Fától az erdőt

26

26

Nancy

"Aztán jöttél te. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te vagy az első, és most már én is elhiszem."

A tükör előtt állva próbálgatom magam elé a fogason lógó ruhákat. Az elmúlt fél órában sikerült kettőre csökkentenem a választási lehetőségeim számát. Egy bordó és egy sötétzöld ruha között vacilálok.

Dylan konkrétan rámrúgja az ajtót, nem zavartatja magát, hogy fehérneműben álldogálok. Szerintem izgatottabb, mint én, habár nem vagyunk együtt és nem is leszünk, még mindig szeretne jó benyomást gyakorolni a szüleimre, pont úgy, ahogy mindenki másra.

- Ez az ing vagy a szürke? - mutat a halványkék ingjére. Azt hiszem a kék minden árnyalata a kedvencei közé tartozik.

- A kék - felelem habozás nélkül. Szépen kiemeli a színeit. Határozottan jól áll neki. Mielőtt feltehetnék neki én is egy hasonló kérdést, visszarobog a szobájába, mondván el fogunk késni. Nem lenne újdonság.

Visszafordulok a tükörhöz, miközben még mindig gondolkozom, végigmérem magam. Sokat formálódtam 5 hónap alatt. A rendszeres futás szép alakot varázsolt az amúgy puhány testemből. A lábaim izmosabbak, ez gondolom a sok ledolgozott órának is köszönhető, a hasam pedig laposabb, mint valaha. Elégedett vagyok. Éltemben először.

- A bordót válaszd - szólal meg mellettem egy hang, amitől megrezzenek. Nem számítottam rá.

- Te mit keresel itt? - fordulok oldalra, Axel lazán támaszkodik az ajtófélfának. - Itthagytál valamit? - nézek rá kérdőn.

Reggel együtt keltünk fel, nem akartam, hogy elmenjen, de azt mondta muszáj hazaugrania. Ma már nem számítottam arra, hogy találkozunk. Ki tudja, hogy a szüleim meddig marasztalnak. Valószínűleg estig.

- Nem. - feleli gyorsan. - Gondoltam bemutatkozom apádnak, jobb előbb egy szívroham, mint később egy agyvérzés.

- Komolyan mondod? - hülledezek. Erre végképp nem számítottam. Ez csak jelent valamit, igaz?

- Ha nem így lenne, nem állnék itt. - lép felém egy lépést, én pedig ösztönösen mégegyet. - Azt viszont tudnod kell, hogy leszarom a véleményüket, ezenkívűl nem fogom megjátszani magam a kedvükért.

- Világos, nem is vártam el. - bólintok - Amúgy sem vagyunk már tizenhat évesek, hogy eltilthassanak valakitől.

- Szóval eltiltanának tőlem? - mosolyodik el.

- Az anyám biztosan. - kuncogok fel, majd áthúzom a fejemen a bordó ruhát. Kérdőn pillantok rá.

- Szép vagy. - feleli egyszerűen, miközben végigsimít a nyakamon egészen a tarkómig, végezetül a hajamba túrva a kezével. Borzongás fut rajtam végig, minden érintése szexuális feszültséggel tölt el.

- El fogunk ké... Te miért vagy itt? - rondít bele a pillanatba Dylan, pedig már azon voltam, hogy a nyakába ugrok és lemondom inkább az egész ebédet.

- Veletek megyek. - fordul az ajtó felé Axel.

- Ilyen szerelésben? - emelkedik meg a srác szemöldöke. - Úgy nézel ki, mint a halál angyala.

- Mi bajod van már megint? - forgatja meg a szemeit Axel. Végigmérem őt, természetesen talpig feketében van, mint mindig, de izomtrikó helyett méltóztatott inget venni, amit hanyagul szétgombolva hagyott a mellkasán, így felfedve tetovált bőrét, fekete farmerral és bőrdzsekivel. Szerintem szexi. Nem túl ünnepies, de szexi.