Fától az erdőt

20

20.

Nancy

"Jól vigyázz!
Pont, mikor azt hinnéd, hogy már a naplemente felé vetted az irányt, beléd csaphat a villám!"

Egy hónappal később

- Jenna elhívott este meginni valamit, ti mentek valahova Andy-vel? - gyújtok egy doboz üdítőt Axel felé.

- Persze, veletek. - húzza gonosz vigyorra a száját.

- Ne már! Ez csajos este akart lenni! - méltatlankodok szemforgatva. - Nem kell folyton testőrt játszonotok!

Axel - nem tudom milyen indítatásból - az asztalon ül. Meztelen felsőtestének a látványa még mindig görcsberántja a gyomrom, ösztönösen harapom be az alsó ajkam, ahogy végigpásztázom őt, mire szemtelen vigyor terül el az arcán. Rámarkol a fekete ingére a hasamnál, ami combközépig ér nekem, majd egy mozdulattal magához ránt.

- Jól áll rajtad, mondtam már? - csókol bele a nyakamba. - Szerintem jelents beteget és maradj velem. - gombolja ki lassan az összes gombot az ingen. Alatta csak egy alsónemű van rajtam. Gyengéden az ajkaimra tapad, miközben mindkét vállamról lecsúsztatja az anyagot, így téve szabaddá az egész mellkasomat.

- Nem lehet - sóhajtok fel, miközben a számtól egészen a mellemig apró csókokkal ajándékoz meg. - Már eljátszottam egyszer ebben a hónapban. Kirúgnak.

- Na és? - csak addig szakad el az ajka a bőrömtől, amig ezt a két szót kimondja.

- Valamiből élnem kell - tolom el a fejét, mert félek, nem bírom magam tűrtőztetni. - Tudod, albi, kaja ilyesmi, a te naptárad pedig tele van.

- Mondtam már, hogy cuccolj ide - kulcsolja össze a karjait a derekam körül. - Úgyis mindig itt vagy, nem mindegy?

- Nagylelkű vagy, de attól még szükségem van egy munkára és pénzre - csókolok az ajkaira, majd megpróbálok kibújni az öleléséből, hogy készülődni kezdjek, de esélyem sincs.

- Csak rám van szükséged bébi - kacsint rám, mire megforgatom a szemeim.

- Ne bízd el magad - bököm oldalba, mire azonnal elkapja a kezeit, ezt kihasználva, futásnak eredek egészen a szobáig. Utálja, ha ezt csinálom, ez az egyetlen érzékeny pontja. Nem rég fedeztem fel.

- Ez szemét húzás volt - morran fel és hiába szaladtam, pár lépésből utol ér és nemes egyszerűséggel magával ránt az ágyra. - Érted megyek munka után.

- Dylan is velünk jön - nézek fel rá, az államat a mellkasán támasztom.

- Elhívtad Dylan-t a csajos estétekre? - nevet fel.

- Ne legyél paraszt - rivallok rá - Benne legalább nem teng túl a tesztoszteron, de velünk lesz, szóval nem kell szekus ma estére.

- Aha, felejtsd el - rázza a fejét - Veletek megyünk és kész. Egyáltalán hogy jött szóba, hogy ő is jön?

- Mióta elköltözött tőled folyamatosan dolgozik és mivel mi önző módon ki sem szálltunk egy hónapig ágyból szinte, magányos és kezd becsavarodni.

- Mondtam neki, hogy ne költözzön el - vonja meg a vállát - Engem nem zavart.

- Ja, de őt zavarta, hogy hajnali háromig recsegett az ágy.  - csapok a mellkasára - Konkrétan nem mert kijönni a szobából, mert félt hol nyit ránk éppen!

- Ezt mondom, engem ő nem zavart - vonja meg újra a vállát. Hihetetlen! - Kéne neki egy csaj.

- Ha lehet ne te próbálj meg szerezni neki egyet - kuncogok fel - Abból jó nem sülhet ki.