Olimposz Hősei fanfiction

26.Reyna

Ez a fejezet elég összecsapott lett. Sajnálom, de elég nehezen megy most ez nekem. Fáradt vagyok, nincs kedvem írni, nincs ihletem és most a suli is bejött. Igyekszem befejezni a könyveimet (még lehetőleg ebben az évtizedben), de lassabban haladok mint terveztem.
                     Köszi a megértést! Puszi, Hesztia❤️

    -Thalia?! - kiáltott meglepetten Jason, az előtte megjelenő Írisz-üzenetre bámulva.
   Pár nappal az ikrek születése után voltunk. Az iskola épületében állott büdös levegő volt, így úgy döntöttünk kiülünk egy pár percre a lelátókra, hogy azért levegőt is kapjunk.
-A nővéred? - kérdezett vissza Jen értetlenül, Rayenhez bújva egy sorral alattam, ahogy megpróbálta a fiú nyakához nyomni lefagyott orrát. Rayen ennek nem örült.
-Öhm... igen - rázta meg a fejét Jason, összeszedve magát. - Telefonon - emelte fel Annabeth telefonját, amit a lány sebtében nyomott a kezébe. - Megkért, hogy hangosítsam ki.
-Oh - esett le a lánynak. - Fura nem hallottam csörgést... Na mindegy, akkor magatokra hagyunk! Úgyis megfagyok - indult el a bejárat felé, Rayent maga után rángatva.
    Amint hallótávolságon kívülre értek, mind a párában lévő képre meredtünk.
-Thalia, mi a baj? - mászott szinte rá Piperre Annabeth, megpróbálva a lány szemébe nézni.
    Thalia aggodalmasan kapta hátra a fejét, mögötte kiáltoztak és csörömpöltek, lányok cifrán káromkodtak különböző nyelveken.
-CSENDET! - rivalt rájuk a lány. - Csapda volt.... Ro.... - motyogta zavartan felénk intézve szavait. - Nem szabadott volna megtörténnie...
-Thalia! - szólt rá Percy. - Ro megsérült?
-Nem! - bukkant fel egy barna hajzuhatag a semmiből. - Jól vagyok!
    Látszólag valóban jól volt. Minden tincsben más hosszúságú barna haja szabadon lógott a vállára, arcára csalafinta mosoly kunkorodott, szeme pimaszan csillogott, ám valami nem stimmelt vele. Mintha körülölelte volna valami... sötét. Egyszerre volt nyugodt és ideges.
-Ro? - kérdezte Piper féltestvérét. - Minden rendben?
-Nos... nem - mondta a lány torokköszörülve, majd ismét visszavarázsolta a már megszokott, gondtalan mosolyát. - De ez nem olyasmi amit egy természetfeletti video-chatben szeretnék megdumálni. Találkozzunk délután a Félvér Táborban! Ott majd elmagyarázom! Most viszont mennünk kell pakolni! Sziasztok!
-Ro! Ne merészeld! - szóltam volna rá, de ekkora a lány már bontotta a hívást.
-Ez meg mi volt?! - kérdezte idegesen Leo.
-Fogalmam sincs, de nem tetszett - mondta Jason.
-Most mi legyen? - kérdezte Will.
-Menjünk el....? - ajánlotta Hazel.
-Nem tudom - mondtam megrázva a fejem. - Csak délután jönnek, a táborban csak halálra idegesítenénk magunkat, de így nem fogunk tudni koncentrálni se.
-Irodalmon folytatjuk a filmet - emlékeztetett minket Annabeth. - Utána tesi, a félévi értekezlett miatt nincsennek szakkörök se edzések, fél óra kocsiút....
-A délután sok mindent jelenthet - jegyezte meg Will.
Mellette Nico pislogás nélkül, szemöldök ráncolva bámult maga elé.
-Nico - szólt rá Percy aggodalmasan. - Minden oké?
A fiú zavartan rázta meg a fejét.
-Persze, csak.... Olyan fura volt.
-Még Aurorához képest is - tette hozzá Frank.
-Oké, srácok - túrt bele a hajába fáradtan Annabeth. - Csak... menjünk be!

A teremben szokás szerint kiabálás fogadott. Wyatt és Sam egymáshoz bújva beszélgettek a fiú padjában, Keith, Rayen és Jen valamit néztek Jen telefonján, Hudson és Adam videojátékoztak az általuk megbabrált tévén, Kim és a másik két barátnője Tylerral veszekedett valami... sorozat miatt?
-Te kur.... Nem az túl nőies és te most fiú vagy - tette a szája elé a kezét Kim elgondolkodva. - Te nyomorék! Az nem nemhez kötött.
Tyler szólásra nyitotta a száját, majd azonnal be is csukta.
-Most nagyon meg akarom köszönni hogy lenyomorékoztál - rázta meg végül a fejét hitetlenül.
    A csengő zavarta meg a társalgást, amikor is Paul, aki Mr. Boringot helyettesítette, berontott a terembe.
-Ennyire nem kell sietni, még csak most csengettek - szólt rá Percy. Az osztályban már megszoktak a kettőjük közvetlen viszonyát.
-Tíz perccel hamarabb be kell fejeznünk az órát, Sally-t viszem orvoshoz - magyarázta.
-Azt csak két óra múlva kell - jegyezte meg Annabeth.
-Te ezt hogy tudod ilyen pontosan? - lepődött meg Tyler.
-Aggódom a leendő anyósom miatt - emelte fel a bal kezét megmutatva a jegygyűrűjét.
    Tylernek elkerekedett a szeme, és döbbenten kapkodta a fejét a két fiatal között.
-Ti....? - kérdezte zavartan. Úgy tűnik ő még nem tudta.
-Hosszú sztori - mondta Percy, ahogy a kivetítőre emelte tekintetét.
-Mikorra van kiírva a kis tesód? - suttogta neki Hannah érdeklődve.
-Március négy - felelte reflexből. {Percy húgának valódi szülinapját nem tudom, ezt csak tippeltem.}