Olimposz Hősei fanfiction

1.Annabeth

Figyelem!
Az első pár fejezet folyamatos átírás alatt áll! Nagyon bénák lettek, nézzétek el nekem!

        Sosem hittem volna, hogy a tanév második napján már verekedésbe keveredem, és még csak nem is egy szörnnyel! Viszont az ember hírnevét is meg kell alapozni előbb vagy utóbb.
Szeptember elsején, szerdán hat félisten állt a Goode Középiskola lépcsőin arra várva, hogy az egyikőjük végre vegye a bátorságot és meginduljon. A legtöbbünk minimum egy éve nem lépett meg iskola területére (Jasont leszámítva, aki még életében nem járt rendes iskolában), sokkoló volt újra egy előtt lenni.
Annyi mindenen mentünk keresztül az elmúlt egy évben, hogy úgy döntöttünk, Kheiron mélységes egyetértésével, hogy ránk fér egy kis kóstoló a normál életből. Nico francia zombi sofőrje fuvaroz minket oda-vissza (sötétített ablakok) egy furgonban. Fogalmam sincs, hogy ez jó ötlet-e, de abban biztos vagyok, hogy ránk fér a pihenés. Habár jobb lenne ha Hazel, Frank és Reyna is velünk lehetne, ám nekik az Octavianus álltal hátrahagyott káoszt kell rendbe hozniuk.
Egy osztályba fogunk járni, Paul osztályába, a tizedik évfolyamban. Eleinte úgy volt, hogy Percyvel a tizenegyediket kezdjük idén, de mivel drága Hínáragy még az első fél évig sem jutott el a tavalyi évben, és én mindenképpen vele akarok éretségizni, bevállaltuk az ismétlést. {Riordan mester elszámolta magát az Olimposz vérében, Annabethék akkor még csak tizenegyedikbe mentek volna.} Emmellett nem rossz dolog, ha van egy felnőtt tanár aki tudja, kik vagyunk és min megyünk keresztül.
Nagyot sóhajtva indultam meg elsőként, a többiek pedig követtek engem.
Az épület meglehetősen nagy volt, szerteágazó folyosókk, négy külön épülettel és megannyi lépcsővel. Máshogy fogalmazva már a második kanyar után eltévedtünk.
-Bocsánat - állítottam meg egy lányt. Barna, egyik oldalt teljesen felnyirt haja, ugyancsak barna erősen kifestett szeme, orrpiercingje és fülltágítója ugyan nem, de barátságos mosolya, és az úszócsapat egyen pulcsija, azt sugalta, nem kell tőle tartani. - Meg tudnád mondani, hogy melle találjuk az igazgatóit? Teljesen eltévedtünk.
A lány már válaszolt volna, amikor hátrállt egy lépést és tetőtől-talpig felmért.
-Eskü azt hittem, a pasid van olyan úriember, hogy maga vezessen körbe az első napodon, Annabeth - mosolyodott el ravaszan.
Döbbenten hőköltem hátra.
-Ismerjük egymást? - kérdeztem.
-Te nem, de én rengeteget hallottam felőled - mondta, majd kezet nyújtott. - Jen vagyok, Percyvel egy csapatban vagyunk. Annyit mesélt rólad tavaly, hogy végül képet is kértem, mert tudni akartam ki csavarta el ennyire annak a majomnak a fejét - nevetett felszabadultan. - Egyszer felkent érted egy diákot a szekrényre.
-Oh, hát ezt jó tudni - mondtam zavartan.
-Az igazgatóit a folyosó végén balra találjátok, röktön mellette van a tanári és a porta is. Nem lehet eltéveszteni, de ha szeretnétek elkísérlek titeket - ajánlotta.
-Oh, nem köszönjük, ada már magunk is odatalálunk - utasítottam vissza.
-Ha te mondod - vont vállat. - De Percy hogy-hogy nincs veletek?
-Elutazott, holnap jön csak vissza - mondtam.
-És - vette suttogóra a formát - havá tűnt tavaly decemberben? A tanárok összehordtak valami uagyvaságot, aminek senki sem dőlt be. Sokan azt mondják javítóba került.
     Egy pillanatra haboztam, aztán csak elhúztam a számat.
-Nem tudom, mennyit mondhatok.
-Semmi baj, akkor majd holnap kifaggatom őt személyesen - vont vállat.

Jen navigálásának köszönhetően hamar eljutottunk az irodába. Szervusztok. Jó napot. Üdv a Goodeban. Örülünk, hogy itt lehetünk. Mi örülünk, hogy itt vagytok. És mégtöbb ilyesfajta mondat után, megkaptuk a szekrényink számát, az órarendet és a kedves -bár kicsit szórakozott - Mrs. Hethaway elmagyarázta az alapokat (aki válltott már sulit tudja, hogy megy ez). Amint végeztünk, elkisért minket a termünkig, mert állítása szerint, pont arra van órája (a könyveinket már korrábban, hogy ne kelljen egésznap cipelni őket, fölöslegesen, hisz ma még úgysem kellenek).
Az osztályhoz érve Mrs. Hethaway bekopogott, majd szinte azonnal benyitott. Ahogy ezt megtette, a benti hangzavar, azzonnal abbamaradt. Mindenki az ajtó irányába bámult, majd mikor beléptünk illedelmesen (vagy valami olyasmi) köszöntek a tanárnőnek, és érdeklődve mértek minket végig.
Az első ami feltűnt az az osztálylétszám volt. Alig nyolcan ültek a húsz férőhelyes teremben. Aztán megakadt a tekintetem a szoba túl oldalán vigyorgó Jenen és egyből megszerettem az osztályt. Paul kedvesen ránk mosolygott, majd felállva a helyéről üdvözölt minket.
-Mélyen tisztelt, tinenegyedik osztály, mivel a tavalyi éveben, sajnálatos módon, sokan átiratkoztak, ezért újonnan érkezett diákjainkat, külön kérésüknek eleget téve, ebben az osztályban helyezzük el. Hadd mutassam be őket. Ti pedig, ha hibázok, nyugodtan javítsatok ki - fordult az irányunkba az igazgatónő, majd sorban bemutatott minket. - Annabeth Chase, Leo Valdez, Jason Grace, Piper Mclean, Nico di Angelo, Will Solace és holnaptól Percy Jackson is, ebbe az osztályba fog járni.
     Percy nevét meghallva, mindenki sugdolózni kezdet. Néhány lány, alig bírta visszatartani a visítást (a barbie babák), volt aki a szemét forgatta, mások csak ledöbbentek. Úgy tünik Hínáragynak van hírneve a suliban. Mondjuk mit hittem? Hogy nem veszik észre? Bár valószínüleg a balhéival tűnt ki a legtöbbet.   
     Az elmúlt pár évben Percy reputációja minden Manhattani iskolába eljutott. A mai napig hall vissza történeteket a múltjából. Az "elrablása" és az édesanyja eltűnése mikor tizenkét éves volt nagy port kavart és ha rá kereser Percyre az interneten, akkor a második cikk erről fog szólna. Vagy épp a tizenhárom éves korában okozott robbanásról. Arról nem is beszélve, hogy tizennégy évesen a gólya napon ezt az iskolát is sikeresen lerombolta. Mit is mondtam korábban a hírnév megalapozásáról?
-Gyerekek! Nyugodjatok le! - korholta meg őket, Paul. - Köszönjük, igazgató asszony. Titeket pedig köszöntünk az osztályban.
     Miután Mrs. Hethaway elment, mi leültünk az ablak melletti padsorba. Konkrétan az egész oszlopban egy ember ült csak.
    A teremben nem sok különlegesség volt. Képzeljetek el, egy szokványos iskolai tantermet, kétszemélyes padok, összesen tíz, én egyedül foglaltam helyet az első padban, mellettem, holnaptól Percy fog ülni. Mögöttem Piper és Jason, majd Nico és Will, végül pedig Leo, aki egy vicces kinézetű fiú, mellett foglalt helyet. Ők szinte azonnal jóban lettek, elkapva néhány mondatot megállapíthatom, hogy ugyan olyan fárasztó humoruk van.
     Márcsak ez hiányzott, még egy Leo. Pedig pont elég volt őt és Percyt hallgatni nap, mint nap. Elhelyezkedve a székemben még egyszer körbenéztem. Érdekesnek ígérkezik ez az év. Lássuk mit tudunk kihazni belőle, és ki tudja, ha a Párkák is úgy akarják, talán még a világot sem kell majd megmentenünk.