Fától az erdőt

19

19.

Nancy

"Az embereknek egyszerre több arcuk lehet... van, aki angyalt játszik, de valójában ördög. Van, aki barátnak tűnik, esküdözik és fogadkozik, hogy segíteni akar, míg valójában csak arra vár, hogy megfordulj és a hátadba döfhesse a kést. De a legszomorúbb, amikor egy rendes ember valamilyen álarc mögé rejtőzik, mert egyedül így tudja megvédeni, akit szeret."

Egy óra előtt pár perccel szállunk ki a taxiból. Az üres lakás fogad minket, tehát Dylan nincs itthon. Egyből Axel szobájába indulunk, csak ott veszem le a cipőmet, ő hoz magával egy hamutartót, majd bezárja mögöttünk az ajtót duplán. Kinyitja az ablakot, hogy ne fulladjunk majd meg a cigaretta füsttől, előveszi a laptopját, kattintgat párat, én addig türelmesen várok az ágyon. Előveszi az airpodsát, az egyiket felémnyújtja. Csak akkor értem meg, hogy miért van rá szükség, amikor a képernyőn felvillan az egyenlőre üres nappali és Dylan szobájának a képe.

- Azt a kurva - képedek el - Te bekameráztad a lakást?

- Igen - nevet fel - Ezt csináltam tegnap az időm nagy részében. Ezen felül még mást is, de az majd időközben kiderül. - ül le mellém az ágyra a laptoppal. - Rohadt nehéz volt mindent úgy beállítani, hogy jól látható és hallható legyen.

- Ez nem büntetendő? - kerekedik el a szemem.

- Az én lakásom, azt csinálok, amit akarok. - vonja meg a vállát, majd rágyújt egy cigire. - Mostmár csak meg kell várnunk, hogy megérkezzenek.

Alig térek magamhoz a döbbenettől, én azt hittem szimplán csak hallgatózni fogunk, ilyen messzemenő tervben azért nem gondolkoztam. Előveszek én is egy szál cigit.

- Tegnap Dylan érdekes dolgokat mondott - hozom elő a témát, talán így gyorsabban telik az idő, ha beszélgetünk.

- Igen? - támaszkodik a könyökére Axel - Például?

- Azt mondta, talán rossz döntést hozott, de attól még nem rossz ember és hogy jóvá fogja tenni. - nézek rá érdeklődően, mert feltételezem Axel tudja miről van szó. Halványan elmosolyodik, tehát jól gondoltam.

- Dylan két rossz döntést hozott - direkt úgy beszél, hogy ne áruljon el sokat - Az egyik biztos, hogy a legrosszabb volt, amit tehetett, a másikkal pedig megpróbálja jóvátenni az első hibáját. Neki mindkettő rossz, nekem az egyik pedig kifejezetten előnyös, de ez volt az alku része. Ettől még tényleg nem rossz ember, de óriásit hibázott. Én viszont nem törhetek pálcát felette, remélem érted, miért.

- Tehát tényleg lefeküdtek Rebecca-val, igaz? - az utolsó mondatából már tiszta sor volt, hogy erre gondol. - Dylan pedig hazudott nekem erről.

- Így van. Azt mondta, hogy nem emlékszik rá, de tudtam, hogy hazudik. Amikor én hazajöttem tőled, Rebecca még itt volt és később hallottam, hogy beszélgetnek. Emlékeznie kellett rá, hogy vele töltötte az éjjelt. Utána Becca magától mondta el, hogy lefeküdt vele, szóval már nem is volt kérdés. - nyomja el a csikket közben - Ez volt az első hiba.

- Mi a második?

- Az, hogy lemondott rólad - mosolyog rám, de közben csapódik a bejárati ajtó, így az arca elkomorul. - Figyelj és tanulj, de egy mukkot se. - teszi be a fülhallgatót.

Én is így teszek, feszülten figyelem a képernyőt, amin kirajzolódik Becca, aztán Dylan alakja. Mivel nem merem kattogtatni az öngyújtót, a lassan elégő cigimmel meggyújtom a következőt. Fel tudnék robbanni a frusztrációtól. Tisztán hallom a beszélgetésüket.