Olimposz Hősei fanfiction

24.Frank

Mint lehet észrevettétek végre valahára elkezdtem kijavítani a könyvem első fejezeteit. Ha jól rémlik szinte semmit sem hagytam meg az eredeti szövegből, újra olvashatjátok, de valójában nem változtat a történeten, csak máshogy fogalmaztam meg. Még ma is belepirulok abba a borzalomba amit akkor régen összehoztam. Nagyon örülök, hogy képes voltam kijavítani. De még mindig van pár rész amin dolgoznom kell, szóval ha random le és felkerülnek a részek, akkor ne lepődjetek meg.
Puszi, Hesztia❤️

   Ma a legérdekesebb dolog történt velünk ebédnél. Nevezhetjük karácsonyi csodának is.
-Khm - köszörülte meg valaki a torkát mögöttem.
-Hölgyeim - köszönt Percy gyanakodva.
    Kim összeszorított szájjal állt előttünk három barátnője társaságában.
-Miben segíthetünk? - kérdeztem.
Juliet finoman oldalba könyökölte barátnőjét.
-Szeretnék bocsánatot kérni a korábbi viselkedésemért. Nem érdemeltétek meg, hogy egy utolsó köcsög, seggfejként bánjak veletek, külön bocsánat a homofób megjegyzésekért - nézett zavartan Will és Nico irányába. - Most már belátom, hogy mennyire illetlenül és tiszteletlenül viselkedtem. Ezentúl megígérem, hogy mostantól sokkal kedvesebben fogok viselkedni.
Teljes sokkban ültünk kemény két percig, mikor Reyna elővette a leghivatalosabb hangját.
-Elfogadjuk a bocsánat kérésedet - mondta egy kicsit még mindig gyanakodva.
-Emellett szeretnélek titeket meghívni a kará...
-Khm - szólt közbe Sam.
-.... Az ünnepi bulimra, amit most pénteken rendezek. Az egész suli ott lesz.
    Na ekkor már tágra nyílt szemekkel meredtünk a négy fős társaságra.
    Annabeth szedte össze magát a leghamarabb.
-Értékeljük az ajánlatot, de a legtöbbünk péntekre már vagy nem lesz a városban, ha nem az országban vagy a tábori szabályok miatt nem vehet részt a bulidon - mondta.
-Tábori? - lepődött meg Hannah.
-Ott élünk, hosszú sztori, de ha nem érünk vissza takarodóra, a hárpiák felfalnak minket - mondta Will.
    Kim elkuncogta magát.
-Ja, a hárpiáktól tényleg tartani kell - igazított a helyére egy kósza tincset. - De.... Ha tudnátok.... Akkor szívesen eljönnétek? - kérdezte zavartan. - Persze megértem a szabályok meg minden nem is azért kérdem csak hát....
-Kim - szólt közbe Percy. - Szívesen mennénk. Őszintén.
    Kim arcára kiült a meghatottság és a szégyen egyaránt. Hónapokon át egy seggfej volt velünk, mi pedig kedvesen szóltunk hozzá.
-Köszönöm - nézett végig az asztalunkon. - Nos, ez esettben találkozunk órán. Nekem még van egy pár száz diák akitől bocsánatot kell kérnem. Sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntünk vissza szinkronban.
    Még egy ideig néztük ahogy Kim és a barátnői asztalról asztalra járnak és mindenki elnézését kérik. Voltak akik hozzánk hasonlóan kedvesen elfogadják a békét, és voltak akik maradtak inkább a hideg háborúban, ilyenkor a lányok csalódottan ám megértően bólogattak majd tovább mentek a következő társasághoz.
   Visszafordulva a helyemen észrevettem, hogy Leo gyanakodva méregeti a tálcáját, meg-meg emelve a poharát vagy a tányérját, hogy beleszagoljon.
-Minden rendben? - kérdeztem.
-Azon tanakodom melyiket mérgezték meg - motyogta. - Mert ha egyiket sem, akkor elkezdem megkérdőjelezni az elmeállapotomat.
-Leo - tette a vállára a kezét Hazel, átnyúlva Jasonon. - Mi már hónapok óta megkérdőjelezzük ezt.
    Az asztalunknál kitörő röhögésre az egész ebédlő felénk fordult.
    A legtöbben azon gondolkodtak, vajon min nevetünk, mások irigykedve méregettek minket, voltak akik nem is törődve velünk azonnal visszafordultak a saját témájukhoz és olyanok is akadtak akik mosolyogva megcsóválták a fejüket.
   Az iskolában mindig is vegyes véleménnyel lesznek rólunk, ezen nem fogunk tudni változtatni. Azt mondják a legjobb nem törődni vele, de mindenki tudja, ez van hogy lehetetlen. Mert vannak határok, csak az a kérdés ki melyiket feszegeti.

     A téli szünet olyan hamar elment mint ahogy érkezett.
    Hazel ígéretéhez híven elvitte Ariont a tengerek mélyi sellő iskolába, hogy találkozhassanak vele a halpónik.
    Én és Reyna egész végig robotoltunk. Edzéseket vezettünk, játékokon bíráskodtunk, vagy éppen tárgyalásokon. De természetesen a családunkra is időt kellett szakítanunk. Reyna elment három napra a nővéréhez, az Amazonok főhadiszállására. Nekem maradnom kellett, de Peter és a Vének Tanácsa rengeteget segített.
   Jason elment Thalia utolsó tartózkodási helyére, hogy meglepje a születésnapján, ami persze sikerült is neki. A lányt végül Írisz-üzenettel, amolyan konferencia hívás stílusban köszöntöttük fel, kemény punkhoz képest eléggé meghatódott.
    Piper az apjához utazott haza. Arra fele még decemberben is meg lehet sülni, szóval kiélvezték azt a pár órát amit együtt tölthettek és lementek szörfözni.
   Mi, akik itt maradtunk, összegyűltünk ünnepelni a Jackson rezidencián. Sally anyu csinált vagy hatvan féle kaját köztük csontváz alakú mézeskalács figurákat Niconak. És bevallom engem is elfogott a hangulat, mert nem bírtam ki, hogy ne változzak rénszarvassá..... Nem tudom hol húzódik Sally és Paul tűrő határa, de úgy tűnik eddig még nem feszegettük túlzottan.

    Jelenleg december 27-e van. Mára már mindenki hazatért, így gondoltuk leugrunk a Félvér Táborba korcsolyázni a befagyott (-ra állított) tóra.
-Ááá - sikított egy aprót Kalüpszó mikor (az elmúlt tíz percben hatodjára) elvesztette az egyensúlyát és ha Percy nem kapja el a karját elesett volna. - Kösz.
   Percy röhögve látta el egy pár jó tanáccsal, miközben Leo ugyan akkora érdeklődéssel hallgatta, mivel hogy ő sem volt a legjobb koris. Ahogy Hazel, Piper, Jason, Nico és Reyna sem. Én, Annabeth, Will és Percy igyekeztünk segíteni nekik ahol csak tudunk, de egyszerre figyelni mindenkire nem olyan egyszerű. És.... Eléggé le voltam foglalva azzal, hogy elverjem Connorékat hokiban.
-Hogy a fenébe csinálod ezt? - kérdezte Hazel, ismét a jégen ülve.
   Odacsúsztam hozzá és felsegítettem, majd intettem az Ellolop fivéreknek, hogy várjanak egy percet.
-Canada-i vagyok - jegyeztem meg. - Nálunk ez a suliban is tanítják és szégyen ha nem vagy jó benne, vagy nem tudod kívülről a csapatokat.
-Miért?
-Mert.... Fogalmam sincs, miért sértés valakinek ha valaki más nem látta a kedvenc filmjét?
-Jogos - biccentett. - Te mit adsz Niconak a szülinapjára?
-Az még egy hónap - néztem rá értetlenül.
-Tudom, de.... Olyan sok mindenen ment keresztül....
    Magamban igazat kellett adnom neki. Nico valóban sokat szenvedett és az egész előbújás dolog sem segített a helyzetén. Valóban megérdemli hogy a tizen....negyedik? Kilencvenedik? Születésnapja remekül telne.
-És mi lenne, ha....

Beszélgetés köztem és az apám között:
-Kettes lett a fizika tzm!
-És ennek azért örülsz mert....?
-Egyedül írtam.
-Azt hogy csináltad?