Halálos ítélet

Chapter 36

NINO

regole e promesse
szabályok és ígéretek

Ahogy számítottam rá, nem kellett sokat várnom arra, hogy Nadia jelentkezzen. Minél hamarabb szeretett volna látogatást tenni nálunk. A húgomat ma délután engedik ki a kórházból, szóval azt mondtam neki, hogy a délelőtt folyamán szívesen látom. Persze hazudtam, a hátam közepére sem kívánom, de nagyon szeretném hamar lezárni ezt az ügyet.

Nina állapota nem sokat javult, habár a kórházba elkísért és végre mosolyogni is láttam, amikor Lina a kezébe adta az unokahúgomat. Majdnem egy órán keresztül ringatta az ölében, mi pedig igyekeztünk nem megzavarni őt, helyette töviről-hegyire átbeszéltünk az elmúlt napok eseményeit.

Nicola azóta is kómában az intenzíven, de az életjelei javultak, így pár nap múlva talán látogatható lesz.

Oliveri tegnap átjött elrendezni a babaszobát, illetve beszerzett minden cuccot, hogy ma már minden patent legyen Lináék érkezésekor. Ekkor kerítettem sort arra, hogy színt valljak. Luca általában jámbor, mint egy kisbirka, de a reakcióját megtippelni sem tudtam volna.

- Beszélhetnénk? - pillantok rá, miközben azon gondolkozom, hogy valóban szükséges volt-e az a tíz csomag XXL kiszerelésű pelenka, amit éppen akkor tol be a sarokba.

- Hogyne - fordul felém mosolyogva. - Kurva drága a pelenka. Ezt eddig nem mondta senki.

- Láttam a tavalyi összesített bevételed, szóval ne várd, hogy megsajnáljalak - prüszkölök fel, mire ő is elneveti magát.

Egészen megbarátkoztam Lucával, habár még mindig nem igazán bízom benne és szerintem nem való a húgomhoz. Lina vad és temperamentumos természete teljes paradoxont alkot Oliveri higgadtságával és szelídségével. Viszont előny, hogy a kimértségben hasonlítunk, ezért remélem, hogy a mostani beszélgetés olyan mederben folyik majd, ahogy elképzeltem. Nem lenne jó, ha a véres lenne a szőnyeg Inessa érkezésekor.

- Szóval? - húzza fel a szemöldökét, majd megtámaszkodik a bölcső ágykeretén. Ezt múlthéten Nicolával eszkábálták össze. Ketten majdnem kevesek voltak hozzá, de nem szálltam be harmadiknak, mert magamban egész jól szórakoztam azon, ahogy össze-vissza szerencsétlenkednek. - Savióról van szó, igaz?

- Ami azt illeti, igen - bólintok. - El kell mondanom valamit és remélem higgadtan átgondolod a történteket, mielőtt cselekszel - összefonja a karjait a mellkasa előtt és feszengve vár, hogy folytassam. - Az öcséd meghalt - mondom ki. Luca arca egy perce megrezzen. - Mivel nem szokásom ködösíteni, tudnod kell, hogy amikor elástuk az erdőben, még élt és hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnálom.

Nem válaszol, csak meredten tartja velem a szemkontaktust.

- Senki nem tudja, hogy halott, csak azok, akik ehhez a családhoz tartoznak - folytatom tovább. - És az lenne a legjobb, ha ez így is maradna. Valószínűleg felkeres majd egy nyomozó, akinek azt fogom mondani, hogy Savio elszökött, mert ez egyszerűbb, mint magyarázatot adni a halálára. Ezáltal viszont biztosan a látókörébe kerültök, ezért le kellene állítanod minden pénzmozgást és szállítmányt az elkövetkező pár hétben, hogy ne kelts feltűnést.

Még mindig várok valamiféle reakciót. A csend kezd kissé kínossá válni. Legalább kiakadhatna vagy valami. Ilyenfokú higgadtságot talán még én sem tudnék magamra erőltetni ilyen helyzetben.

- Tudod - köszörüli meg a torkát. - Nem igazán volt jó a kapcsolatom az öcsémmel - Aha, átérzem, de én azért bizonyára tombolnék, ha elhoznák nekem Nicola halálhírét, bármennyire is viszontagságos a kapcsolatunk. - És nem mondhatnám, hogy bármit megtettünk volna egymásért a különbözőségeink ellenére, ahogy ti, Luciano testvérek. Viszont... élve eltemetni valakit, az kegyetlen, akármit is vétett. Megérdemelt volna egy tisztességes búcsút, mert mégiscsak a testvérem volt. Az egyetlen vérrokonom pár nappal ezelőttig.