Fától az erdőt

12.

12.

Axel

"Miért mennék máshová, ha pont veled estem,
Miért fognám más nyakát, ha nem is érdekel..."

Nem időztem sokat San Diegoban, nem láttam értelmét Nancy nélkül. Muszáj volt bemennem végre dolgozni, mert az eddigi összes időpontomat eltoltam jövőhétre. Nem bírtam volna koncentrálni annyira pörgött az agyam és egy tetoválást mégsem baszhatok el. Jobbnak láttam inkább kivonni magam egy időre a forgalomból.

Ma jön hozzám egy csávó, a teljes hátát ki szeretné varratni, rohadt nagy meló lesz. Őt nem akartam már visszamondani, mert már most ki sem látok a melóból a hülyeségeim miatt. Össze kell kapnom magam, mert ez egyáltalán nem vall rám. Ma valószínűleg csak a fele lesz kész, következő alkalommal satírozunk, árnyékolunk meg színezünk.

Próbáltam hívni Rebeccát, de könnyebb elérni a minisztert, mint őt. Se kép, se hang. Márpedig muszáj helyrehoznia a dolgokat, mert kivételesen nem én vagyok a rosszfiú. Mégis rajtam csattan ez az egész és attól félek, hogy Nancy bizonytalansága Dylan karjaiba sodorja őt. Egy percig sem hitt nekem és annak ellenére, hogy eljátszottam párszor a bizalmát, sosem hazudtam. Felidegesít, hogy nem tudom sehogyan sem bebizonyítani az ártatlanságom Becca nélkül. Őt viszont elnyelte a föld. Utálok másoktól függni.

- Téged is látni? - tölt a bögréjébe kávét Daniel, miután betoppanok, leveszi a polcról az enyémet is.

- Már ideje volt betolnom a képem - felelem, majd elveszem tőle a kávét. Rámfér.

- Mi van veled mostanában? - veszi elő a cigijét, majd a hátsóajtó felé indul. - Nyertél a lottón, hogy nem akarsz dolgozni vagy mi a fasz?

- Ha nyernék is, akkor is csinálnám, te is tudod - gyújtok meg egy szálat - Csak szükségem volt egy kis szünetre.

- Akkor nő van a dologban? - vigyorodik el - Fogadjunk a kis szőke az.

- Honnan veszed? - horkanok fel - Egyébként a neve Nancy.

- Oh, mikor is szoktad megnevezni a kalandjaidnak a nevét? - dörzsöli az állát - Ja igen, soha. Akkor mást nem is kell mondanom.

- Fogd be, inkább dolgozzunk - forgatom meg a szemeim. Biztos, hogy nem fogok Daniel előtt érzelgősködni, meg amúgy senki előtt sem, inkább meghalok.

Négy órát varrom a srác hátát, bemutatkozott ugyan, de amint kimondta a nevét, elfelejtettem. Egy hét múlva jön újra, addig jó, ha kicsit gyógyulgat. Ezután még van egy-két kisebb tetkó, este hét óra van már, mikor végzek.

Beszéltél Becca-val? - írok üzenetet Nancy-nek, aki szinte azonnal válaszol. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert tényleg várta az üzenetem, vagy azért, mert tudja, éjjel is simán képes vagyok kocsiba ülni és nem akar látni.

Nem.

Csak ennyi. Nem vitte túlzásba.

Mit csinálsz? - kérdem.

Filmet nézek.

Dylan-nel?

Nem, ő apuval ment
meccset nézni.

Mi a fasz, Dylan maximum annyira ért a focihoz, mint én az atomfizikához. Közlöm, semennyire. Nem igazán nyugtat meg a tény, hogy ennyire elnyerte a szülei szívét, hogy már közös programokat szerveznek. Habár semmi meglepő nincs ebben. Dylan nagyon ért a szavakhoz, elbűvölő modora van, közvetlen és tipikusan olyan fiú, akinél jobbat el sem tudsz képzelni a lányod mellé. Ezzel szemben én vagyok az, akit minden szülő élből eltiltana az egyszem lányától. Főleg, ha egy Nancy típusú lányról beszélünk.