Olimposz Hősei fanfiction

22.Frank

      December 10-én, pénteken, kereken két héttel Karácsony előtt, egy olyan dolog történt amire senki sem számított, talán még az istenek sem. De kezdjük a nap elején, mikor is Percy megkérdőjelezte a Párkák jóindulatát.

     A negyedik óránkban történt, ami angol volt Dr.Boringgal (nem viccelek, tényleg ez a neve). Az igazgatónő körülbelül az óra felénél kísérte be hozzánk az újdiákot. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a tavalyi balhé miatt, az igazgatóság igyekezett feltölteni az osztályt, mivel az hogy előttünk alig tizen jártak ide eléggé megnehezítette az emberek dolgát. Emiatt kerül hozzánk az összes újonc, nameg persze, mivel a többi osztály viszont tele van.)
-Osztály - mosolygott az igazgató kedvesen - hadd mutassam be maguknak, iskplánk legújabb tanulóját, Nancy Bobofitet.
-Ez ugye csak egy vicc? - fejelte le Percy az asztalt.
-Percy? - lepődött meg Annabeth.
-Mr. Jackson! - kiáltott rá a tanár.
     A név hallatán Nancynek kegyetlen mosoly görbült az ajkára.
-Percy Jackson? - kacagott gonoszan. - Mikor is volt? Hatodikban?
-Aranyos, hogy emlékszel rám - felelte Percy, olyan hanggal mintha a fogát húznák.
-Ismeritek egymást? - dőlt előre a padjában Kim.
-Egy osztályba jártunk hatodikban, amíg Percyt ki nem rugták, mert túl hülye volt - mondta Nancy.
-Ms. Bobofit! - szólt rá az igazgatónő.
-Ha jól emlékszem azért rugtak ki mert verekedtem, feleseltem, sokszor keveredtem bajba és vén korhelynek neveztem az egyik tanáromat - emlékezett vissza Percy. - Ha azért rugtak volna ki valakit mert hülye volt, akkor te Novemberig sem húztad volna.
-Mr. Jackson! - szólt rá Dr. Boring.
-Még mindig akkora nyomi vagy mint voltál? - feszítette tovább a húrt a lány.
-Még mindig egy kleptomániás ribanc vagy, aki öregektől lopkod? - vágott vissza Percy.
-Ebből elég! Mindketten az irodámba! - kiáltotta a diri.
    Percy dühösen vonult ki a teremből, Nancy és az igazgató társaságában.
-Mostantól kezdve Percy összes ismerőse ide fog járni? - kérdezte Jen.
-Meglehet - biccentett Annabeth - ám eddig csak olyanok jöttek akiket Percy kedvelt.
-Még senkivel nem láttam így beszélni - mondta zavartan Rayen. - Még Mattel szemben is mindig nyugodt maradt, kivéve persze amikor téged szidott - nézett Annabethre.
-Nancy, Percy egyik nagyon sötét időszakának az egyik rémálma volt. Nem csak őt szivatta, hanem a legjobb barátját Grovert is, és mind tudjuk, hogy Percy mennyire hűséges a barátaihoz. Akkoriban pedig sokat küszködött a dühkezelési problémáival - magyarázta Annabeth.
Bevallom nem sokat tudok Percy múltjáról. Tudom, hogy kisebb korában volt egy agresszív nevelőapja, meg ismerek egy pár vicces gyerekkori történetet, amit Sally mesélt nekünk. Viszont ezeken kívűl..... Percy nem szeret beszélni a tábor előtti időkről. Meg is értem miért, én sem szeretek beszélni a múltamról.
-Jé! - kiáltott fel Wyatt. - Hová lett a tanár?
-Kiment mikor rájött, hogy az osztály felét már elvesztette - tájékoztatott minket Keith.
-Hupsz - húzta be a nyakát Piper.

Mint, érdekes módon eddig mindig, ezuttal is ebéd közben volt a balhé.
Percy hamar csatlakozott hozzánk, ki nem hagyta volna az ebédet.
Nyugodtan ettünk és beszélgettünk, tényleg csak egyszer lenne az, hogy nem kötnek belénk. Alig egy hete járok suliba, de már is unom.
-Hol is tartottunk, Jackson? - állt meg előttünk Nancy Bobofit.
-Egyszer tudnám befejezni az ebédem - dobta el a villáját Will. Niconak megbeszélése volt a foci csapat edzőjével, mert múlt edzésen állítólag halálosan megfenyegette az egyik csapat társát, mert az fellökte Hazelt. Mit ne mondja én is megfenyegettem volna.
-Nancy - sóhajtott fel fáradtan Percy. - Tizenkét évesek voltunk. Gyerekek. Mind a ketten tettünk olyat amit megbántunk. Nem lehetne hogy elfelejtjük az egészet és élnénk tovább elszeparáltan a saját nyomoruságos életünket?
-Hmm - lepődött meg a lány. - Régen még a szökőkútba löktél volna mindezért.
-Naaaa, Jackson. Ártatlan hölgyeket lökdösöl? Ezt azért nem néztem volna ki belőled - jelent meg Matt is.
-Ezt nem hiszem el - temettem a tenyerembe a fejem.
-Kisasszony - üdvözölte Matt, Nancyt. - Zargatnak, ezek a majmok?
-Oh, dehogy. Percy Jackson egy régi jó barátom. Egy osztályba jártunk - nyávogta Nancy.
-Igazán? Akkor gondolom rengeteget tudnál mesélni nekünk róla? - karolta át a vállát Matt.
-Még annál is többet - mosolygott Nancy.
-Aminek a fele általa kitalált hazugság vagy elferdített igazság - jegyezte meg Percy. - De a zsákja meg a foltja akár el is húzhatná innen a valagát, mielőtt....
-Mielőtt mi? - lépett közelebb Nancy. - Gyerünk Percy, mutasd meg mindenkinek azt az énedet amelyiket én ismerem! Hadd lássák ki is vagy valójában!
-Na ide figyelj, te kis cafka - pattant fel Annabeth. - Húzd el a segged innen, mielőtt én húzok be neked. Az új pasid tudna mesélni.
-És te ki vagy? Percy ribije? - kérdezett vissza a lány.
-Mennyasszonya - vágta rá Annabeth.
Ez a kijelentés persze meglepte a lányt. Matt látva, hogy mind kezdünk feszülté válni, és hogy ekkora túlerőt a barátai nélkül nem verne le, okosan elrángatta Nancyt a frotvonalról.
-Mi történt? - jelent meg hirtelen mögöttünk Nico, jól ráhozva a frászt mindenkire.
-Esküszöm csengőt kötök a nyakadba - rándult össze Jen.
-Próbáltam - tette fel a kezét Will. - Levette.