Olimposz Hősei fanfiction

11.Leo

      Arra riadtam, hogy Kalüpszó kelteget.
-Jól vagy? - kérdezte rémülten.
-Miért ne lennék? - néztem rá tettetett értetlenséggel.
-Nézz magadra!
     Tettem amit mondott és azt vettem észre, hogy kapkodom a levegőt, folyik rólam az izzadság, vizes vagyok és körülöttem a takaró meggyulladhatott, mert füstölög és fekete. Bizonyára Kalüpszó oltotta el, egy vödör vízzel.
-Szóval? - húzta fel az egyik szemöldökét, amitől egyszerre lett tiszteletett parancsoló, ijesztő és még gyönyörűbb.
-Csak rosszat álmodtam - ráztam meg a fejem, - egy félvérnél ez mindennapos - a lány átrángatott a saját ágyára, szorosan mellém bújt és a fejét a vállamra hajtotta. Az öntisztuló ruháim megszáradtak amint kimásztam az ágyból. - Elmeséled?
-Nem akarom.
-Egy emlék?
-A legfájdalmasabb.
-Nekem elmondhatod, meghallgatlak.
-Ezt még soha senkinek nem meséltem el, mert szégyenlem. Elítélnél.
    Rám emelte karamel tekintetét.
-Soha - őszinteség és aggodalom olvasható le az arcáról. Mély levegőt vettem.
-Megöltem az anyámat - hangom fájdalmasan elcsuklott, látásom elhomályosult. - Baleset volt. Amikor nyolc éves voltam, Gaia jelent meg a műhelyben ahol késő estig dolgoztunk. Aludt, de erős volt. Azt mondta a moirák nem engedik meg neki, hogy megöljön, de a bátorságomat elveheti. Mi a pihenőben voltunk, anyám Esperanza Valdez, pedig visszament a műhelybe mert ott hagyta a kulcsait. Gaia rázárta az ajtót én meg hiába próbáltam nem tudtam kinyitni. Egyszer csak a kezem lángra lobbant, majd az egész épület kigyulladt, anyám nem jutott ki. Én gyújtottam a tüzet, én öltem meg - éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon.
-Nem - mondta határozottan Kalüpszó. - Ismerem a nagyanyám, ezt akarta elhitetni veled, Leo, de egy aprócska lánggal nem tudsz felgyújtani egy egész épületet. Ráadásul még gyerek voltál! Szerintem megzavarta az elméd, hogy magadat hibáztasd.
-Nem hiszem - ráztam meg a fejem.
-Akkor lásd! - fordult felém.
-Mi? - kérdeztem értetlenül.
-Egy varázslattal visszatudom magunkat reptetni arra az éjszakára, mint ahogy Hazel csinálta. Amit meséltél! Megtudhatod mi történt igazából!
-Nem, - ráztam a fejem - nem lennék képes...
-Én ott lennék veled! - szorította meg a kezem. - Tudom milyen félni valamitől, de azt is hogy ezekkel jobb szembe nézni. Addig nem fogsz nyugodni még rá nem jössz az igazságra és szólok, bele is őrülhetsz a bizonytalanságba.
    Tudtam, hogy igaza van. De nem ment, nem akartam. Aztán a szemébe néztem. Nem volt benne sajnálat, sem pedig szánalom, csak együtt érzés és fájdalom.
-Honnan tudhatnád mit érzek? - kérdeztem meggyötört hangon.
-Édesanyám abba halt bele, hogy megpróbált megvédeni Zeusz haragjától, miatta kerültem a szigetre ahelyett, hogy megöltek volna, megmentette az életem, ez pedig az övébe került. Én pedig sokáig magamat hibáztattam. Időbe telt mire, túl tettem magam rajta. Nekem nem volt senkim, de neked itt vagyok és segítek. Amiben csak szeretnéd, de a döntes rajtad áll. Nem eröltetem.
    Elgondolkodtam azon amit mondott és döntöttem.
-Rendben, - szavamra felkapta lehajtott fejét - nézzük meg mi történt, ha tényleg én öltem meg.... - akadtam meg - ennek a tudatát már megszoktam, de ha nem.... akkor azt kívánom bárcsak megkínoztam volna Gaiát mielőtt visszaküldtem aludni.
     Kalüpszó egy kellemes dalba kezdett, amitől azonnal álomba zuhantam.
     Ott voltunk a műhelyben. A lány megszorította a kezem. Kicsi énem az ajtó előtt áll, Gaia pedig fölé hajol. A kezem kigyullad a nő pedig elmosolyodik. Hírtelen minden lángba borul, de tisztán látható volt, hogy nem tőlem indult el a tűz, nem is volt a közelemben semmi ami meggyulladhatott volna.
     Nem én öltem meg! A megkönnyebbültség miatt zokogni kezdtem.
     Megint a motel szobában voltunk az ágyon. Sírva borultam Kalüpszó vállára.
-Köszönöm - suttogtam.
-Ssh - csítítgatott és simogatta a hajam.
      Így aludtunk el. Álmodtam, de most a legszebb emlékeim kerültek elő. Amikor anyámmal szereltünk, a táborba érkezésünk, Fastus, a barátaim és végül Kalüpszó. A vele való találkozás a legjobb dolog ami történhetett velem. Szeretem ezt a lányt!

      Másnap reggel elgémberedett nyakkal ébredtem. A napsugaram a mellkasomra hajtott fejjel szundikált még. Olyan gyönyörű. Megfigyeltem, hogy alvás közben aranyosan mozog az orra.
     Nincs szivem felébreszteni, ézért megpróbálok nem mocorogni, ami nehezemre esik. De szerencsére nem kell sokáig így maradnom mert a lány ébredezik.
-Jó reggelt! - köszöntem vigyorogva.
-Jó reggelt Repair boy - mosolygott álmosan.
-Repair boy? Komolyan ezt találtad ki? - kérdeztem nevetve.
-Ühüm - bújt hozzám. - Azt mondtad bárhogy hívhatlak.
-Nincs bajom vele, sőt tetszik!
-Ó szóval most választasz nekem egy becenevet ami nekem is tetszik? - húzta fel a szemöldökét.
-Mi bajod a napsugarammal vagy az asszonyommal?
Ő csak unottan nézett rám. Vagy ez inkább a kapd be a faszom tekintet? Nem tudom eldönteni.
Egy pillanattal később mind a ketten nevetésben törtünk ki.
-Gyere szerezzünk valami reggelit - álltam fel az ágyról.
Fél óra alatt elkészültünk és összepakoltunk. Nem maradunk itt még egy éjszakát, megveszük a szükséges alkatrészeket, visszamegyünk az erdőbe, megjavítjuk Festust és megyünk is tovább.
     Reggeli után, (az ausztrálok isteni rántottát csinálnak) elindultunk a legközelebbi barkács üzlet felé....., ami hét kilóméterre volt. Szóval gyalogolhattunk a tűző napon.
    Körülbelül fél órával később észre vettünk egy benzinkutat.
-Nem kéne venni motorolajat? - kérdezte Kalüpszó.
-De - bólintottam.
     Betértünk a kútra és amíg én a benzinnel voltam elfoglalva Kalüpszó elment mosdóba és vásárolni. Egy pillanatra elgondolkodtam azon tudja-e majd használni a modern vízvezetékes rendszert, de ezt inkább gyorsan kivertem a fejemből. A motelban is elment wc-re. Nem kéne a barátnő ürétési szokásain gondolkodnom. Megráztam a fejem.
    Mikor megtöltöttem egy kancsót elindultam kifizetni. A pénztár előtt Kalüpszó állt a sorban harmadikként, így beálltam mellé.
-Megvagy? - kérdezte.
-Igen, te mit veszel?
-Vizet és fogalmam sincs mi ez de megtetszett - emelt fel egy nagy csomag csoki keveréket. Szinte minden márkából volt benne.
-Hivatalosan is kijelenthetem, hogy fantasztikus izlésed van, asszonyom!
     A lány nevetve lökött rajtam egyet, amire nem számítottam, ezért véletlenül neki mente egy mellettem a kínálatotz nézegető idős hölgynek.
-Istenek! Nagyon sajnálom! - szabadkoztunk egyszerre Kalüpszóval, de a nénit ez nem hatotta meg.
-Mit képzelsz te kis nyápic huligán! Hát nem tudsz figyelni?! - csapott felém a sétapálcájával, de kitértem előle.
-Már elnézést, Hölgyem, de az egész az én hibám volt és bocsánatott is kértünk mind a ketten - védett meg azonnal a barátnőm. - Véletlen volt, igazán nem kell túlreagálni.
-Kinek képzeled magad, hogy így beszélsz velem? Tiszteletlen szajha! - a néni morogva lökött odébb és elénk furakodott a forban. - Ezek a mai fiatalok! Nem tisztelik az idősebbeket! Bezzeg az én koromban, ha ilyet tettem volna, öregapám nádvesszővel bűntetett volna!
    Döbbenten néztem össze Kalüpszóval, a lány válla rázkódni kezdett. Amint a banya kisétált az üzletből egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés a jelenlévők egy részével együtt, míg mások csak megmosolyogták a történteket.

Hmmm... hozzá kéne mennem Octavianhoz.... de akkor rakhatok mérget az ételébe... vagy elvághatom a torkát álmában.... hmmm.... inkább megfojtom! Azt tovább élvezhetem.
Igen! Megéri!