Olimposz Hősei fanfiction

13.Jason

     Arra gondoltam, hogy aki akar írhatna kritikát a könyvemről én pedig azt lerakom a tartalomhoz, a felhasználó nevet feltüntetve. De csak ha szeretnétek. Előre is köszi a véleményeket, legyen ott rossz is, kérlek.
Puszi, Hesztia❤️

     El sem tudjátok képzelni azt az örömöt, amit a halottnak hitt barátom viszontlátásánál éreztem. Olyan szorosan öleltem meg, hogy szegény srác majdnem összeroppant. Mikor Leo újdonsült barátnőjével, kéz a kézben indultak el körbe nézni, Piperrel azon nyomban rohantunk Íris üzenetet küldeni Frankéknek. Kevesebb mint egy óra alatt ideértek. Amikor Hazel meglátta Leót sírva ugrott a nyakába. Frank mind a kettőt egy nagy maci öleléssel emelte meg.
-Most jöttem vissza a halálból és ti már meg is akartok ölni? - hitetlenkedett a fiú. - Megfojtotok! Franket még meg is érteném, na de te is Hazel? Azt hittem jóban vagyunk!
-Ugyan olyan hülye, mint amilyen volt - fújta ki magát Frank. - Megnyugodtam.
Reyna csak megpaskolta Leo hátát.
-Jó újra látni. És ne félj a Tizenkettedik Légió nevében hivatalosan is megbocsátunk, azért mert rá támadtad a táborunkra.
-Az nem is én.....
-Ne vitatkozz! - vágott a fiú szavába Reyna. Leo nevetve ölelte meg a lányt.
-Srácok - lépett hátrébb Leo és átölelte barátnője vállát. - Hadd mutassam be nektek.....
-Kalüpszó! - ölelte át a lányt Hazel. - Felismerlek a rajzról amit Leonak csináltam. Annyit mesélt már rólad! Örülök, hogy megismerhetlek!
-Szintúgy - ölelte vissza a lány. - Leo mindannyiótokról rengeteget mesélt. Alig várom, hogy elmeséljétek a kalandjaitokat.
-Leo nem tette meg? - ráncoltam a homlokom.
-De - vágta rá a lány. - Viszont majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy a saját szerepét egy kicsit felnagyította a történetekben.
-Alig pár hete találkoztatok és máris sikerült kiismerned - nézett rá elismerően Piper.
Kalüpszó csak vállat vont.
Az elkövetkezendő egy hét azzal telt, hogy körbe ugráltuk Leoékat. Kalüpszó hamar belerázódott a tábori életbe, csodák-csodájára Annabethszel is jól kijött. Percy és közte eleinte volt egy kis feszültség, de mind a ketten hamar feloldódtak.
      Egy héttel Leoék érkezése után, történt az incidens a Poszeidon Bungalóban. Azt a félelmet amit az arcukon láttam sosem felejtem el. Még én is megijedtem, és alig bírtam kivédeni Percy csapását. Szerencse, hogy Tyson szülinapom alkalmából készített nekem egy másik érmét. Azt mondta semmiség volt, de akkor is szörnyen hálás voltam neki érte.
      Percyék három napig húzták a lóbőrt, Nico négyig. Ez alatt az idő alatt én az istenek tiszteletére kezdtem el templomokat és bungalókat építeni, mindkét táborban. Nehéz volt mindent elitézni, de sokat segített, hogy Piper végig mellettem állt. Minden este kiültünk a bungallóm tetejére és csak beszélgettünk, élveztük a csendet.
     Akkor mikor Nico felébredt, már mindenki nekilátott az ebédnek. Egymagam ültem az asztalomnál, akárcsak Percy.
    Egyszer csak Nico és Will jelent meg. Kézenfogva sétálltak el Nico asztalához. Minden tekintet rájuk szegeződött, sokan sutyorogni kezdtek. Will megcsókolta Nicót, majd leült a testvérei közé. Senki nem mozdult. A tekintetem találkozott Percyével, mire egyszerre kiáltottunk fel:
-Na végre már!
    Apollón gyerekei lepacsiztak Willel. Piper és Leo értetlenül forgolódtak, a barátnőm nagyon csúnyán nézett rám, de mikor Nico felé biccentettem azonnal leesett neki miért nem mondtam semmit. Olvas a gondolataimban, ez aranyos. Kheiron és Mr. D. csak összenézett, majd vállat vonva tovább ettek. Az ókorban ez normálisnak számított, ez a közé a kevés dolog közé tartozik ami jobb volt akkor mint most.
     Ebéd után Percyvel sikerült elkapnunk Willt. Két oldalról átkaroltuk és elráncigáltuk Nico mellöl.
-Ne már srácok! - kiáltott utánunk a fiú.
-Egy perc és visszaadjuk neked ne aggódj! - szólt vissza Percy, aztan Willre nézett. - Figyelj rám jól William!
-Ne hívj így - kérte a fiú.
-Ne szakítsd félbe Wiliam! - róttam meg szegény srácot.
-Köszi tesó - mondta Percy. - Na szóval William, mondd csak el nekünk mi a terved az öcsénkkel.
-Kevesebb mint egy órája járunk - ráncolta a homlokát Will.
-Ez nem válasz a kérdésre, William! - vágtam rá.
-A terveim tőle függnek, attól, hogy ő mit akar. Én szeretném megismerni, szeretném, hogy működjön a kapcsolatunk.
-Helyes válasz - biccentett Percy.
-Gondolom sejted, hogyha megbántod kinyírunk, ugye? - kérdeztem.
-Miért bántanám meg? - kérdezett vissza Will. - Ugye tudjátok, hogy én is a barátotok vagyok.
-Persze William, de Nico a mi kisöcsénk, de nem is tőlünk kell igazán félned, hanem Raynától. Ő is testvéreként szereti Nicót - mondtam, mire Percy helyeslően bólogatott.
-Oké, idefigyeljetek - lökte le magáról a kezeinket Will. - Nem akarom megbántani Nicót, kedvelem, jobban mint azt ő sejti. Nem tudom miért, de vele boldog vagyok, és úgy érzem ő is velem. Szóval nem kell megfenyegetnetek - nézett ránk határozottan.
     Összenéztem Percyvel és egyszerre bólintottunk.
-Rendben, ezt akartuk hallani - mondta Percy. - Visszamehetsz a szívszerelmedhez!
-Köszönöm - ment el mellettünk a srác.
-Ugye leesett neki, hogy most bevallotta, hogy beleszeretett Nicoba nem csak kedveli? - kérdeztem ahogy Will egyre távolodó alakját néztük. A srác hírtelen megtorpant, és még hátulról is láttam mennyire zavarba jött.
-Igen szerintem rájött - nézett rám Percy elégedetten. - Egy ideig szivatni fogjuk őket, ugye?
-Ez a dolgunk - összeütötte az öklét az enyémmel, majd elindult megkeresni Leot, azt mondta szivességet akar tőle kérni, vagy mi.

     Na de térjünk is vissza a jelenbe.
     Szombat óta a foci csapat válógatójára készülök. Elkövettem azt a hibát, hogy megkértem Pipert legyen az edzőm. Ez a lány kegyetlen tud lenni ha akar, arról nem is beszélve, hogy imádja ezt a sportot. Azt mondta ez volt az a kevés dolog egyike amit az apjával közösen imádtak. Mindig bezsongva várták a football szezont, együtt ültek a kanapén és a Tv-t bámulták, mint egy normális család. Azt leszámítva, hogy néha akár a csapatok játékosaival is találkozhattak. A lány nagyon komolyan veszi a képzésemet, most épp a hátamon csüng, a lábát a derekamon átvetve, a karjaival pedig a vállamba kapaszkodva, miközben én húzóckodom. Ő pedig a foci szabályait mondatja fel velem.
-Pipes, szerelmem, nem hagyhatnánk abba mára? - kérdeztem, miközben a levegőt kapkodtam. - Egy iskolai csapat válogatójára készülök nem a Super Bowlra.
-Jó - mondta kelletlenül Piper. - De holnap lesz a nagy nap. Helyetted is izgulok - szállt le rólam. - Jövőhéten bemutatnálak apámnak.
     Majdnem kiköptem a vizet amit épp ittam.
-De hát már találkoztam vele - próbáltam megúszni, pedig tudtam mire gondol.
-Arra gondolsz mikor kimentettük egy óriás fogságából, miután hetekig kínozta? Amikor repülőgépre raktam, hogy biztonságban legyen közvetlen előtte pedig megitattam vele egy bájitalt ami kitörölte az emlékeit, emiatt azt sem tudja ki is vagy? - kérdezte, én meg elhúztam a számat. Ott a pont. - Szeretném ha jóban lennétek.
-Kívánságod számomra parancs - hajoltam meg előtte, mire nevetve bokszolt bele a karomba.
-Pofa be, Sziporka! És nyomás zuhanyozni!
-Jössz velem? - kérdeztem, bosszúból a Sziporka miatt. Azt értem el amire számítottam. Piper a füléig vörösödött. Nevetve indultam a bungallóm felé.
-Jason Grace! Holnap hajnalban kelsz! - fenyegetett, de tudtam, hogy úgysem kel fel hajnalban csakhogy engem szivasson.

Amikor nem tudod, hogyan folytasd a részt, de van egy forgós széked:
-Víííííí. Vííííí. Vííííííí.
*Megpróbál komolyan írni valamit, forgolódás helyett.*
-Ennek így semmi értelme. *Lefejeli az asztalt, mert elrontott valamit.*
*Kitörli az egészet.*
-Víííííí. Víííííí. *Bebassza a könyökét, inkább folytatja a munkát.*
-Ezt így kell írni?
*A szülei és nővére nincs otthon, ezért teli tüdőből énekli az éppen aktuális számot.*
-Víííííí. Víííííí. Víííííííí. *A macska az ablakban ül és úgy bámulja a lányt mintha az hülye lenne és valahol ebben igaza is van.*
-Ne nézz rám így! Én adok neked kaját hajnalok hajnalán!
-Maúúúú!
-Kérdeztem a véleményed? *A macska elmegy.*
*Elégedett biccentés*
-Én is így gondoltam.