
-Igazi gördászkával még nem próbáltam, de kisebb koromban sokat játszottam a gurulós aláfekvőn - mosolyodott el szomorkásan. - Rajta tudok maradni a deszkán.
-Az a kocsik alá guruló szerelő cuccli? - kérdezte Jen.
-Ez egy pontos leírás volt - biccentett Leo.
-Oh, az király - jegyeztem meg.