Fától az erdőt

10.

10.

Nancy

"Ha a sors fonalai összekuszálódnak, már nem lehet kibogozni őket."

A nap sugarai szinte kiégetik a szemeimet, hiába vannak lehunyva. Nyöszörögve pislogok párat, majd hunyorogva realizálom, hogy nem ott fekszem, ahol eredetileg kellene. Felemelem a fejem és Dylan nyugodt arcával találom szembe magam, még mélyen alszik. Elaludtam tegnap a mellkasán. Más esetben kellemetlenül érezném magam, de mégsem érzem úgy, hogy helytelenül cselekedtem. Csak ne ugrana be folyton az a zöld szempár és a kitetovált felsőtest...

Óvatosan lehámozom magamról a kezeit és az éjjeliszekrényen lévő órára pillantok. 9:45.

Hangtalanul felkelek és a telefonommal a kezemben kiosonok a szobából. Az nem igazán lep meg, hogy Axel nem keresett, de az, hogy Rebecca sem... Azt hittem érdeklődni fog, hogy épségben ideértünk-e vagy a maga provokatív stílusában cukkolni kezd, hogy széttettem-e már a lábam Dylan-nek. De semmi. Úgy döntök, akkor írok neki én, hogy miújság, mert aggódom érte. Túl sokat piál mostanában. A szokásosnál is többet.

Kedd lévén a szüleim már munkába indultak, így miénk az egész ház. Befordulok a konyhába, felteszek két adag kávét és reggeli után kutakodok a hűtőben. Úgy döntök, sonkás-sajtos toastot fogok csinálni.

- Jó reggelt - majdnem elejtem a tányért, nem is hallottam, hogy Dylan közeledik - Bocs, nem akartalak megijeszteni. - vigyorodik el.

- Pedig sikerült - nevetek fel - Ne lopakodj többet a hátam mögé. - nyomom a kezébe a tányért a reggelivel. - Hogyan iszod a kávét?

- Egy cukor sok tej - válaszol és leül az asztalhoz - Köszi a reggelit, holnap én csinálok neked. - harap bele a kenyérbe - Bár lehet felgyújtanám a konyhát... Inkább elviszlek valahova. - elmélkedik, mintha valami nagyon komoly dolgot kellene fontolóra vennie.

- Ugyan, nekem nem fáradtság, ne stresszelj ezen - teszem elé a bögre kávét, majd én is elhelyezkedem mellette a széken.

- Mit csinálunk ma?

- Nagyon meleg van, szóval gondoltam lemehetnénk a partra aztán este moziba - vigyorodok el a tegnapi emlékre, mire felnevet.

- Oké, remélem pont játszanak valami romantikus filmet - nem bírom ki, felröhögök - De úszónadrágot nem hoztam, nem tudom miért, szóval vennünk kell.

- Jó, akkor én is veszek egy új bikinit, a másik úgyis ezer éves - helyeslek, majd felkapom a telefonom, mert jelzi, hogy üzenetem érkezett.

Becca küldött egy fényképet magáról, elég nyúzott feje van, látszik, hogy nem rég ébredt. A kép után azt írja, hogy kicsit túltolta az éjszakát. Ránagyítok a képre, az éjjeliszekrényen kiszúrok két poharat, egy apró tasakot és valamilyen kártyát mellette. Ez most komoly? Megígérte, hogy leáll a drogokkal. Nagyon sóhajtok.

Vendéged volt este? - írom vissza.

- Mi a baj? - kérdezi Dylan, gondolom kétségbeesett fejet vághatok. Miért nem őszinte velem a legjobb barátnőm?

- Csak Becca - meredek a mobilomra. Nem válaszol. - Azt hiszem csúszik lefele a lejtőn es nem értem miért.

- Szerintem Becca-nak ugyanolyan kötődési problémái vannak, mint Axel-nak - tolja el a tányérját - Mi az ő sztorija?

- Az egyetemen ismertem meg őt - kezdek bele - Akkor még nem ódzkodott ennyire mindenféle elköteleződéstől, habár hasonló életvitelt folytatott, mint most. Nem tudom, hol csúszott el a dolog, mert én közben megismertem Jason-t és kimaradtam az életéből akaratlanul is. Azt tudom, hogy érte egy nagyobb csalódás, utána rossz társaságba keveredett és sokat ivott, alkalomadtán drogozott is. Megigérte, hogy leáll vele, de nem tudom, valaha teljesen tiszta volt-e. Most sem az. - mutatom meg neki a felnagyított képet.