Olimposz Hősei fanfiction

6.Percy

A medencéhez érve leültem a legközelebbi lelátóra és vártam a többieket. Körülbelül öt perc múlva meg is érkeztek.
-Sziasztok - köszöntem.
-Szeva Percy! - nyújtotta a jobbját Brett. - Jó újra látni.
-Jó újra itt lenni - egy sípszó szelte át a termet. Az edzőbá állt a víz mellett.
-Sorakozó lusta népség! Nem tea délutánon vagyunk! - rikantotta. Beálltunk torna sorba, én két emberrel előrébb kerültem, mint tavaly ahol voltam. - Nos Percy, mint az valószínűleg sejted már nem te vagy a csapat kapitány. Brett vette át a helyed, de ha ma összeméritek a tudásotokat akkor még ez változhat - jelentette ki. Lehet ez meglepő, de az úszók között is van kapitány. Bár inkább mondanám helyettes edzőnek. Azért van szükség vezetőre, hogy amikor Mr.Burns nem ér rá akkor se maradjon el az edzés. Formában kell lennünk. Viszont nem akartam már betölteni ezt a pozíciót, tavaly is csak azért vállaltam mert nem volt más jelölt.
-Köszönöm, de fölösleges. Brett bizonyára kiérdemelte a vezetői rangot - veregettem vállon a mellettem álló fiút, aki amint meghallotta a visszautasításomat egyből felvillanyozódott.
-Tényleg? - kérdezték mind egyszerre.
-Tényleg - bólintottam magabiztosan.
-Akkor jó - az edző hangján érződött a zavartság, de nem sokáig. - Ha jól emlékszem harminc hosszban egyeztünk meg.
-Húszban Uram - javítottam ki.
-Igazán? Ilyen nagylelkű voltam? - szívta a vérem, természetesen tudta, hogy mennyiben állapodtunk meg, azt viszont nem, hogy nekem akár ezer hossz sem kottyanna meg. - Na melegítsetek be után irány a medence.
-Igen Uram! - elvégeztük a kezdő gyakorlatokat után elfoglaltunk egy-egy rajtkövet. Amíg én a kijelölt köröket úsztam addig a csapat többi tagja más feladatokat csinált.
-Végeztél már Jackson? - kérdezte Jen a mellettem lévő sávban.
-Még két hossz - feleltem teljesen nyugodtan.
-Ez nem ér! - fröcskölt az arcomba egy kis vizet. - Mintha meg sem éreznéd, sőt! Sokkal energikusabb vagy mint mikor elkezdtük.
-Ez mindig így volt - állt meg mellettünk Rayen a medence szélén. - És ez rohadt igazságtalan. Esküszöm téged a víz éltet.
-Ugyan, én is el tudok fáradni - győzködtem őket.
A versenyeken sosem csaltam. De tényleg! Saját erőmből úsztam és vissza is fogtam magam. Az viszont igaz, hogy nem fáradtam el, a többiekkel ellentétben, és ez egy kicsit zavart. Néhányan még doppingolással is megvádoltak, nem csak más csapatok hanem a sulin belül is. Matt vezeti ezt a gyanakvó bandát. A halandók nem hülyék. Na jó csak néha, de észre vesznek dolgokat.
-Persze - szólt unottan Rayen. - Ha nem ismernélek azt hinném.....
-Hé! - szakította félbe az edzőbá. - Ez nem traccsparti! Ha nem kezdtek el hajrázni most azonnal még kaptok tíz hossz pillangót!
Az edzés végeztével fogtam a deszkám és egyből haza mentem. Otthon anya és Paul a kanapén ülve tévéztek.
-Szia kicsim - pattant fel azonnal anya amint meglátott. - Milyen volt az edzés?
-Nem kéne így ugrándoznod - néztem rá aggódva, mire csak a szemét forgatta.
-Terhes vagyok, nem nyugdíjas - borzolta össze a hajam. - Nem kell félteni.
-Én akkor is foglak, ha nem kell - pusziltam meg. - Amúgy a kérdésre válaszolva remek volt. Jó újra velük lenni.
-Paul mesélte mi történt az ebédlőben. Most komolyan javító? - hüledezett.
-Ilyen a gimi - tártam szét a karom. - A pletykák, depreszió, nyomorultság és kínok tárháza. Nyomjuk csak be oda a gyerekeinket a pszihológus, majd megoldja a többit.
-Ne pimaszkodj! - rót meg azonnal, de láttam rajta, hogy mosolyog.
-Bocsánat, de a pimaszság a véremben van. Nem tudok ellene mit tenni - sóhajtottam tettetett bánattal.
-Te szegény! - lépett Paul a hűtőhöz, hogy kivegye a maradék spagettit. - Mindennel elkészültél holnapra?
-Igen, azt hiszem - idegeskedtem. - Lehet még egyszer át kéne vennem mindent.
-Percy hidd el tökéletes lesz az este és kizárt, hogy Annabeth nemet mond, mielőtt ez is eszedbe juttna - tette a vállamra a kezét anya.
-Biztos? - vágtam le magam egy székre. - Nem tudom mi bajom. Hisz szeretem és ő is engem, de valahogy mégis félek.
-Ez márcsak ilyen - veregetett hátba Paul. - A nők azt hiszik, ez olyan könnyű. Elképzelni sem tudják min megyünk át, miközben a válaszra várunk. Minden másodperc egy örökké valóság, de hidd el, amint kimondja az igent minden frusztráció elszáll és csak a végtelen boldogság marad - ölelte át hátulról anyámat.
-Ettől nem érzem magam jobban - néztem rá csügedten.
-Nem is azért mondtam - vont vállat.
-Mi lenne ha aggodalmaskodás helyett vacsoráznák? - kérdezte anya. Ezt mindketten jó ötletnek tartottuk.
Később az ágyamon fekve a plafont bámultam. Nem akartam aludni. Nem akartam megint álmodni. Bárcsak Annabeth is itt lenne velem. Együtt sokkal jobban viseljük az álmokat. Oldalra fordítva a fejem az ébresztőmre nézve tudatosult bennem, hogy már hajnali három van. Hogy történt ez?
Minden akarat erőmet összeszedve, a Hüpnosz bungalósok tanácsait követve elkezdtem csak a légzésemre figyelni. Egy másodpercig beszív kettőig kifúj. Egy be, kettő, három ki. Még így is beletelt egy kis időbe de nem sokára elragadott a sötétség.