Olimposz Hősei fanfiction

4.Percy

A tervem egészen jól halad. Már mindent leszerveztem. Csak egy dolog maradt hátra. Leszálltam a ház mögött, Fekete Pétert gondosan elrejtettem, majd a bejárati ajtóhoz lépve bekopogtam.
-Percy! Mi járatban erre? Annabeth is jött veled? - kérdezte a nő.
-Nem Mrs.Chase, egyedül jöttem. Itthon van a férje? Beszélnem kéne magukkal - siettettem, hamarosan indulnom kell apámhoz.
-Talán valami baj van? - aggodalmaskodott azonnal. Kedves nő, mostmár Annabethszel is jóban vannak.
-Nem dehogy - nyugtattam meg. Bólintva beengedett a házba. A férjét a konyhában találtuk meg.
-Percy! Hát te? Annabeth is...?
-Nem ő nincs itt, de ami azt illeti, róla lenne szó - vakargattam a tarkómat.
-Baj van?
-Nem. Csak.....- megköszörűltem a torkomat és mélylélegzetett véve kimondtam. - Meg szeretném kérni a lánya kezét - Mrs.Chase kishíjján belefulladt a kávéjába. - Az áldását szeretném kérni.
-Húú, öhm...nem vagytok ti még fiatalok? -akadékoskodott.
-Nem, és nem hiszem, hogy Annabeth, ha igent mond.....
-Ó biztosan igent mond - vágta rá a nő hevesen bólogatva. Elnevettem magam.
-Ez megnyugtató. Szóval, nem hiszem, hogy a közeljövőben akarná megtartani az esküvőt, én csak szeretném, ha tudná, hogy mennyit jelent nekem, mert én nélküle, már nem tudok, és nem is akarok élni - válaszoltam.
-Komolyan el akarod venni a lányomat? - nézett mélyen a szemembe.
-A sztüxre esküszöm, hogy komolyan gondolom! - jelentettem ki. Mennydörgés igazolta szavaimat.
-Nos ez esetben, megkapod az áldásom - nyújtott kezet a férfi, amit el is fogadtam. - De ha megbántod, nem érdekel ki vagy, nem érdekel miket tettél, levadászlak - fenyegetett. Vagyis próbálkozott.
-Nem akarom megsérteni uram, de ha megbántom Annabetht, ami nem áll szándékomban, akkor ő előbb nyír ki, és tőle valamivel jobban félek - húztam el a számat. Mind a kettőjükből kitört a nevetés.
-Jogos, és érthető - bólintott. - Maradsz ebédre, fiam? - invitált.
-Köszönöm uram, de már indulnom kell, apám elvárja, hogy megjelenjek egy bulin, az egyik barátjának van szülinapja, és nem, fogalmam sincs miért kell mennem - ráztam meg a fejem.
-Rendben. Akkor kikísérlek - indultunk el az ajtó irányába. - De egy jó tanács az életben maradáshoz - állított meg miután kiléptem.
-Igen? - néztem rá furán.
-Kérj engedélyt Athénétól is - tanácsolta.
-Tervben van - sóhajtottam. - Halott ember vagyok, igaz?
-Minden bizonnyal - veregetett hátba.
-Sejtettem, de egy próbát megér. - vontam vállat. - Viszlát!
-Szervusz Percy. Sok sikert!

A bulit nem részletezném. Az érdekes dolog, akkor történt miután haza értem másnap délután. Minden rendben ment, egész addig amíg el nem nyomott az álom. Kivételesen nem rémálmom volt. Athéné allt előttem.
-Percy! Hallottam, hogy beszélni szeretnél velem - mondta. Térdre borultam.
-Igen, úrnőm! Szeretném megkérni a lánya kezét! - jelentettem ki.
-Látom te is tudsz tisztelet tudóan viselkedni!
Miért szeretnéd elvenni Annabetht? - kérdezte.
-Mert mindennél jobban szeretem. Vele akarom leélni az életem, és nem tudok várni, azt akarom, hogy tudja mennyit jelent nekem.
Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Mondhatják hogy korai, nem vagyunk elég felelősség teljesek. Nem érdekel. Őszintén szólva az sem érdekel, ha nem ad engedélyt - vallottam be.
-Tudom. Viszont, azt is tudom, hogy Annabeth valamilyen számomra érthetetlen okból kifolyólag szeret - forgatta meg a szemét. Ennél szebb mondatot még életemben nem kaptam tőle. - Bármennyire is utálom az apádat, a legbölcsebb döntés amit hozhatok az ha megadom az engedélyt.
-Most legszivesebben megölelném, de féltem az életem, szóval inkább csak annyit mondok, hogy köszönöm - álltam fel.
-Ha megbántod!
-Annabeth öl meg, utána ön ráveszi Hádészt, hogy évezredeken át Justin Biebert kelljen hallgassak - vázoltam fel az elméletem.
-Pontosan - bólintott. - Ha szerencséd van.
-Nem fogom megbántani. Inkább végzek magammal minthogy valaha is ilyet tegyek.
-Helyes! Viszlát Percy! - csettintett egyet mire felriadtam. Az órámra nézve rájöttem, hogy pont most kéne kelnem. Ezt biztos kiszámolta.
Felöltöztem, a konyhába lépve csókot nyomtam anyám arcára. Hasa még alig gömbölyödött. Még van hét hónap a kishugom születéséig.
-Csináltam kék palacsintát! - jelentette ki de ekkor észre vette, hogy én már a másodikat eszem. - Még mindig nem tudom, hogy csinálod.
-Gyakorlat teszi a mestert - mondtam teli szájjal. - Paul már elment?
-Igen, van nulladikja - bólintott.
-De ez még csak a második nap!
-Attól még meg kell tartania az óráit - vont vállat. - Nem kéne indulnod?
-De! - gyorsan elmostam a tányért, hogy anyának ne kelljen ezzel is foglalkoznia. Elköszöntem tőle, majd el is indultam. Gördeszkával mentem a suliig, meg sem állva a lépcsőkig, ahol a barátaim vártak.
      Gyors üdvözlés után pedig kezdődhetett a nap.
Az órák egyhangúan teltek, a tanárok és a barátaim is az eltünésem felöl érdeklődtek, de én csak tereltem a témát. Ez a csel ebédszünetig vált be.
Mikor már befejeztük az ebédet Matt és a bandája, utunkat állták. A srác a kosárcsapat kapitánya, de hülyébb mint a Minotaurusz. Már háromszor bukott, így most egy évfolyamba járunk. Szerintem a diákokba be van építve egy ,,ebből bunyó lesz" detektor, mert mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Jackson! Jó újra látni! - unottan néztem rá.
-Mit akarsz, Hethaway?
-Most már köszönni sem lehet? - vágott sértett arcot. - Szóval ő a barátnőd, már kezdtem azt hinni hogy csak kitaláltad. Csinos, már egy szőke libához képest - le akartam ütni azt a barmot, de Annabeth megfogta a kezem.
-Nyugi, ez csak egy halandó - suttogta. - Nem éri meg energiát pazarolni rá.
-Mi van? Csak nem ő hordja a nadrágot? Úgy táncolsz, ahogy fűtyül? - röhögött.
-Hidd el, hogy Annabetht nem kell megvédenem. Igazából néha engem kell megvédeni tőle - gondolkodtam hangosan.
-Elég ijesztő tud lenni ha akar.
-Na persze - hitetlenkedett. - Tök jó, hogy még két évig élvezhetjük egymás társaságát! De mond már el, milyen volt a javító?
-A mi? - most komolyan ezt találták ki?
-Ne játszadozz Jackson! Mond csak el mit csináltál! - követelőzött. - Mindenki tudni akarja! Talán betörés? Vagy....
-Nem voltam javítóban! Mégis honnan szedtétek ezt a marhaságot? - akadtam ki.
-Miért akkor hol voltál?
-Apámmal - tudtam, hogy addig nem szállnak le rólam amíg nem adok valamit amin csámcsoghatnak. Jasonék ijedten pillantgattak rám, a többiek pedig inkább döbbenten.
-Tényleg? - Matt erre nem tudott mit mondani, nem számított rá, hogy látszólag öszintén válaszolok. Végül is ez nem  volt akkora hazugság, apámnak szüksége volt rám és Piperékre, meg a világnak is, de az most mindegy.
-És nem volt időd írni? - kérdezte Jen. - Csak úgy eltüntél! Aggódtunk érted!
-Te is tudod, hogy nincs telefonom.
-Ez igaz - gondolt bele. - De valahogy legalább szólhattál volna!
-Az igazgatónő tudta, hogy hol vagyok. Le is beszéltük, hogy megismétlem az évet.
-Nekem erről egy szót nem szólt! - nem említettem? Matt az igazgató fia. Ennek és csakis ennek köszönhető, hogy három bukás után is játszhat a kosárcsapatban, vagy hogy egyáltalán még ide járhat.
-Kérdezzük meg! - néztem a tanári asztalra. Velem együt több száz ember stírölte a dirit.
-Miről van szó? Elnézést nem figyeltem - hogy lehet egy ilyen kedves nőnek olyan fia mint Matt?
-Ugye igaz, hogy Percyvel tavaly megbeszélték, hogy megismétli az évet? - kérdezte Piper. Mrs.Hethaway először csak értetlenül nézett rá, de a lány varázsbeszéde kezdte meggyőzni, és az sem hátrány, hogy hat másik félisten közben a Köddel rásegített a dologra. Hazel remek tanár.
-Ó igen, persze már emlékszem, de mintha azt kérted volna, hogy ne mondjam el senkinek, csak.... - zavarodott össze.
-Csak annak akire tartozik, például az úszócsapatnak, hogy ne várjanak feleslegesen a versenyekre vagy edzésekre - adtam a szájába a szavakat.
-Igen, igen. Már megvan. De nekem az rémlik, hogy szóltam az edzőnek, vagy nem? - nézett Mr. Barnsra, aki csak a fejét rázta. - Jajj, ez esetben bocsánat a felesleges aggodalmakért gyerekek, néha azt sem tudom,  hol áll a fejem - dörzsölte a halántékát. Van egy kis bűntudatom amiért ezt teszük vele, de nincs más választásunk.
-Semmi baj igazgatónő! - mosolygott rá fáradtan Rayen.
-Akkor? Van több kérdés vagy mehetünk? - néztem Mattre.
-Most az egyszer megúsztad Jackson! - tette fel a mutatóujját. - De nekem akkor is bűzlik valami - erősködött.
-Emészd csak ezzel magad, mi addig éljük tovább az életünket - mondta Annabeth.
El akartunk menni a döbbent srác mellett, de az csak nem hagyhatja ennyiben. A szemem sarkából láttam, hogy ráüt Annabeth fenekére. Gondolom mindkettőnket fel akart hergelni, de arra nem számított, hogy nem én, hanem Észlány húz be neki lendületből. A lány nem erőből ütött, csak jó helyen találta el Matt arcát, ennek következtében az a hústorony elterült a padlón.
Senki nem mozdult, a döbbent csöndet én törtem meg.
-Az én csajom! - a derekánál fogva magamhoz rántottam Annabetht és megcsókoltam, taps vihar szántott végig a termen. A barátai felsegítették Mattat. - Én mondtam, hogy nem kell megvédenem.
-Ms.Chase! Matthew! Az irodámba! - kiáltotta a dirinő. Észlány adott egy puszit az arcomra és elindult a igazgatónő után.

Ez a kis közjáték pont jól jött. Mivel Annabeth az igazgatóiban volt, eltudtam kérni valamit Leotól. Nem félek attól, hogy a lány komolyabb büntetést kap, Mrs.Hethaway erősen feminista, ha megtudja mi történt szobafogságra ítéli Mattet.
-Hé Leo! Ideadod? - néztem rá izgatottan.
-Mit? - dühösen meredtem rá. - Jól van, jól van! Nem kell szemmel verni, csak húzom az agyad! - nevetett fel. Nicoék körbe álltak, hogy még véletlenül se kezdjenek el pletykálni, ezzel elrontva a meglepetést. Leo a táskájából elővett egy bársony dobozt, és átadta. Kinyitottam, hogy megnézzem milyen lett a gyűrű.
-Istenek! - visítozott halkan Pipes. Néha előjön belőle az Aphrodité gén. - Ez gyönyörű! Én is akarok egy ilyet! - amint kimondta fenyegetően nézett Jason döbbent arcára. - Vagyis nem! Eszedbe se jusson! Nekik ez cuki, már majdnem tizennyolc évesek. Mi még fiatalok vagyunk!
-Felfogtam! - tette fel a kezét nevetve.
-Szerintetek neki is tetszeni fog? - aggodalmaskodtam. - Lehet nem elég nagy a gyöngy, vagy..
-Percy! - kezdte Will. - Te sík hülye vagy! Annabeth imádni fogja.
-Biztos?
-Igen - vágták rá egyszerre.
-Akkor jó - a gyürűt elraktam a táskámba, pont időben mert megjelent az emlegetett lány.
-Mi volt az irodában? - érdeklődött Nico.
-Az igazgatónő bocsánatott kért a fia viselkedéséért - rántotta meg a vállát.
-Nem is számítottam másra - bólintottam.
-Hé, Chase! - indult el felénk Rayen a folyosó másik végéről. - Első osztályú ütés volt! Minden elismerésem - ölelte át a vállát.
-Két másodperced van, hogy levedd róla a kezed! - néztem rá fenyegetően.
-Nyugi haver ő csak a tiéd! - nevetve arrébb állt, hogy ne öljem meg.

Töriből épp Octavianust veszük. Valamiért semmi kedvem kijegyzetelni. Eddig annyit csináltam, hogy a könyvben a neve mellé, egy mérges emojit rajzoltam.