Fától az erdőt

21

21

Nancy

"Mások nem érthetik ezt,
Amikor nézel megrészegítesz.
Múltunk nem volt, jövőnk meg nem is lesz,
Mert mindig megszerzel és elveszítesz."

Biztos megvan azaz érzés mindenkinek, amikor annyira kikapcsol az agyad, hogy megszűnik a külvilág, elhalkul a zene, nem hallassz semmi mást, csak a füled zúgását és a saját gondolataidat. Nos ugyanígy éreztem magam egy tizedmásodperccel azután, hogy az a nő kiejtette a száján azt az egy mondatot. Mintha ismétlésre raktam volna a fejemben egy zenelejátszót, ami folyamatosan öt szót pörget vissza. Tartozol nekem másfél évnyi gyerektartással. Gyerektartással basszameg!

Hányingerem van, pedig nem ittam annyit, hogy részeg legyek. Ég a bőröm, mintha leforráztak volna, beleszédülök a gondolatba, hogy Axel egy ilyen kaliberű dolgot eltitkolt előlem. Nem csak az én elmém zárta ki a zajt, hanem tényleg síri csend van az asztal körül. Dylan értetlenül kapkodja a fejét köztem és Axel között, Andy az orrnyergét masszírozza, Daniel a földet pásztázza, Jenna pedig a vállamra simítja a kezét. Szóval mindenki tudta, kivéve Dylan és én. Jogom lett volna hozzá! Kibaszottul megérdemeltem volna az igazságot, ehelyett így kell találkoznom Axel esetleges gyerekének az anyjával? A megdöbbenésem szépen fokozatosan dühvé alakul és ezt Axel is pontosan érzékeli, amikor végre méltóztat a szemembe nézni. Nem tudom, milyen arcot vághatok, de azt igen, hogy a szemem már bekönnyezett az elfojtott indulatok miatt, tehát tudhatja, hogy legszívesebben tajtékzanék. Rezzenéstelenül bámulja az arcom, majd lesüti a szemeit és összepréseli az ajkait. Igen, ezt elbasztad, jól gondolod!

- Nem az én gyerekem - fordul vissza a fekete hajú lányhoz. Ennyi? Ez a magyarázat? Ez most kevés lesz Axel, nagyon gyenge érv.

- Persze, mindenki ezt mondja, ha le akarja magáról rázni a felelősséget - köpi gúnyosan vissza a lány - A tények attól még nem változnak. A tiéd.

- Abban az időben - és feltételezem most is - lefeküdtél bárkivel, aki szembejött veled - Axel hangja olyan rideg, hogyha lehetséges lenne, még a lobogó tüzet is befagyasztaná. - Szóval ne akard nekem bemagyarázni, hogy az enyém. Csak éppen senkiházi faszfejekkel keféltél, akikről nem tudsz pénzt lehúzni. Így jöttem én a képbe.

- Igazán? - nevet fel - Akkor miért nem vállalod az apasági tesztet?

- Mert felesleges - vonja meg a vállát - Nem az enyém. Te miért is nem vetetted el?

- Mert a fiam nem tehet róla, hogy egy faszkalap az apja! - csattan fel.

- Most éppen nem vele kéne lenned? - fonja a karba a kezeit a férfi a mellkasa előtt. - Semmit sem változtál Charity.

- Mert te talán igen? - horkan fel - Sosem vállalsz felelősséget semmiért!

- Felelősséget vállalok azért, amit mondok, de azért nem, amit te beleképzelsz. Felelősséget vállalok a tetteimért, de azért nem, amivel manipulálni próbálsz. - pattan fel a kanapéról. Ideges, látom, hogy az összes izma megfeszül. - Neked pedig én kibaszottul nem tartozom semmivel.

- Mégcsak látni sem akarod? - tárja szét a karjait Charity. Szép neve van, illik hozzá.

- Minek nézegessek egy idegen gyereket? - emeli fel a hangját. - Meg sem kellett volna születnie! - eltátom a számat, ez azért már kicsit erős számomra. - Megtartottad, de minek? Magadról sem tudsz megfelelően gondoskodni, csak a nyakadba vettél még egy problémát.

- Szóval szerinted egy gyerek csak egy probléma? - döbben le éppen úgy, ahogy én.

- Nem minden esetben, de a tiédben kifejezetten az. - feleli lekezelően. Szavakat sem találok a stílusára. -  Azt hitted, ezzel magadhoz láncolhatsz, de rossz lóra tettél. Nem az én gondjaim vagytok, szóval ezt nem varrod a nyakamba. Sem téged, sem őt nem akarlak látni.