Olimposz Hősei fanfiction

12.Leo

A hátra lévő út nyugalomban telt. Volt hogy órákig repültünk, de este mindig leszálltunk egy városban vagy erdőben. Útba esett Egyiptom, Oroszország (Olasz- és Görögországot nagy ívben elkerültük), Magyarország (legközelebb ide jövünk kajáért), Franciaország és még sorolhatnám. Szerencsére mindenhol volt időnk körül nézni, de két hosszú héttel később végre megérkeztünk Amerikába.
-Nézd! - mutattam előre, mire Kalüpszó közelebb csúszott (már amennyire ez fizikailag lehetséges volt). - Az ott van Long Island! Mindjárt a táborba érünk!
-Szerinted milyen arcot fognak vágni mikor meglátnak? - kérdezte.
-Döbbentett és Pipes valószínűleg meg fog ütni - húztam be a nyakam.
-Meg is érdemled!
Amennyire tudtam hátra fordultam.
-Te kinek az oldalán állsz?
-Meghaltál - mutat rá erre a nem elhanyagolható tényre.
-Jogos.
A tábor felé érve köröztünk kettőt. Gyerekek kezdtek el gyülemleni alattunk. Kiáltoztak, hitetlenkedtek, örültek. Az eperföldek mellett szálltunk le.
-LEO! - ugrott rám valaki amint pekászálódtam Festusról. Piper majd' kiszorította belőlem a levegőt. Hírtelen eltolt magától és a karomba bokszolt. - Hogy a jó büdös fenébe képzelted, hogy fogod mgad és meghalsz?!
-Elnézést Szépség Királynő. Te is hiányoztál - nevettem fel, mire a lány dühe semmivé foszlott.
-Leo! - ölelt meg Jason is. - Ne hozd ránk mégegyszer így a frászt! Rendben?
-Hááát nem igérek semmit - húztam el a számat mire kaptam még egy ütést Pipertől.
-Tényleg olyanok mint amilyennek elmesélted őket - ölelt át Kalüpszó.
-Ő.... csak nem? - kérdezte Jason.
-Kalüpszó? - lépett mellénk Percy. A tömeg idegesen zsizsegett. A mellettem álló szépség mosolyogva lépett a döbbent fiú mellé és megölelte.
-Örülök, hogy újra látlak - engedte el.
-Én is - motyogta a srác.
-Ő bizonyára Annabeth - ölelte meg őt is.
-Te meg a lány aki elátkozott - mondta Annabeth kelletlenül és egy kis nehezteléssel a hangjában.
-Oh, igen - jött zavarba azonnal Kalüpszó. - Azért bocsánat. A pasid kiakasztott.
-Hé! - kiáltotta az említett.
Annabeth csípőre tette a kezét.
-Hát igen. Szokása.
-Tudtad, hogy beszél álmában? - kérdezte a barátnőm. - Amikor nálam volt csak rólad beszélt. Annabeth így, Annabeth úgy, ilyen gyönyörű vagy, olyan okos, be nem állt a szája.
-Tényleg? - kérdezte egy kárörvendő mosollyal az arcán Annabeth.
Percy az égre emelte tekintetét.
-Remek mostmár hárman vannak!
-Jut eszembe be kell mutassalak Rachelnek! Kedvelnétek egymást - mondta Annabeth.
-Kellett nekem megszólalni - motyogta Percy, körölöttünk mindenki élvezettel nézte a srác égetését. - Én a a Kenuzó-tó fenekén leszek ha valaki keresne - ezzel megindult az említett irányba.
-Óóó a nagy hős elmenekül egy kis szivatás elől? - folytatta a cukkolást Kalüpszó, majd lepacsizott Annabethszel.
-Nem fura ez neked? - kérdezte a lány.
-Ha ő nincs talán sosem találkozom Leóval, szóval hálával tartozom neki, meg tudom, hogy próbált segíteni, de azért megérdemli a szivatást.
-Miért nem vagy halott? - állt mellénk Nico, homlokát ráncolva.
-Di Angelo azt szertné mondani, hogy mennyire örül a viszont látásra, de meg szeretné érdeklődni, megis hogyan éltél túl egy akkora robbanást - korrigált Will Solace, Apollón fia. Ők mióta vannak jóban?
-Nem, azt akarom tudni miért nem halott - vágta rá a fiú.
Will beletörődőn sóhajtott.
-El kell beszélgetnünk a finomkodásról és illemről.
-Előbb meg akarom tudni miért nem halott!
-Nico! - szólt rá Jason, majd felém fordult. - De tényleg Leo. Ki adta be neked az elixirt?
-Szerinted? - kérdeztem vissza, és megütögettem Festus hátát.
-Istenek! Te csodálatos sárkány! - örvendezett Piper és átölelte Fastust. - Te vagy a legjobb.
-Nyekk-nyekk!
-Fastus üzeni: köszi.
-Ma extra adag jalapenos motorolajat kapsz! - igérte meg a lány.
Hírtelen Jake Mason furakodott előre a tömegben.
-Leo! El sem hiszem! - az összes testvérem körbe zárt és boldog mosollyal az arcukon üdvözöltek.
-Jake! Alig ismerlek meg gipsz nélkül - ámuldoztam.
-Hát igen - biccentett. - Sokáig nem találkoztunk.
-Nyssa, te viszont semmit nem változtál - fogtam kezet a nővéremmel.
-Te mintha kisebb lettél volna.
-Nagyon vicces! Harley! Te nagyra nőtt kilenc éves hogy s mint?
-Leo! - ölelt át. - Jó az élők között tudni.
Mindeki körbe ugrált, aztán megjelent Kheiron és mindenkit elhesegetett.
-Leo Valdez! Üdv itthon - köszöntött. - Látom vendéget is hoztál. Kalüpszó.
-Kheiron - mosolyogtak egymásra.
-A Nagyházban örömmel várunk - biztosította a lányt. - Leo majd körbe vezet.
-Ennek a feladatnak neki is látnék - jelentettem ki. - Meg kell mutatnom a Kilences Bunkert! - indultam meg.
-Állj! - kiáltotta Jake. - Előtte is visszaadnám a Bungaló Vezetői címet.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá.
-Na menj te kaszanova! - lökött meg.

Az elkövetkezendő napok fantasztikusan teltek. Kalüpszó belerázódott az itteni életbe, jóban lett a tetvéreimmel, akik ámuldoztak attól, amilyen gyorsan tanul. A műhelyben remekül dolgozik, ért az áramkörökhöz, kalapál, hegeszt, fúr. Úgy érzem napról-napra egyre jobban beleszeretek.
A római barátaink az érkezésem napján látogattak meg minket először. Hazel amint meglátott elsírta magát és jó szorosan megölelt. Frankből kivételesen nem jött elő a féltékeny énje ő is boldogan üdvözölt. Szerintem már beletörődött a Hazel és köztem lébő kapcsolatba, bármi is legyen az. Azt hiszem kezd megkedvelni. Reyna megbocsátotta a Jupiter Tábor elleni támadást úgy-ahogy. Bár lehet egy kicsit még neheztel. Na mindegy.
Ma egy hete, hogy megérkeztünk a táborba. Pár nap és kezdődik a suli. Kalüpszót még nem akarom a mélyvízbe dobni, ezért nem fog velünk bejárni, hiába mondta, hogy szívesen jön.
     Reggel nyolc óra lehet, mikor kiáltozásra leszek figyelmes. Gyorsan felmegyek a hálórészeből és az ágyamról legurulva elhagyom a bungallót. Már órák óta fent vagyok csak nem volt kedvem kimenni.
-Mi folyik itt - rohanok oda Kalüpszóhoz.
-Annabeth nem volt a bungalójában és most sehol nem találjuk - mondta idegesen. Annabeth testvérei aggodalmasan szaladgálnak fel-alá néhányan viszont mellettünk állva gondolkodnak.
-Percynek szóltatok? - kérdeztem.
-Még nem mertünk - mondta Michel. - Nem akartuk kiakasztani.
-És nála már néztétek? - húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem, kizárt, hogy Annabeth megszegné a szabályokat - rázta a fejét a lány egyik huga.
-Nem mesélték, hogy Annabeth egyszer kirángatta Percyt a kabinjából, hogy az istálóban töltsenek kettesben egy kis időt? - kérdezte a hírtelen mellettem megjelenő Piper, akit Jason követett. A körülöttem állók ledöbbentek, majd a Poszeidon Bungalló felé vették az irányt.
    Én értem oda először és én is rontottam be a a házba. Az egyik ágyon Annaberh Percyt átkarolva aludt a fal mellett.
-Istenek, de aranyosak! - suttogta Kalüpszó.
-Legalább ruhában vannak - motyogta valaki hátulról.
-ITT MEG MÉGIS MI FOLYIK? - gurult be kerekesszékével Kheiron. Amint meglátta mit nézünk ledöbbent. Mondani akart valamit, de nem tudta elkezdeni, mert Percy mintha kidobta volna az ágy, pattant fel. A szobában lévő medenceszerüségből víz csapott fel, elárasztva mindent. Percy lepattintotta a kupakot a tolláról, amit eddig a kezén szorongatott. Ha Jason nem lett volna elég gyors, a srác valószínűleg felnyársalt volna valakit. Jason feldobta érméjét a levegőbe (Tyson csinált neki egy újjat amint megtudta, hogy a fiúnak nemrég volt a születésnapja), és kivédte a csapást.
-Percy! - kiáltotta. - Mit csinálsz?
     A fiúnak a tekintetéből félelem sugárzott, mögötte az ágyon térdelve Annabeth drakón kardját szorongatta, ugyan olyan ijedt volt mint a Percy, aki amint realizálta, hol van és mit csinál, leengette kardját és bizonytalan léptekkel elhátrállt.
-Sajnálom. Sajnálom - motyogta, majd lerogyott az ágyára. Annabeth azonnal átölelte kedvesét. Még sosem láttam őket ilyennek.
-Gyermekem - lágyult el Kheiron tekintete mikor kérdőre vonta Annabeth. - Mit keresel te itt.
     A lány bűbánóan hajtotta le fejét.
-Én csak..... - sóhajtott egyet - féltem és nem tudtam aludni.
    Mind kettőjük arca beesett volt, szemük alatt inkább voltak bőröndök mint táskák. Fáradtak voltak, de baromira.
-Már nem azért, de borzalmasan néztek ki - jegyeztem meg.
-Tudjuk mi azt nélküled is - mondta Percy.
-Mikor pihentétek ki magatokat utoljára? - kérdezte Kheiron.
-Jól vagyunk - vágta rá Annabeth.
-Frászt - szólt Piper. - Ez már nem állapot! Muszáj aludnotok.
-De hogy ha nem tudunk? - csattant fel Percy, amit azonnal meg is bánt. - Bocsánat.
-Én talán segíthetek - lépett elő Kalüpszó. - Ismerek egy varázslatot. Addig fogtok aludni míg fizikailag és szellemileg is ki nem pihenitek magatokat és az álmoktól sem kell félnetek.
-Nem tudom... - akadékoskodott Annabeth. - Dolgunk van, edzenünk kell....
-Nem - szólt közbe Kheiron. - Felmentelek a kötelezetségeitek alól, most az a legfontosabb, hogy kipihenjétek magatokat. És ne fáradozz a bungalódba való visszamászással, maradj csak kedvesem, de ez egy kivételes alkalom, mert megérdemlitek azok után amit átéltetek. Utána visszatérsz a saját ágyadba! Megértetted? - nézett szigorúan mégis aggodalmasan az öreg krntaur.
-Igen Kheiron - mosolyodott el a lány.
-De biztos, hogy ez jó... - Percy nem tudta befejezni a kérdéstmert Kalüpszó énekelni kezdett. Pár percel később már mindkettem békésen hortyogtak egymás karjaiban.
-Kheiron - kezdte Will. - Nico is ugyanígy van, nem lehetne.....
-Dehogy nem - vágott közbe a kentaur. - Kalüpszó megtennéd, hogy Nicónak is énekelsz? - a lány azonnal bólintott. - Köszönöm. Will gondoskodj arról, hogy Nico biztosan kipihenje magát.
-Rendben.
      Miután Kalüpszó végzett a Hádész Bungallóban, a nap hátra lévő részét együtt töltöttük a Kilences Bunkerban."