Fától az erdőt

28

28

"Neked az én közelségem kell. Neked ez a szerelem kell, amitől mind a ketten elveszítettük a józanságunkat."

Axel
Január elseje

Természetesen úgy lett, ahogy mondtam. Dylan-t és Jenna-t úgy kellett hazavonszolni. Na nem mondom, hogy olyan részegek voltak, hogy ne bírtak volna talpon maradni, egyszerűen két percenként megálltak smárolni vagy éppen megcsodálni egy kirakatot. Nancy-vel az gondoltuk, hogy a friss levegőn tett séta majd kijózanítja őket, de kurva rossz ötletnek bizonyult.

Nálam kötöttünk ki, mert én lakok közelebb, de a félórás út velük majdnem egy órába telt. Fogalmam se volt, mennyire jó ötlet egymásnak ereszteni őket zárt ajtók mögött, de hát felnőtt emberek, tudják mit csinálnak, nem? A szexbe meg amúgy sem halt még bele senki, szóval rossz nem sülhet ki a dologból.

Elsején délelőtt először azt hiszem, hogy én vagyok az első, aki felébredt, amíg meg nem hallom a nyöszörgést a fürdő felől. Nagyot sóhajtok, ráhúzom Nancy meztelen hátára a takarót, majd csendben kiosonok a szobából.

A fürdő ajtaja résnyire nyitva van hagyva, így egyből meglátom Dylan-t, ahogy a wc peremét markolássza. Nincs túl jó bőrben.

- Én megmondtam - lököm be az ajtót, mire vörös szemekkel, kesze-kusza hajjal, egy szál boxerban mered rám.

- Ez a vég baszki - nyögi - Ma meghalok.

- Mondd minek iszol, ha nem bírod? - fonom össze a mellkasom előtt a karjaim.

- Nem kell az okosításod, inkább segíts rajtam, mert áthányom magam a túlviágra mindjárt. - hajol bele a wc-be gyorsan, mikor érkezik a következő adag.

- Jézus, ez baszottul undorító - fordulok ki a fürdőből.

A konyhában keresek gyógyszert, közben egy pohár vízben feloldok kettő tabletta C-vitamint. Legszívesebben megitatnék vele két pohár viszkit, nekem az szokott használni másnaposságra, de szerintem Dylan gyomra nem igazán díjazná az ötletet. Így marad a szenvedés, ha már ekkora hülye volt.

- Na - lépek vissza a fürdőbe. - Kell még hánynod?

- Már nem érzem - húzza le a wc-t, majd elterül a földön. - Soha többet nem iszom.

- Ja, ezt mindenki megfogadja életében legalább egyszer - mondom élcelődve. - Ne picsáskodjál már, kelj fel.

- Nem megy.

- Ne csináld, szedd magad össze.

- Nem bírok, hagyjál már!

Csettintek egyet a nyelvemmel, nem hiszem el, hogy ilyen puhány. Átlépem az elernyedt testét, majd megfogom a zuhanyrózsát és jéghideg vizet engedek.

- Mit csi... - nem hagyom, hogy befejezze, egyenesen a fejére irányítom a zubogó vizet. Remélem ettől életre kel. - MI A FASZ? HAGYD ABBA! - vergődik a földön, de nem teszek eleget a kérésének. Csakhogy biztosra menjek, minden porcikája kap a hidegzuhanyból. Hamarabb pattan fel, mint vártam.

- Na látod, fel tudsz te kelni! - vigyorgok rá, miközben dühösen az arcát dörzsöli.

- Hogy a pokol tűze égetné már a segged komolyan! - szitkozódik.

- Kösz, ez tetszett, mondd újra! - dőlök neki a csempének nevetve. - Tusolj le rendesen, vedd be a gyógyszert, idd meg a vizet, aztán bújj vissza Jenna mellé. Majd Nancy-vel csinálunk kaját. - parancsolok rá, miközben elindulok kifelé. - Apropó... Jenna.