Olimposz Hősei fanfiction

25.Reyna

Nővérem szakít a palijával
Én az együttérző: most olyat mondok amit nem hittem volna hogy valaha is mondani fogok. Lehet a szülinapodon elmegyek veletek bulizni.
Anyám és nővérem: Hőőő
Nővérem: csak egy szakítás kellett hozzá
Anyám: de várj táncolni is fogsz?
Én: .... huhh.... igen
Ők: VÁÁÁHAHÁHÁ!!!!
Anyám: többet kéne szakítanod!
Nővérem: Az biztos!

Az istállóban csutakoltam Guidot, mint minden reggel edzés után, amikor meghallottam a kiabálást.
Kirohantam amilyen gyorsan csak tudtam, majd amikor odaértem a zaj forrásához, idegességemben arcon csaptam magam.
-Ezt meg, hogy a fenébe csináltad? - kérdezte Lancet, aki valahogyan saját magára dobta a hálót a szörnybábú helyett. - Lolli! Vissza! - kiáltottam a nőstény oroszlánra felemelt kézzel, aztán letérdeltem, hogy megnyugtassam. Megvakargattam a füle tövénél, mire ő rám ugrott és elkezdte nyalogatni az arcom.
-Héj, nyugi! Én is szeretlek, kislány - toltam el magamtól finoman.
-Még mindig nem tudom, hogyan csinálod - álmélkodott Lance, az általában nagyon védelmező és mogorva háziállatát nézve. - Amúgy az ő hibája volt. Tüsszentett, én pedig megijedtem.
-Hagytad, hogy egy tüsszentés kizökkentsen? - emeltem meg a szemöldököm lerángatva róla a hálót. - Lance, nem is értem mit csinálsz itt! Tizenegy éves vagy! Nem lenne szabad ide jönnöd.
-Jason, két évesen kezdte! - kérte ki magának.
-Neki, nem volt választása, a te szüleid viszont kérvényt nyújtottak be, hogy ne kelljen bevonulnod! - emlékeztettem.
-Nem ülhetek egész nap a szobámban kuksolva, rettegve, hogy meghalok, ha szálka áll a kezembe - motyogta.
Lance egy ritka kórban szenved, a vére nem alvad meg. A legkisebb vágástól is elvérezhet.
-Csak aggódnak érted.
-Akkor te miért tanítasz engem titokban? - kérdezte félszegen mosolyogva.
-Egy. Az anyád megengedte, hogy mutassak neked egy-két alap dolgot - tettem fel a kezem. - Kettő. Mert félvér vagy. Az életed alapból veszélyes. Meg kell tudnod magad védeni.
-Te vagy az egyetlen, aki nem úgy kezel mint egy porcelánt és nem kezd el kiabálni, ha valami "veszélyeset" csinálok - simogatta meg Lolli fejét. - Köszönöm. El sem tudod képzelni mennyire jól esik, hogy valaki emberként kezel.
Összeborzoltam a kölyök haját, majd az oroszlánjával együtt az útjára engedtem.
Lance Trivia {Hekaté} istennő unokája. A harchoz nem, de a mágiához annál inkább ért. Lollit maga formázta agyagból és keltette életre amikor hat éves volt.

A mai nap a szokásos rohanásban telt. Edzés, reggeli, tanács ülés, edzés, ebéd, panaszok hallgatása, edzés, edzés, játék, papír munka. A különbség annyi volt, hogy fél hatkor elindultunk a Félvér Táborba megünnepelni Nico születésnapját.
Január 28-a révén elég csípős volt az idő, ám a felhők felett, Guido hátán, szinte nem is éreztem a hideget.
Hazel és Frank persze sokkal hamarabb megérkezett mint én.
-Minden készen áll? - kérdezte Hazel, amint földet értem az étkező pavilon előtt.
-Meg van a torta, az ajándékok, a sütik és a vendégek - pipálgatott a noteszében Annabeth. - Semmi csicsa, vagy túlzás, csak egy egyszerű meglepetés buli a Hadész Bungalóban. Rajtunk kívül mindenki ott van, már csak az ünnepelt kell.
-És ha oda fog árnyék utazni? - kérdeztem.
-Megpróbálhat, de nem fog tudni - nyugtatott meg Annabeth. - Will a ház minden pontját kivilágította, amíg be nem lépünk az ajtón. Ez pedig a második kedvenc helye ahol elő jöhet.
-Mikor jön vissza? - kérdezte Frank.
Nico szülinapja alkalmából látogatást tett az Alvilágban, hogy milyen hangulatban fog megjelenni az már egy másik kérdés.
-Körülbelül - nézett az órájára Annabeth, mikor is Nico kilépett az egyik oszlop mögül. - Most.
-Hát ti? - lepődött meg a fiú, miközben Hazel a nyakába ugrott.
-Ugye nem hitted, hogy megúszod a születésnapodat nélkülünk? - kérdeztem.
-Hát már kezdtem kétségbe esni, hogy nem rohantatok le - jegyezte meg szarkasztikusan. - Lepakolok és utána ehetnénk valamit.
-Jó ötlet - mondta Frank vigyorogva, amit Nico csak szülinapi őrületnek vélhetett.
-Várjatok meg itt - mondta Nico.
-Ne hidd, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlünk - emeltem fel a mutató ujjam fenyegetően. - Még a végén elmenekülsz a kis pasidhoz.
Nico szem forgatva elindult a Bungalója felé, majd mintha eszébe jutott volna valami, megtorpant.
-Ja, majd' elfelejtettem. Annabeth, azt hiszem ezek a tieid - leakasztotta a válláról a hátizsákját és kivett egy bronz tőrt meg egy laptopot, erre lánynak elkerekedett a szeme. - A Sztüx mosta partra nemrég, apám azt üzeni, mostantól jobban figyelj a dolgaidra.
-Istenek... én... ezt - dadogta Annabeth, majd meghatódva Nico nyakába ugrott. - Köszönöm.
-Hagyd, én csak felhoztam - nevetett a fiú.
-Nem, fogalmad sincs mennyit jelent ez nekem - csuklott el Annabeth hangja.
-De - sóhajtott Nico. - Hidd el, tudom.
Nico egész út alatt morgolódott, mert nem hagytuk abba a kérdezősködést az apjával töltött időről.
-Mondom hogy nem voltak szülinapi csákók, istenek, hány évesnek nézitek ti... - nyitott be az ajtón.
-Meglepetés! - kiáltották a bent lévők.
Csak Nico legközelebbi barátait hívtuk meg, ami rajtunk kívül, a hetek maradékát, a már nyolc hónapos terhes Emmát, Kalüpszót, Clarisst, Hadge edzőt és családját, Kheiront és Nico legnagyobb meglepetésére Sallyt és Pault jelentette. A két halandó Kheiron külön engedélyével jöhetett be a táborba, Nico gyámjaiként.
-Mi a.... - fagyott le Nico az ajtóban.
-Boldog születésnapot Death Boy - lépett mellé Will, hogy megcsókolja a szerelmét. - Remélem tetszik - húzódott el tőle szorongva, mivel Nico a nagy sokknak köszönhetően nem viszonozta a csókot.
Csak állt ott lefagyva, érzelem mentes arcon, minek következtében mindenki elgondolkodott, azon vajon jó ötlet volt-e a buli.
-Ezt.... - dadogta végül - nekem-nekem csináltátok? - kérdezte suttogva, ahogy egy könny csepp legurult az arcán.
-Igen - mondta finoman Percy behúzva a nyakát.
-Gondoltuk.... - kezdte zavartan Will.
-Sosem volt még rendes szülinapom - mondta Nico, majd magához rántotta a pasiját, megcsókolta, és a nyakába temette az arcát. - Köszönöm!
-Oh, hála az égnek! - sóhajtott Emma megkönnyebbülten.
Mindenki üdvrivalgásban tört ki, Sally pedig előlépett a tortával, amin tizenöt gyertya égett.
-Boldog Szülinapot! Boldog szülinapooot! Boldog szüüüliiiinapooot, Nico! Boldog szüüliiiinaaaaapoooooooooooooot!!!!! - hülyéskedtük el a dalt, hogy kicsit megnevettessük a fiút. Sikeresen.
-Kívánj valamit, Nico! - mosolygott Sally büszkén.
A fiú habozott egy pillanatig, aztán egy fújással eloltotta az összes gyertyát.
-Remélem, te sütötted Sally anyu - ölelte meg az asszonyt.
-Ki más - kérdezett vissza. - Másra sosem bíztam volna egyik gyerekem tortáját sem, mégha fogadott sem - suttogta Nico arcára téve a kezét. - Büszke vagyok rád, épp oly annyira mint az édesanyád. Erről semmi kétségem nincs.
-Köszönöm - sírta el magát Nico.
-Tudjuk, hogy utálod az ajándékokat, öcsisajt - karolta át szórakozottan a fiút, Percy. - De így illendő - mutatott egy közepes méretű becsomagolt dobozra az asztalon.
-És mégis mit tudsz te az illemről? - vágott vissza Nico.
-Feleselsz, fiatal ember? - kérdezte tettetett sértettséggel Percy.
-Ugye tudod, hogy valójában nyolcvankilenc éves vagyok? - húzta fel a szemöldökét Nico.
-Pofa be - ölelte még jobban magához Percy, majd az ajándék elé tolta.
Nico gyors mozdulattal letépte a csomagolást, aztán amint meglátta mit rejtett, hitetlenkedve felröhögött.
-Mitomágia? - kérdezte. - Ez most komoly?
-Ahelyett ami sajnos megsemmisült - mondta Percy. - Tudom, hogy még mindig szereted.
-Honnan? - sóhajtotta a fiú.
-Kettőt tippelhetsz - mondta Leo.
-Frank és Hazel - motyogta az orra alatt.
-Elkiabáltad magad a legutóbbi játék esten - tette fel a kezét Hazel. - Majd megtaníthatsz rá hogyan kell játszani.
-Köszönöm - suttogta.
-Na - tapsoltam. - Azt hiszem enni akartál.
-Igen - biccentett Nico, miközben Percy súgott neki még valamit, amit csak épp hogy elkaptam.
-Bianka büszke lenne arra, aki vagy. Tudom, hogy hiányzik.
Nico szomorúan előhúzott a zsebéből egy apró mitomágia figurát, amit messziről nem ismertem fel.
-Minden nap.