Olimposz Hősei fanfiction

19.Hazel

Ugye nem hittétek, hogy őket kihagyom?😏

Már több mint két hete a Félvér Táborban vagyunk. Ha minden a terv szerint megy holnap utazunk vissza és akkor kiderül kivitelezhető-e az ötletünk. Én nagyon reménykedem benne, hogy igen.
-Hazel, adsz egy zsepit? - kérte Emma, miközben próbálta nem elmaszatolni a zselét a pocakján.
-Tessék - nyújtottam át neki az egész dobozt.
    Eközben Will idegesen pakolászott. Leonak végre sikerült befejeznie a rövidzárlat biztos ultrahanggépet, így háromhét, két robbanás és egy kigyulladás után végre meg tudtuk vizsgálni Emmát, aki megkért, mivel Niconak edzése van, hogy legyek vele.
-Khm - lépett mellénk Will - nos nem tudom, hogy mondjam, de...
-Mi a baj? - ijedtem meg.
-Nincs baj, vagyis attól függ honnan nézzük, mert természetesen a dolognak van jó és rossz oldala is, ám ha pozitívan szemléljük... - hadarta zavartan a srác.
    Emma a pólója nyakánál fogva rántotta magához Willt.
-WILLIAM SOLACE! Ha valami baja van a gyerekemnek és te itt kerülgetett a forró kását, az összes istenre esküszöm...!
-Gyerekeidnek - javította ki Will, mire leesett az állam. - Semmi bajuk sincs. Csak ikrek.
   És kész. Emma lefagyott. Velem együtt.
-Az első ultrahangon egymás mögött feküdtek, emiatt nem vettem észre az egyik magzatot - kezdte Will. - Erre rájött még, hogy az A magzat csukklott, szóval gyakorlatilag lehetetlen lett volna látni. Ez viszont megmagyarázza miért olyan nagy a hasad és....
    Nem tudta befejezni, mert Em sírva borult a nyakába. Will egy kis habozás után visszaölelte.
-Ha szeretnéd tudni, meg tudom mondani a nemüket - suttogta a fiú.
     Em a könnyeit törölgetve bólintott, majd megszorította a kezem.
-Nézzük... - motyogta Will, a kinyomtatott képet nézve. - A magzat lány, B magzat.... áh tökéletes páros, fiú.
-Istenek! - nevettem. - Ha Nico ezt megtudja...
-Úúú, menjünk mondjuk el a többieknek! - pattant le az ágyról Em. Hangulatingadozás. Egyszer sír, másszor hiperaktív. - Will, te nem jössz?
-Még ügyelek, de mondjátok el milyen képet vágott - intett.
     Emmával átrohantunk a fél táporon, mire összefutottunk Frankkel és Roval, akik íjász óráról jöttek. Bevallom nem kedvelem azt a lányt, hisz igaz, hogy jófej, meg tök rendes is neha, de nem szeretem ha a barátomat ölelgetik, meg puszilgatják. Piper próbált minket jobb belátásra bírni, hisz nem ő az egyetlen külföldi táborozó és azoknak is eltartott egy ideig, hogy beilleszkedjenek, de két hét telt el és ez a lány semmit nem válltozott, ami már Pipernek sem tetszett, főleg, hogy nagyon szoros kapcsolatott ápol Jasonnel, Frankkel, Percyvel, Leoval és nagyjából minden fiúval a táborban. A lányok érthető akokból kerülik őt. A gonoszabbak pletykálnak is róla, de mi nem süllyedünk addig.
-Sziasztok! - köszönt a lány, Frank pedig adott egy csókot. Figyeltem Ro reakciáját és mivel a szeme sem rebbent, sőt el is mosolyodott, a dühöm irányába csökkent. - Hova ez a nagy sietség?
-Nicot keressük - vágta rá Emma.
-A Kilences Bunker felé igyekezett nem rég - mondta Frank. - Valami plüss miatt.
-Hogy mi miatt? - kérdeztem vissza, mire a srác széttárta a karját.
-Már rég meg akartam nézni azt a bunkert, elkisérhetlek titeket? - kérdezte Ro.
-Persze - vágtam rá mosolyt eröltetve az arcomra. Ha már ilyen figyelmesen megkérdezte, nem mondhattam azt, hogy nem és Frankék is hevesen bólogattak.
Emma és Ro előttünk mentek és beszélgettek, mi Frankkel mögöttük ballagtunk.
-Miért nem kedvelitek? - kérdezte.
-Kit? - motyogtam.
-Rot. A lányokkal mintha fel akarnátok nyársalni a tekintetetekkel - suttogta, hogy az előttünk lévők ne hallják.
-Kicsit túl közvetlen, nem gondolod? - vintam meg a vállam.
-Ááá, szóval féltékeny vagy - vigyorgott.
Dühösen fordultam felé.
-Persze, hogy az vagyok - morogtam. - Hisz nagyon szép lány, és ölelget meg puszilgat, meg...
-Ahogy mindenki mást is - vágott a szavamba. - Ő mindenkivel ilyen, nem csak velünk. Vagy ti nem vettétek észre, hogy a lányokkal, nimfákkal és szatírokkal is így viselkedik? Veletek is ezt tenné, ha nem kerülnétek.
Nagyot sóhajtva beláttam, hogy igaza van.
-Jó, lehet, de akkor sem tetszik.
-Hazel - tette a vállamra a kezét. - Szeretlek. Aurora pedig csak egy jó barát. Oké?
-Oké - mosolyodtam el, mire megcsókolt.
-Jöttök már gerlécskék? - kiáltotta beszélgetésünk alanya. Ekkor vettem észre, hogy jó pár méterre lemaradtunk tőlük.
A bunkerban kiabálás fogadott minket.
-Az lehet, de nem engedtem meg! - kiáltotta Nico.
-Emmának van, és csak egy - hadonászott Leo. - Meg Will is adott le rendelést - töprengett.
-Ó szóval ő is tudott róla - morgolódott Nico.
-Miről is? - kérdeztem.
Az egyik munkaasztalon ülő, Kalüpszó felemelt egy plüss babát.
-Istenek, de cukiiiii! - ugrándozott Em. - Megtarthatom? - ajándékozta meg Nicot bociszemeivel.
Nico nagyot sóhajtva nézett a róla mintázott játékbabára, majd beadta a derekát.
-Jó, de csak te és Will kaphattok, több nincs - bökött Kalüpszó felé, aki csak védekezéskép feltette a kezét.
-Nem is akartam többet csinálni, nem vagyok öngyilkoshajlamú - mosolygott ártatlanul. - Emma ezt rólad mintáztam - dobott a lány felé egy másik babát.
-Úúú, egy mini Emma, köszönöm! - ölelte magához a Nico és Emma babákat, majd befeküdt a többi száz darad plüss közé.
-A plüss geci csorda - morogta Leo. - Már herótom van ettől a sok macitól.
-Unatkozom! - védte magát Kalüpszó. - Nélkületek nincs mit csinálnom. Jó Hazelékkel mostanában jól elvagyok, szóval az utóbbi két hétben csak huszat csináltam.
-Huszat? - döbbent le Ro. - Azt hogy a fenébe?
-Gyakorlat - morogta a lány. Ő sem kedveli Aurorát.
-Na és Emma - váltott témát gyorsan Frank. - Tudjátok már a baba nemét?
-Igen - vigyorgott, mire nekem is mosolyoghatnékom lett. - Fiú is, meg lány is.
És ahogy Leo mondaná rövidzárlat. Beletelt öt másodpercbe, mire leesett nekik a dolog.
-Ikrek? - döbbent le Nico.
-Napsugaram, csinálnunk kell, még egy kiságyat! - kiáltotta Leo, mire Kalüpszó azonnal füzetett ragadott, hogy megtervezze.
-Gratulálok - mosolygott Frank.
-Jaj, Em. Ez fantasztikus! - adott neki két puszit Ro, mire Frank sokat mondóan nézett rám.
-Festus, hozz fát! - kiáltotta Leo. - Jobb ha már most munkához látunk!
-Ugye azt tudják, hogy még van hátra pár hónap? - kérdezte Emma.
-Bevadultak - legyintettem. - Hagyd rájuk.
Festus a mennyezetről lerepülve ledobott egy pár lecet, majd kattogni kezdett.
-Nem pajti most sajna....
-Majd én játszok vele - pattant fel Ro.
-Honnan...? - lepődtem meg.
-Az előbb kérdezte - vont vállat a lány a sárkányra mutatva.
-Te beszélsz morzéul? - kapta fel a fejét Kalüpszó.
-Az apám megtanította - hervadt le a mosolya.
Valahányszor szóba jön az apja, a korábbi élete, vagy hogy miért szökött el, csak magábaroskad és álltalában órákig nem szólal meg.
-Tényleg? - jött valamiért zavarba Leo, amivel valahogy felvidította Rot. A lány felkapva egy harapófogószerüséget, vigyorogva kopogni kezdett az asztalon. Végig hallgatva az üzenetet, Leo elfitorodott és a középső ujját mutatta a lánynak.
-Leo! - kiáltottam rá, mire csak vállat vont.
Eközben Ro ismét kopogni kezdett. Amikor befejezte Leo paprika vörös lett és ijedten kapta a fejét Kalüpszóra, de amikor rájött, hogy mi egy szót sem értettünk láthatóan lenyugodott.
-Nagyon vicces - motyogta a lánynak, aki csak élvezte a szenvedését.
-Gyere Festus - nevetett. - Játszunk!
    Miután elmentek, Kalüpszó mellé sétálltam.
-Vajon miről beszélhettek? - kérdezte a füzetébe firkálva.
-Nem tudom - vallottam be.
-Leo nagyon zavarba jött és félt attól, hogy meghallom - motyogta szomorúan.
-Ne foglalkozzunk vele - tanácsoltam.
-Igazad van - jutott eszébe valami. - Jöhet a következő lecke?
    Mosolyogva bólintottam és ültünk le két párnára a földön.
    Az elmúlt két hétben, Kalüpszóval nagyon jóban lettünk. Felajánlotta, hogy tanít nekem néhány varázslatot. Most a múltba és jelenbe nézést vettük.
-Csak gondolj egy személyre, helyre, vagy eseményre amit látni akarsz és koncentrálj! Utána mond a varázsigét amit, múltkor átvettünk - ismételte gyorsan el a tegnap vetteket nagyvonalakban.
     Annyira a fejembe mászott Ro, hogy az ő múltjára koncentráltam. Miért van itt? Ezen a kérdésen járt folyamatosan az agyam. Mesélt néha a régi életéről, a nagyapja farmjáról, a barátairól, meg néhány magyar hagyományról, vicces élményéről és egyszerűen nem értettem miért szökött el, ha ilyen boldog volt. Mert ő ezt állította. Nem tudom mennyi ideig tartott, de lassan homályos képek jelentek meg az elmémben.
    Láttam ahogy egy szobában összekuporodva sír a sarokban. Keservesen sírt, mintha most tört volna darabokra a lelke. Egyszer csak az ajtó lassan kitárult és egy női alak jelent meg késsel a kezében.
-A te hibád volt, miattad halt meg - nem értettem mit mondott, csak azt éreztem, hogy nem a vacsora lett kész. Ro felnézett a nőre és ép lekiabálta volna a fejét, mikor meglátta a kést, ekkor a nő megindult...
    Ijedten sikítottam fel, mire a fiúk hozzánk futottak.
-Mi a baj? - kérdezte Frank és Nico egyszerre, Leo az arcomat fürkészte míg Kalüpszó hozott egy kis vizet.
-Semmi - motyogtam.
-Mit néztél meg? - kérdezte Kalüpszó.
-Én csak.... nem tudom mit láttam - motyogtam és ez igaz is volt. Nem értettem mit láttam, csak azt tudtam biztosra, hogy mostmár másképp fogok nézni Aurorára