Halálos ítélet

Chapter 34

NINETTE

una serie di tragedie
tragédiák sorozata

Természetesen megint én ébredtem fel elsőként, habár amit éjjel csináltam, nem igazán nevezhető alvásnak. Csak forgolódtam és félóránként kipattantak a szemeim. Hét óra körül meguntam az egészet és inkább kicsusszantam Nicola karjai közül.

Egy örökkévalóság volt, ameddig felráncigáltam magamra a térdrögzítőt, de most már le tudok annyira hajolni, hogy egymagam is megoldom. Kicsit laza lett, jobban meg kellett volna szorítani. Elvileg két hét múlva már nem lesz rá szükségem. Alig várom.

Benéztem Aisha szobájába mielőtt lejöttem volna a konyhába, de úgy látszik nem aludt itthon. Remélem, hogy jól alakultak a dolgok és nem azért nincs itt, mert valami balul sült el.

Magam elé meredve kortyolgatom a kávémat a széken. Nem érzem jól magam. Ez a három hónap egy totális káosz. Kimerült vagyok, feszült és rosszkedvű. Igyekeztem tartani magam és nem másokra kivetíteni a saját nyomoromat, de egyre nehezebben tudom elrejteni az érzelmeimet. Nekem ez már túl sok.

Nicola megpróbált tegnap megvígasztalni és valamennyire sikerült is lenyugtatnia, de részben csak azért kontrolláltam magam, mert tudtam, hogy a kiborulásom rá is hatással van. Nem akartam még lejjebb taszigálni az önutálatban, ezért inkább azt mondtam, hogy minden okés. De nem okés. Olyan sok bennem a felgyülemlett feszültség, hogy szívem szerint ordítanék.

Aisha még mindig sehol, pedig már nyolc óra is elmúlt időközben. Ez plusz stresszfaktor. Mégcsak egy üzenetet sem írt, én pedig nem merem keresni, hátha Savio meglátja és ezzel keverem bajba. Lehet, hogy túlaggódom ezt is és még javában az ágyban hemperegnek, de a mostani történésekből kiindulva már alapból rosszat sejtek.

Lépteket hallok a lépcsőn és tudom, hogy Nino lesz az. Sosem alszik sokáig, talán még egyszer sem fordult elő mióta újra itt lakom, hogy reggel 9-ig húzta volna a lóbőrt.

- Már megint nem alszol? - húzza fel a szemöldökét, miközben befordult a konyhapulthoz. Már fejből tudom a mozdulatait. Kávéfőző bekapcsol, bögre, egy cukor, aztán türelmetlen várakozás. Kitölt, lehúz és mozdulatsor ismétlődik. Mindig két kávét iszik reggelente, az elsőt gyorsan, a másodikat lassan.

- Te sem alszol - vonom meg a vállam.

- Én mindig ilyenkor kelek - fordul velem szembe. Halványan elmosolyodom. Mindig ugyanott, ugyanolyan testartással dönti a csípőjét a pultnak, mintha körbepisilte volna azt a területet. - Min mosolyogsz?

- Nem érdekes - legyintek. - Mostanában én sem tudok nyolcnál tovább aludni és aggódom Aisha miatt, mert még mindig nem ért haza.

- Én nem aggódom, rossz pénz nem vész el - tölti ki az első csésze kávét, de miután észreveszi, milyen csúnyán nézek rá, felsóhajt. - Biztos egész éjjel szexeltek és még mindig az ágyban heverésznek. Jó neki, ne sajnáld tőle.

- Te hülye, én nem irigylem, csak azt mondom, hogy Savio veszélyes és mi van, ha Aisha már halott - Nino felé nyújtom a bögrém, hogy töltsön nekem is egy újabb adagot.

- Nincs olyan szerencsénk - horkan fel, miközben visszanyomja a kezembe két cukorral és egy kis tejjel, ahogyan szeretem. - Egyébként ne aggódj, Saviónak halványlila gőze sincs Aisha létezéséről. Létrehoztunk neki egy új személyazonosságot, ha az a patkány utána akarna nézni. Semmit sem fog róla találni, szóval Aisha biztonságban van, hacsak ő maga nem hibázik, épségben hazaér.

- Nem értem, miért utálod ennyire - csóválom meg a fejem, miközben belekotyolok a kávémba. Ez isteni! Miért finomabb minden, ha más csinálja meg neked, mintha te magad csinálnád? Nálam mindig ez van.