Halálos ítélet

Chapter 3

Ninette

Ez az utolsó esténk Palemoban. A barátnőmnek igaza volt, életünk legjobb döntése volt ez az út. A fehér bőröm végre kapott egy kis színt, az olasz kaja isteni, össze sem hasonlítható egy itteni pizza azzal, amit a Papa's Pizza-ból szoktunk rendelni otthon. A homokos tengerparton a nyugágyban fekve ittam életem első Aperolját, és azt hiszem teljesen ráfüggtem. Mindennap ugyanarra a partra jártunk le, Aisha pedig természetesen összehaverkodott a bártenderes sráccal, így végső soron egészen olcsón megúsztuk az egész napos vedelést. Az olasz férfiak nagyon sármosak, de túlzottan közvetlenek, legalábbis számomra. Simán leszólítanak az utcán, a strandon, a bárban vagy éppen az élelmiszerboltban. Xavier, a báros srác is pont ilyen volt, szerencsére Aisha vette a lapot helyettem is. Én nem tudok ilyen könnyen ismerkedni, legtöbbször csak kínosan mosolygok, miközben össze-vissza beszélek, és kell egy kis idő, ameddig fel tudok oldódni.

Xavier végül ajánlott pár jó helyet, és nem rejtette véka alá, hogy szívesen találkozna a barátnőmmel kettesben. Aisha persze nem kapta be egyből a csalit, ködös válaszokat adott, ami visszafele sült el, mert az olasz srác a cicázást igazi kihívásnak vette. Már azt is bedobta, hogy elhívja magával az egyik haverját, hogy ne érezzem magamat felesleges harmadiknak, de kedvesen visszautasítottam az ajánlatot.

Ennek oka az volt, hogy napok óta csak egy férfi körül forogtak a gondolataim. Egy arrogáns, nyakig kitetovált férfin, aki úgy nézett rám a lehetetlenül kék szemeivel, mintha fel akarna falni. Fogalmam sincs, miért nem tudom kiverni őt a fejemből, hisz egyáltalán nem az én súlycsoportom. Ezt Aisha nem győzi hangoztatni.

- Nina, szerintem ez egyáltalán nem jó ötlet!

Éppen egy utolsó réteg festéket kenek a szempilláimra, a tükörben találkozik a tekintetem a barátnőm aggódó pillantásával. A múltkori incidens mondhatni elég mély nyomot hagyott benne, pedig nem olyan típus, aki egy becsmérlő beszólást a szívere venne, mégis ha tízszer nem átkozta el a férfit, akkor egyszer sem. Természetesen közölte, hogy ő nagy ívben elkerüli a maradék pár napban azt a szórakozóhelyet. Szégyen vagy nem, nekem bejött a stílusa. Persze az nem tetszett, ahogy a legjobb barátnőmmel beszélt, de Aisha néha tényleg kicsit elveti a sulykot, azonban még senki nem volt annyira tökös, hogy ezt a szemébe is mondja.

Azt mondta, ha akar velem találkozni, úgy is lesz. Nos, nem talált meg. Nem is értem, hogyan gondolta ezt a kijelentést, hisz a keresztnevemen kívül semmit sem tud rólam. Egyáltalán nem vagyok az a típus, aki egyéjszakás kalandokba keveredik, olyan nő pedig végképp nem, aki kezdeményezne egy kalandot.

- Azt mondtad, minden őrültségbe menjek bele, ameddig itt vagyok - Fordulok vele szembe. - Nem éppen te hajtogattad, hogy lépjek ki a komfortzónámból, hogy ne gondolkodjak annyit, ne féljek a következményektől, meg hogy mások mit gondolnak rólam és a többi "élj a mának" bölcsesség?

Azt nem teszem hozzá, hogy ő az, aki szisztematikusan kerüli a komoly kapcsolatokat. Legalábbis azóta, amióta megismerkedtünk az egyetem első évében, semmiféle elköteleződéssel járó párkapcsolatba nem volt hajlandó belebonyolódni. Mintha egyenesen viszketne attól a szótól, hogy kapcsolat. Ennek az okát mai napig nem értem, ő pedig elég szűkszavúan nyilatkozik a miértekről. Egyszerűen csak legyint, hogy minek.

- Igen-igen, de... - Aisha az ujja köré csavarja az egyik göndör tincsét. - Valami nem kóser azzal a palival.

- Azért, mert be mert neked szólni? - Elvigyorodom, de a barátnőm csak megforgatja a mogyoróbarna szemeit.

- Nem, nem azért! - fújtat. - Az még hagyján, hogy egy seggfej, ha nem lenne ennyire... Nem tudom, megfogalmazni, Nina. Van benne valami, ami megkongatja a fejemben a vészcsengőket, és nem hiszem el, hogy benned nem! Ez a pasi veszélyes. Nem értem, hogy nem látod ezt!